Elkényeztett barátot hogy kezeljek? Röviden lent?

Van egy kedves barátom, nagyon hasonlítanak a nézeteink, hasonlóan gondolkodunk az életről, ugyanazok a szokásaink, és szeretjük egymást. Azt gondolná az ember, hogy nem is lehet semmi gondunk, de sajnos mivel ő volt sokáig a "kicsi" a családban (mostmár van egy unokaöccse), ezért sikerült teljesen elkényeztetni. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy utálatos vagy lenéző,de hozzá van szokva, hogy anyuci mindent megtenne érte, benn eszik az ágyban, sőt, be is viszi neki anyuja a kaját, elpakolja utána a ruháit és stb. Az a gondom, hogy ő ezt megszokta, és mikor nálam van ugyan így kupit hagy maga után, ha megkérem, hogy pakolja össze a cuccait, megteszi, csak olyan fél óra után... Sokszor nincs türelmem kivárni, plusz általában magától meglátja valaki, hol van rendetlenség... De ő nem igen. Szóval bennem van a félsz, mert úgy látszik, össze tudnánk költözni, csak félek, hogy emiatt sok lesz a súrlódás köztünk, elvégre 25 éves koráig körbe volt ugrálva. Persze mondja, hogy tuti segíteni fog a házimunkában, és stb, de nem tudom, belevágjak-e vele ebbe a közös életbe. Szakítani emiatt szerintem hülyeség lenne, és fájdalmas is. De akkor hogy oldhatnám meg?