Hogyan tegyem túl magam azon, hogy túl hiszékeny voltam, és mertem bízni? Bocsi, de elég hosszú a sztori.

Privat e-mailt akartam kuldeni, nem talaltam az elerhetoseged, na nem baj:)

Szerintem ne kkeseredj el. En is hasonlokat erzek gyerek nelkul. Az ido elorehaladtaval, nekem is vannak ilyen gondolataim, vagyis, hogy mar nem szeret, tul lenne rajtam. En is szoktam hisztizni, meg mubalhezni, de lassan leszokom rola. Normalis, ha honapok, evek multaval az emebrnek nem repkednek pillangok naponta a hasaban, sajnos az egyutteles a szurke hetkoznapok kicsit koptatnak a fenyen, de a mely szeretet megmarad, es a pillangos erzes is vissza-visszajon, csak nem minden nap.

Ahogy en kivulrol latom a helyzeted, egybol az jott le, hogy a kisbaba, az egyutteles (egyedul szulok nelkul, rezsi, kaja, baba ruha) most sok gond szakadt a nyakatokba, normalis, ha leterhelt, gondolom dolgozik, te meg szegeny otthon ulsz es ket etetes kozt ilyeneken ragodsz, pedig nem kene. 25 evesen nem volt fiatal, hogy elvett es gyereket vallalt (en is 25 vok), nagyon is tudta, mi var ra, es biztos, hogy szeret. Probalj meg ne "mu alhezni" meg ha ki is pukkansz tole, ettol majd itt sok feminista aktivista engem fog megkovezni:))))) de allok elebe. En ahogy kitapasztaltam, mikor a kedvesem hazajon faradtan a munkabol (en per pill allast keresek szar nagyon nagyon sok idom van agyalni) legkevesbe a nyafogasom akarja hallgatni, szal epp barmi nyomaszt isazt probalom visszafolytani es ra koncentralni. En is tudom, hogy egy kapcsolat alapja a kommunikacio, csak sokat a megfelelo idozites fontossagat felejtik el.

Es ha szeretnel valakivel beszelgetni, nyugodtan irj nekem e-mailt. Mi kulfoldon lakunk es nekem sincenek barataim, es szivesen leveleznek veled.

Legyen szep napod! 25/L

Huhha...Ez szívás. Én nem vagyok abban a korban, lehet azt mondani, h mit pattogok én itt a 15 évemmel. De sajnos, a körülöttem élők kapcsolataiból (felnőttek) sokszor látom azt, h kihűlnek az érzelmek, viszonylag hamar. Főleg h ha vmi nagy változás tröténik az életükben. Volt alkalmam megfigyelni ezeket a dolgokat, (pszichológusnak készülök:-) és arra jutottam, h nem kell egyuik félnek sem ostromolnia magát ha egy kapcsolat nem úgy működk ahgy kéne.

Tudom h azt mondja a férjed, h rendezed a műbalhét, de egyszer halálkomolyan ülj le vele beszélgetni, és erőszakold rá h meghalégasson. Ha tudni fogja h mit étrzel, talán lesz benne annyi kurázsi, h nem elvonul, hanerm megpróbálja veled együtt megoldani a problémát.

Bocvsánat, lehet h ez nem az én krosztályomnak való kérdés volt, de remélem, azért tudtam segíteni..:) Sok sikert!

Elmesélek egy hasonló történetet.Amikor 20 évesen férjhez mentem fővárosból vidékre mentem a férjem után.Senkit nem ismertem a faluban csak a szomszéd 20 éves fiát,aki nagyon jó fej volt.Amikor új barátnője lett,mindig át jött,hogy elmesélje ő mennyire szerelmes,és ha egy bizonyos idő után még együtt vannak elveszi feleségül..De hamar rájuk unt,így jött a következő nagy szerelem.Én csak mosolyogtam,és a férjemnek meséltem,hogy már megint szerelmes Zoli.A férjem erre azt mondta,hogy irigyli,de sajnálja is nagyon.Irigyli,mert minden alkalommal érzi a szerelmet,azt hogy "lángol a szíve",és minden kapcsolatot varázslatosnak tartott.Sajnálja,mert szerinte igazán nem fog tudni senkit sem szeretni.Olyan mint egy virág.Hamar kinyílik,pár óráig pompázik,majd újra egy darabig sivár lesz..Egy nap át jött avval Zoli,hogy a barátnője tőle várja a babát,és meghívott minket is a lagziba..Megkérdeztem tőle,hogy ennyire szereti?A válasz: Igen szeretem,de ha nem szeretném akkor sem hagynám cserben."Gyönyörű kislányuk született,de Zolin látszott,hogy tépelődik,Sokáig nem jött át(pedig régen minden hétvégén nálunk volt),míg egy nap dühösen át futott,hogy elege lett a feleségéből.Kiderült,hogy a szerelem lángja szintén kialudt,de becsületből mellette maradt,reménykedve abban,hogy idővel újra szeretni fogja.

Zavarta,hogy a kicsiért felelősséget kellett vállalnia,zavarta,hogy vége a megszokott életének,és nem tudta megszokni,hogy minden más lett.A felesége is próbált vele beszélni,de félt attól amit mondani fog neki,hogy ő egy semmirekellő,aki kudarcot vallott..Egyszerűen képtelen volt elfogadni az a tényt,hogy van egy lánya(hozzáteszem,hogy szereti a lányát),és van egy felesége.Úgy érzi,hogy ő nem ezt az életet akarta.Ő még bulizni,udvarolni akart,és utazni,világot látni..Mesélte,hogy a vita hevében azt vágta a felesége fejéhez,hogy tudta,hogy terhes,és evvel akarta megfogni őt..Sajnáltam őt,de mondtam neki,hogy a gyerek csináláshoz 2 ember kell,így nem csak a lány a hibás..Tudta,de egyszerűen nem tudott így élni..Végül is a feleségét is áthívtuk,hogy ha másképp nem megy velünk együtt beszéljék meg..Mindketten kulturáltan elmondták a másiknak,hogy mi bántja őket,és a szívem szakad meg,mert látni lehetett,hogy boldogtalanok.A lány csodás anyaként nem értette,hogy Zoli,miért nem örül annak,hogy apa lett,és nem értette miért nem a lánya van az első helyen...Sajnos úgy zárult az eset,hogy Zoli azt mondta a feleségének,hogy továbbra is lakhat ott ahol eddig laktak,mindig küld pénzt a kicsire,de ő elmegy..Így is lett.Ildikó maradt Zoli elment..Ennek 3 éve.Azóta egyszer sem láttam Zolit,de mindig jön a postás pénzzel,és tavaly karácsonykor is jött egy hatalmas csomag a lányának(még a fiamnak is küldött ajándékot)Ildivel karácsonykor beszélgettünk Zoliról,és tőle tudom,hogy külföldön van..Zoli megírta neki,és mai napig csak bocsánatot kér,hogy elhagyta őket...

Szóval a történet szinte ugyanaz mint a tied,csak én a férfi szemszögéből látom a dolgokat.A férjemmel pont azt beszéltük,hogy talán így volt a legjobb,hogy Zoli elment,mert ha marad elemészti magát,és ki tudja talán az életével fizetett volna..

Lehet,hogy a férjed hasonló gondolkodási mint a barátom Zoli.lehet,hogy ő sem tudja feldolgozni,hogy hirtelen családja lett.Mi nők ha gyermeket várunk,és megszületik teljesen természetesnek vesszük,hogy velünk van a kicsi,mi már akkor tiszta szívből szeretjük amikor még várandósak vagyunk..nekünk 9 hónap van arra,hogy feldolgozzuk,elfogadjuk,hogy új emberke születik.Mi már az első hónapban nem osztozott sejtről beszélünk,hanem Petikéről vagy Mónikáról..A férfiak nem így vannak vele.A legtöbb férfi akkor döbben rá,hogy mi a helyzet amikor a szülésnél a kezébe adják a csecsemőt.De vannak férfiak akik ilyenkor is képtelenek elfogadni,megérteni,nem tudnak együtt élni evvel..

Persze lehet azt mondani,hogy akkor minek csinálta?Igen ,lehet védekezni is...de nem kell elítélni senkit azért mert ilyen.Sok fiatal lány hasonlóan gondolkodik amikor kijelenti,hogy neki sosem lesz gyermeke.Ez sem elítélendő dolog..

Lehet,hogy nálatok is ez a helyzet.Talán egy nap meg kéne kérdezned a férjedet(vagy írd le neki levélben),hogy ő mit szeretne,mik a tervei..Még mindig jobb ha megtudod az igazat,hogy a férjednek ez már nem élet,így legalább te is tudsz dönteni,lépni..Még mindig jobb ha kulturáltan,békésen külön mentek,mint évekig ordítva,később gyűlölködve éltek egymás mellett.Vagy még mindig tudtok valamit változtatni,hogy ne legyetek idegenek egymáshoz..Írtad pár hónapig jártatok,és terhes lettél..Ez tényleg kevés idő,hisz még ki ismerni sem tudtátok egymást..