Valami kiút ebből a szörnyű állapotból?

Romokban van az életem. Jópár éve van párom. Mikor megismertem azt gondoltam hogy nála normálisabb pasi nem is létezik. Viszont így 4 évvel később vicces hogy ezt gondoltam, ugyanis maga az ördög rá kellett jönnöm. Ocsmányul beszél velem pl: takaradjak a k**va a any.mba k**va vagyok, takony semmitérő cs*cska r**anc.. Előszeretettel a családtagjai előtt megaláz. Többször megütött már, szorítja erősen a torkom, csavarja a kezem , ököllel üti a lábam és a kezem. Ha vissza merek ütni a 10xesét adja vissza..

Ő mindig csak azt mondja hogy ez nem verés.

Hogy miért vagyok még vele?

Mikor kijártam az iskolát, megváltozott. Lassan elhitette velem azt hogy én egy semmitérő buta lány vagyok. Minden egyes nap hangoztatta. Pl ha elmentünk vásárolni nem engedte hogy segítsek pakolni a szalagra, vagy a táskába, rámszólt hogy hagyjam abba mert felidegesítem. Már inkább nem megyek vele sehova.

Van egy betegségem ( pánikbetegség ) ha elmentünk valahova általában előjött, ilyenkor kértem hogy beszéljen hozzám vagy kértem a kulcsokat hagy üljek ki a kocsiba. Azt mondta csak játszom a fejem, és nem engedett ki.

Egyedül élek. A családom széthullott egy éve.. A barátnőm másik országba ment. Más barátom nincs. Apám fizeti a lakást, ugyanis nincs munkahelyem lassan egy éve.

Ez minden napi téma a barátomnál, azt szokta mondani hogy semmit nem tudok hogy lenne már munkám. Az a helyzet, hogy én ezt el is hiszem neki.. Úgy érzem visszafele fejlődöm, nem merek emberekkel beszélni, munkát keresni. Alig bírok tükörbe nézni, annyira utálom magam.Mindenki úgy gondolja hogy ez így jó nekem hogy egész nap nem csinálok semmit, hiába próbáltam elmagyarázni a szüleimnek vagy a barátomnak hogy én szeretnék dolgozni, de egyszerűen félek.

A barátommal azért vagyok még együtt, mert nincs senkim. Ha ő hozzá nem lenne, szinte semmilyen emberi kapcsolatom nem lenne a szüleimen kívül. Szinte ő az egyetlen ember akivel kommunikálok, mégha nem is normális módon. Így nem lehet leélni egy életet, tisztában vagyok vele. Felemészt ez az egész helyzet, fél év alatt 10 kgot fogytam a sok stressz miatt.

Fura azt látni hogy más boldog a párjával, szeretik egymást, normálisan beszélnek egymással. Nem tudom elképzelni hogy velem valaki normálisan bánjon.

A kérdésem az lenne, hogy aki volt már ilyen helyzetben, vagy akár hasonlóban hogy kezdett teljesen új életet? Tudom mi lenne a helyes, de annyira mélyen érzem magam, sehol nem látom a fényt.. Nagyon nehezen vettem rá magam hogy leírjam ezeket. Köszönöm ha írtok!