Ha önző vagyok, akkor jobb ha nem lesz párom?

Önző természetem van. Nem úgy mint a legtöbb embernek, én nagyon szívesen adok a dolgaimból másoknak, segítek, ha valakit szeretek azért bármit megtennék, de mellette azért én is várnék dolgokat. Pl, amiért a legtöbb savazást szoktam kapni, nem bírnám elviselni ha a párom pornót nézne. Nem önértékelési gondok miatt, nem érzem úgy hogy a pornó jobb lenne nálam, vagy ilyesmi, egyszerűen nekem ez nem fér bele. Jó, ez kicsit túlzás, ha szeretem a párom akkor vele maradok akkor is ha pornót néz, de gyűlölöm a gondolatot. Egyébként lány ismerősökre nem vagyok féltékeny alapból, persze van egy határ, de sima baráti kapcsolatokkal semmi gondom.

Vagy pl, nekem igényem van rá hogy valaki meghallgasson, és sértőnek találnám ha valaki úgy lenne velem, hogy a bajaimra nem kíváncsi. (Az persze alap, hogy én meghallgatom a másik gondjait és próbálok segíteni) Ezt is sokan negatívumként hozzák fel, hogy hallgatni kell a nők panaszkodásait.

Szóval nem tartom magam elviselhetetlen sárkánynak, de van pár dolog amiből nagyon nem szeretek engedni. Olyan sokan mondták már erre, hogy ne is legyen így párom... Ez igaz? Tényleg jobb mindenkinek, ha egyedül maradok?