Ti mit tennétek a helyemben? Várnátok vagy legyen vége?

Szeretném az őszinte véleményeteket kérni:

Párkapcsolatban élek már másfél éve. Nem lakunk együtt, külön városban, hétvégente találkozunk.Hol nálam, hol nála, hol szüleimnél. 25 és 30 között vagyunk.Mostanában biztos nem fogunk összeköltözni.Ő nem jön hozzám,mert van egy még lakhatatlan háza,annak felújítására költ.Egy faluban lakik,ami számomra élhetetlen.Én albérletben lakok (város),és erre nem akar kiadni pénzt.Inkább minden hétvégén autózik hozzám.Én nem akarok tiszta szívemből oda költözni a házába,esetleg ha nagyon muszáj. Úgy érzem, nincs megoldás.Én nem akarok ott lakni,ahol ő,ő nem akar itt lakni,ahol én.Nekem kevés a hétvégi tali.Úgy érzem,elhidegülünk,unom a végtelen pötyögést neten.Hétvégén mikor találkozunk,előjönnek a problémák,én mindig feszült vagyok,mert sehol se tudunk kettesben lenni (szülő,lakótárs...stb).Mindemellett szeretem őt.De a körülmények nem a legjobbak,sőt.Még egy évig biztos ez lesz,ha nem több és kezdem elveszíteni a türelmem.Van,amikor minden szuper vele,ő komolyan gondolkozik,gyereket akar tőlem,és persze majd házasságot.De megfordul a fejemben sokszor,hogy hagyom az egészet.Nekem több kellene,hogy ragaszkodjak hozzá,néha úgy érzem,mintha nem is lenne kapcsolatom így,hogy alig látjuk egymást.Ti mit tennétek? Tudom,az én helyzetem. Nekem kellene dönteni, csakhogy nem tudok. 25/N