Túlerőltetett összeköltözés. Már nem tudom mit akarok, vagy mit csináljak. Ti mit tennétek?

Úgy volt, hogy összeköltözünk a barátommal a nyáron, kint németországban. De közbejött, hogy nem tudtam befejezni néhány vizsgát, és elhalasztottuk. Gondoltam ha már úgy is itthon kell még maradnom, akkor beiratkozok még egy német nyelvtanfolyamra is, hogy tuti menjen a nyelv, és legyen nyelvvizsgám is.

A halasztás okát teljesen megértette a párom, és türelmes is, kivéve ha rájön az 5 perc, és veszekedésbe torkollik a követelőzése hogy hagyjak itt mindent, és menjek ki vele azonnal. De ez ilyen erősen, csak egyszer fordult elő. Viszont az elmúlt pár hétben, hogy a nagynénje is kikerült dolgozni, egyre inkább nem szólnak másról a telefonbeszélgetéseink, csak, hogy mikor megyek már ki (amikor nagyon jól tudja, hogy januárban végzek mindennel), meg hogy de jó lesz végre együtt lenni. Ez már megszokottá vált nekem, így csak helyeselek, és csinálom itthon a kis dolgaim. Viszont néhány napja az anyja is felkeresett facebook-on, hogy most tud egy nagyon jó munkát németországban, viszont azonnal kellene jelentkezni, úgyhogy szerinte hagyjak itt mindent amit elkezdtem, kint úgyis többet fogok tanulni németül, mint a tanfolyamon, a többit meg befejezem máskor. Mondtam neki, hogy én inkább itthon fejeznék be mindent a maga idejében, és utána megyek csak, erre megsértődött szerintem, mert nem írt azóta.

Az elején annyira akartam én is a költözést, meg hát sem külön lenni a páromtól nem szeretek, sem itthon lenni a családommal, de annyira erőltetve van már, annyira olyan, mintha kötelező lenne, hogy már ha szóba hozzák kegyetlenül bosszant. Nem maga a költözés, hanem, hogy beszélnek róla. Nem akarom elvenni a saját kedvem az egésztől azzal, hogy felidegesítem magam ezen minden alkalommal, de megérteni meg senki nem képes, hiába mondom, hogy majd megyek ha végeztem mindennel és úgy érzem, hogy nyugodt lelkiismerettel ki tudok menni. Mintha nem is emberi nyelven beszélnék..

L21