Mennyire helyesek a tapasztalataim és a környezetem tapasztalatai? Nos egyre inkább úgy látom hogy a mai fiatalokban nincs kitartás ha van egy kis probléma a kapcsolatban már el is válnak.

Régen az volt, hogy szégyen volt válni, mit szólnak hozzá mások, vagy nem is volt rá lehetőség, benne éltek bántalmazó kapcsolatokban, szerelem nélkül, csalták egymást összevissza.

Ami megoldhatatlan, azt régen sem tudták megoldani, de kevesebb lehetőség volt kilépni, adott esetben elmenekülni.

Én inkább azt látom, hogy a házasság megmaradt, de ugyanúgy vannak felelőtlen házasulandók, akik fejest ugranak találomra, fellángolásból, vagy mert már megszokták, de nem igazán van meg az a szoros kötelék, ami tényleg kellene egy házassághoz, ez meg előbb-utóbb váláshoz vezet (régen sem az érzelmek tartották össze a házasságok többségét, félre ne értsd, volt viszont kényszer, és érdekek, most a kényszer kiesett, az érdekek maradtak, de nagyobb hangsúlyt kaptak az érzelmek, és ebbe az irányba mentünk el)

Egy rakás régi házasság csak színjáték (volt), valódi boldogság nélkül, kifele mutatni kell(ett) a szép mázat.

Nem változott ez, régen is ezt mondták:

"a mai fiatalokban nincs kitartás " :D

Sőt még régebben is:

"Romlásnak indult hajdan erős magyar!"

Nem tudom, hogy a problémák megoldásához kitartás kell-e, vagy valami érzelmi intelligencia, vagy alaposabb társválasztás?