Barátom úgy gondolja, hogy a problémám nem probléma?

Nem függ a betegségtől. Szerintem is tapintatlanság a részéről, hogy nem fejezte ki együttérzését. Attól még a másik lány betegsége is fontos, ne ess át a ló túloldalára, csak mert sajnálod magad!

Légy őszinte a párodhoz, és mondd el, hogy mire van szükséged. Úgy tűnik, hogy magától nem tudja, mire vágysz!

ha egy olyan betegség amivel együtt lehet élni akkor annyira én sem éreztem volna együtt, hisz mivel? ha olyanról van szó mint pl az ekcéma, hogy van, de lehet vele együtt élni akkor miért kellene sajnálnia?

mi a betegség és mennyire van hatással a mindennapjaidra?

22F

sokan szednek gyógyszert életük végéig...

ezért ne várj sajnálatot...ne ez határozza meg az életed!!!

van olyan aki pl egész életében nem ehet lisztet, vagy épp nem ihat tejet, elég komolyan oda kell erre figyelnie mégsem csinál belőle nagy ügyet...

nekem szerencsére nincs életre szóló betegségem (van pár dolog ami életem végéig kísér, de nem tekintem nagy dolognak őket), de volt időszak amikor fél lábamra sánta voltam, mármint elég durván sántítottam jó pár hónapig...

nem vártam, hogy az emberek máshogy kezeljenek emiatt, sőt még magát a tényt se szerettem, ha ez feltűnt pl kollégáimnak...a főnök egyszer beszólt, hogy "ne úgy járj mint egy zombi" :D én pár nap alatt "hozzászoktam" ehhez és ugyanúgy siettem mint előtte, persze lassabb voltam és fájt, de nem éreztem, hogy ettől most én más vagy különleges lennék...nem vártam más bánásmódot emiatt, max annyiban volt más a helyzet, hogy jobban odafigyeltem, hogy nehogy rálépjenek a lábamra...

Én a saját problémámat nem láttam problémának, csak egy dolog amire oda kell figyelni...

Ismertem olyan embert aki élete végéig sánta lesz, és nem kicsit sántít, hanem elég erősen...mellette még szellemi betegsége is van...

Ő nem várta el, hogy máshogy kezeljék az emberek, sőt neki tök természetes volt, hogy ő így él...ő nem a sajnálni való sántát látta ha tükörbe nézett...

Persze lehet nem kellett volna nevetnie a barátodnak, de nem kell emiatt rosszul érezd magad, mármint a betegség miatt...életed végéig gyógyszert kell szedned, szóval erre jobb ha felkészülsz, nincs értelme ezen rágódnod, hogy mi lett volna ha, vagy mi lenne ha...

Ha hagyod, hogy a betegség ennyire befolyásolja a minden napjaidat az a te hibád...

Állhatna az egész annyiból, hogy beveszed a gyógyszereket és oda figyelsz ha van mire odafigyelni...emellett teljes életet élhetsz!

abban a helyzetben azért kaptad fel a vizet, mert nem te voltál a középpontban, nem téged sajnált...

22F

Nekem pm alulműködésem van 16 éves korom óta, járnom kell vérvételre + életem végéig gyógyszer. Ilyen miatt nem játszom el a hattyú halálát természetesen.

Mindig elkísér vérvételre, ha rossz az eredmény emelni kell a gyógyszert de ez nem téma különösebben.

Attól függ mi a betegséged.

És mennyit panaszkodsz.

Minden krónikus betegség rontja az életminőséget. Természetesen lehet vele együtt élni, de nem érdemes elbagatellizálni. Még egy ekcéma is, hiszen tudnom kell, hogy mire vagyok érzékeny, azt kerülnöm kell, oda kell rá figyelnem, mondjuk ha vendégségbe megyek, akkor vinnem kell a saját evőeszközömet, vagy eldobható műanyagot, mert krómot, nikkelt, egyéb fémet nem érinthetek. Esetleg egész nyáron hordhatok kesztyűt, amiért az emberek megbámulnak, bolondnak néznek, és kenhetem magam szteroidos kenőccsel, amitől viszont retteghetek, hogy mikor lövi ki a mellékvesémet, illetve egyensúlyozhatok, hogy mennyi az az elviselhető panasz, amennyit kibírok szteroid nélkül...

Szóval rohadtul nem szórakoztató még a legbanálisabbnak tűnő krónikus betegség sem. Már maga az a tény rontja az életminőséget, hogy rendszeresen orvosi kontrollra, vérvételre, egyéb vizsgálatra kell járnom, és naponta kétszer gyógyszert szednem. Csak egy példa: egy fél-egy éves külföldi munkát, ösztöndíjat nem pályázhatok meg, mivel 3 havonta meg kell jelennem az orvosomnál.

És szó nincs sajnálat, vagy szánalom kicsikarásáról, de igen, ha az én leleteim rosszabbak, mint a legutóbbi vizsgálatkor voltak, akkor a minimum elvárás, hogy a barátom ne úgy reagáljon, hogy az semmi, de a Gizi már három napja náthás, és tüsszög...

A Te betegséged nem új, már ezerszer beszéltetek róla, tisztába vagytok a dolgokkal, érdeklődött az eredmény iránt, nem tudom mit szerettél volna még.

Nekem is több éve van krónikus betegségem amit nem lehet gyógyítani, járok kontrollra, szedek gyógyszert.

Gondolom gyakran panaszkodsz, és mivel nem írod le mi a betegséged, gyanítom nem olyan komoly.

Én biztos nem hisztiztem volna emiatt, örültem volna, hogy érdeklődik.