Úgy érzem, átvert a barátom. Mit csináljak, vagy túlreagálom?

A lényeg, hogy neki elváltak a szülei, nem igen foglalkoztak vele gyerekkora óta. Úgy adta elő megismerkedésünkkor, hogy vele eddig még nemigen foglalkoztak az életben, volt hosszú kapcsolata, átverték benne, és hogy rajtam látja, hogy komoly kapcsolatot tudna velem kialakítani. Ez így is lett, elkezdtünk járni, és nagyon sok szeretet adtam neki. Egy ideje úgy érzem, hogy mégis menekül tőlem. Átverve érzem magam, mivel ő komoly kapcsolatról beszélt, most mégis azt taglalja, hogy még csak a húszas évei elején van, és szeretne kicsit mellettem élni is. Ez nem azt jelenti, hogy meg akar csalni, mert ő senkit nem csalt még meg, és engem főleg nem akarna és nem merne, mert nagyon tisztel, és lányt még nem szeretett így, de el akar menni a barátaival többször is nélkülem, és nem akar minden hétvégét együtt tölteni, vagy hétvégente csak egy-két órára akar találkozni, és az estét mondjuk inkább a barátaira szánja, és iszogatnak valami szórakozóhelyen (nem discosok, inkább kocsma féleségekbe mennek). Én ezt az egészet úgy képzeltem, vagyis nekem az tartozik komoly kapcsolatba, hogy ha mondjuk nekem is lenne kedvem, akkor igazán elhívhatna, mert jóba vagyok én is a srácokkal, meg azt sem igazán értem, hogy most arra hivatkozik, hogy ő még csak 23, és ezért szeretne mellettem eljárkálni, nem túl sok időt velem tölteni. Nem igazán értem ezt az egészet. Én vettem túl komolyan, és az én hibám végül is, hogy belementem ebbe a kapcsolatba, vagy ő nem akar még túl komoly kapcsolatot? De akkor miért kezdett velem? Nem árultam zsákba macskát, én megmondtam, hogy számomra mit takar a "Komoly kapcsolat" fogalma. Ez nem azt jelenti, hogy folyton rajta akarok lógni, de néha úgy érzem, mintha felesleges lennék neki, és szigorúan csak nélkülem akar időt eltölteni akkor is, ha egyébként lenne lehetőségünk találkozni. Egy héten olyan 3-4x találkozunk, tehát erre nem lehet panaszom végül is, csak nekem ez olyan rosszul esik, hogy elég gyakran én hétvégén itthon ülök, és őt nem érdekli, hogy én magányos vagyok, mert ő csak és kizárólag a fiúkkal akar lenni. Meg olyan fura elejtései vannak, hogy ő még nagyon fiatal, stb. Máskor meg mást mond. Ezzel is kiborít, hogy egyszer ezt, máskor meg azt mondja. Most akkor a komoly kapcsolat kategóriába mi tartozik? Átvert, és csak az én szeretetem kellett neki, vagy szimplán nem akar kötöttséget? Vagy mi...?