Teljesen tanacstalan vagyok. Mit tehetnek?

Tudod, az ismerkedés során MINDENKI idealizálja a másikat, ez teljesen természetes és normális. Csakhogy ebben az is benne van, hogy kizárt, hogy a másik tényleg olyan, amilyennek a megismerkedéskor látjuk, pontosabban látni akarjuk. Innentől kezdve pedig zsákbamacska.

Lehet, hogy tényleg egymásnak vagytok teremtve, de lehet, hogy fél-egy év után kiderülne, hogy nem.

Viszont ezért feladni hét évnyi összecsiszolódást... azt semmi mással nem lehet pótolni, csak újabb hét évvel, a megfelelő társsal.

Nagyon nehéz ilyen helyzetben racionális döntést hozni, de én a meglévő kapcsolatomon gondolkodnék el, hogy mi tart minket össze, miért választottam éppen őt, és mi az, ami esetleg hiányzik a kapcsolatból. És ha a sok-sok pozitívum mellett van némi hiány, akkor azt igyekeznék pótolni a MEGLÉVŐ kapcsolatomban.

Az újdonság varázsa, a kezdeti bizsergés roppant izgalmas tud lenni, de az törvényszerű, hogy ez minden kapcsolatban elmúlik idővel, és utána bizony dolgozni kell a kapcsolaton! Amit beleteszek, azt tudom kivenni. Ha valami hiányzik, nekem kell beletennem.

Puszta kényelemből, a család kedvéért viszont nem érdemes maradni. Ezt neked kell tudni eldönteni.

Nézd kérlek...

Az a hét év az nagy idő, ez igaz.

Viszont az a hét év már elmúlt!

Ami hátravan, az meg kábé negyven, negyvenöt.

És az még csak most JÖN!