Ez normális egy kapcsolatban, vagy okom van aggódni?

Sziasztok,

Én egy 23 éves srác vagyok,a barátnőm pedig 21.

Először is hadd indítsak azzal,hogy ezeket a problémákat,melyeket most megfogalmazok itt ezen az oldalon,már leültem vele megbeszélni,nem is egyszer,nem is kétszer. Sajnos valahányszor próbáltam a bajaimat neki elmondani,mindig az lett a vége,hogy megsértődött. Hazament,kilépett, skype-ról, kikapcsolata a telefont vagy nem szólt hozzám egy darabig.

Akkor kezdem a történetemet.

Én két évig életem eddig Angliában. Már azt a helyet tekintettem otthonomnak,az ottani munkahelyem volt a kenyéradóm,és minden fajta egzisztencia ott alakult ki.Minden barátom ott lakott,ott éreztem magam jól.

Tavaly decemberben hazajöttem egy hónapra kicsit a családommal tölteni az időt,és kikapcsolódni,amikor találkoztam azzal a lánnyal aki a mostani barátnőm.

Egyből szerelembe estünk,minden úgy ment mint ahogy a nagy könyvben meg van írva,egyik randi követte a másikat,és arra jutottunk,hogy akkor visszamegyek még egy hónapra,és utána hazajövök hozzá.

Azóta eltelt 3 hónap,de a dolgok nem igazán úgy mennek,ahogyan azoknak egy kapcsolatban menniük kellene.

Nem igazán érzem azt,hogy annyit tenne bele a kapcsolatba,amennyit Én. Én rengeteg mindent feladtam és hátrahagytam miatt,de úgy érzem nem tesz annyit a kapcsolatba,amennyit én.

Sosem akar semmilyen programot,semmi mozi,semmi étterem vagy csupán egy séta,ezt a szó legszorosabb értelmében vegyétek. Filmezni sincs kedve. Mivel Budapesten jár egyetemre,így nem tudunk találkozni,csak hétvégente,viszont ez a 2-3 nap abból áll,hogy áthív hozzájuk este 8-9 óra magasságában,és kb 11-kor már alszik.

Szex semmi 3 hónap után sem.Mindig betegségre és fájdalomra hivatkozik,hogy fáj a feje,hasa,bőre,szeme,mindene... amit én tudomásul is vettem ezidáig,és mindig próbáltam nyugtatgatni,hogy majd jobban lesz,de valahogy nem érzem azt,hogy túlságosan küzdene értem vagy a tudtomra adná,hogy szeret.

Én mindig próbálom valahova elhívni,vagy valami változatosságot iktatni be a kapcsolatba,legyen az bármi,de semmire sem vevő,csak arra hogy együtt aludjunk,ami abból áll,hogy befordul a fal felé,és 5 perc után már alszik.Reggel pedig mehetek haza...

Hétköznap végez a suliban,és feljön skype-ra 1-2 órát beszélgetni,ami abból áll,hogy sír,hogy neki mindene fáj,és hogy minden szar az életben.

Most értitek,én próbálok empatikus lenni,és alkalmazkodó,de nem érzem fair-nek,hogy csak az egyik fél elvárásainak kell megfelelie másiknak.

A volt barátjával másfél évig voltak együtt,de ahogy láttam a képeit,mindig találtak valami programot,amivel elütötték az időt. Mozi,séta,biciklizés,sport,együtt főzés,és ezért is érzem magam frusztráltnak hogy erre velem nem képes.

Vegezetül pedig pár apróság: Nem akarja kitenni facebookra hogy együtt vagyunk,mert meglátja valaki, tele a szobája a volt pasija ajándékaival,képeivel...legutóbb a parfümjét találtam meg,amire úgy reagált,hogy a szobájában felejtette,illetve a plüss állataival alszik,amiket tőle kapott.

Tudom,hogy ezek nem olyan hatalmas problémák,de úgy érzem most beszélek ezekről először másnak is,és ha van egy kis időtök,szeretném ha fűznétek ehhez véleményt,esetleg kifejtenétek a goldolataitokat hasonló szituációkról,vagy csak tanácsokat mondanátok.

Volt már sok barátnőm,de hasonló még nem igazán fordult elő.

Előre is köszönöm hogy elolvastátok,és fűztök hozzá véleményt!

u.i: előttem 1 hónappal szakított a pasijával.