Nem tudom hovatenni a barátomat. Ti mit gondoltok erről?

Túl nagy ahhoz, hogy elférjen a szekrényben :D

Viccet félretéve. Ő egy nagyon rendes, kedves srác. Nem iszik, nem dohányzik, nem bulizik.

Egyrészt nagyon figyelmes és kedves. Tudja, hogy vegetáriánus vagyok, és nemhogy nem akar "átszoktatni", ahogy az exem akarta, de direkt megtanult vega kajákat főzni - remekül főz. Állandóan meglep valamivel, virággal, csokival, ékszerrel (bizsu), ha együtt vagyok szinte mindig azt csinálunk amit én akarok, kivéve ha van valami konkrét terve (pl: vásárolnia kell menni, vagy van egy film, amire kiváncsi a moziban)

Másrészről, meg utálja ha nem vele vagyok. Ha a barátaimmal akarok lenni (nem miniruhában bulizni, hanem mozizni, kávézni, sütizni) vagy fodrászhoz, kozmetikushoz menni, esetleg olvasni (nagy könyvmoly vagyok), már duzzog, hogy mégis mit csináljon ő egyedül. Főiskolás vagyok, és az óráimat igyekeztem úgy rendezni, amikor neki munkaideje van, de ha van olyan előadásom, amin muszáj ottlennem, és nem rakhatom át, már duzzog, hogy az az "ő ideje".

Anyát megkérdeztem erről, szerinte ez nagyon édes és tök természetes, hogy szerelmes ember minél több időt akar a párjával tölteni.

De nekem néha kezd egy kicsit sok lenni...