Egy nőnek tényleg tökéletesnek kell lenni, miközben a férfiak rendre elkövethetnek minden hülyeséget?

A legtöbben ott szúrják el, hogy alárendelik vagy épp fölérendelik magukat a kapcsolatnak. Pedig egy jó és harmonikus kapcsolathoz egyenlő felek kellenek.

Az ilyen fészbúk böffenetek nagyon jók, ha az ember filózni akar az élet nem létező igazságairól, bár ebben az esetben én inkább a nagy koponyák Platón, Lao ce stb. felé fordítanám az érdeklődésem.

Van egy átlag lány, aki épp csak elkezd serdülni, már hömpölyögnek felé az elvárások: légy nőies, (csupaszra borotvált, feszes börű, hosszú csillogó hajú, jó illatú) légy szexi, hogy ez a szépség nem legyen parlagon hevertetve, de persze ne kú...ás, mert azért túlzásokba ne essünk... szóval elég ellentmondásos sok esetben a nőkre mért elvárás. Ebben felnő egy gyereklány, aki aztán önbizalomhiánnyal küzd és annyira meg akar felelni, tökéletesen végigvezetni az életét, hogy majd belepusztul. És kb így a párválasztásban is teljesen alárendelődik a nagybetűs elvárásoknak. És ezzel legtöbb esetben halálra is ítéli az egész kapcsolatot.

Én mint felnőtt nő, aki egy szép 7 éves kapcsolatot tudhat a magáénak azt tudom tanácsolni, minden nőtársamnak, hogy akkor menjen a kapcsolatban, amikor az nem mentőöv neki és nem is státusszimbólum. Ha képes egyedül is boldogulni, és a párja közel sem a minden, hanem egy plusz az életében. Épp ezért a kapcsolatban két egyenrangú fél veszt részt, ahol nem neked kell lenned miss tökélynek, elfogad a párod a magad halandóságában és viszont. (Egy jó kapcsolatban úgyis fejlődni fog jó irányba az ember.)

Azt pedig az ember lánya onnan tudja, hogy jó emberrel van kapcsolatban, hogy félelmek nélkül felteheted neki a legbizalmasabb kérdéseket is. Sosem kell vele úgy érezned magad, hogy tojáshéjon lépkedsz és ha elmondod, amit foglalkoztat, azzal megtöröd az idillt. Nemcsak szeretők vagytok, hanem barátok is. Ha ez megvan, akkor megnyerted a Jacpotot. Sok olyan kapcsolat van ahol az ember meg is halna a másikért annyira szeretet, de ezekből is a töredék az, ahol az ember kérdezhet, vagy beszélhet a gondolatairól szabadon, ítélkezés nélkül. Enélkül pedig nem fog haladni a szekér, csak amíg a szerelem tart...

Szóval ne külső elvárásoknak felelj meg, ez már nem középiskola, ez itt az élet iskolája, ahol egyedül te tudod mi tesz boldoggá és senki más. Itt nem kapsz jó jegyet, ha bemagoltad a facebook tanait és főleg nem fog boldoggá tenni. Vannak dolgok amikre magadtól kell rájönnöd, most pl az, hogy lehetsz te a legszebb nő és a legtüneményesebb barátnő a világon, de a legjobbakat is megcsalják, elárulhatják, ráunhatnak. Ezért pedig kár olyan maszkot magadra erőltetned amit nem érzel teljesen magadénak.

Koncentrálj most kicsit magadra, fogad el magad, légy békébe magaddal, aztán éld az életed úgy ahogy jól esik. Ha pedig találkozol egy fiúval akinek ez a részed teljesen megfelel, akkor vele kezdj kapcsolatba.

Hát, én kicsit sem vagyok tökéletes, mégis imád a párom. Néha hisztis vagyok, főzni sem tudok, de azért próbálkozom a kedvéért és ezt értékeli. Jó illetőt kell választani, aki szeret a személyiségedért, aki úgy elfogad hogy nem kell magad megjátszani, aki előtt le mered mosni a sminkedet, akinek el mered sírni a bánatodat. Nagyon nehéz ilyet találni, de nem kell tökéletesnek lenni, nem is lehet.

21/L

Ez kérlek olyan hozzáállás, amely hát... ide vezet.

Egy másik elv meg azt "mondja", hogy pont annyira akarj megfelelni másoknak, amennyire ők akarnak megfelelni neked.

Tudod... kölcsönösség!