Túl sok gond lépett fel. Van még erre megoldás?

A barátommal 2 és fél éve vagyunk együtt, én 19 éves vagyok, ő pedig 21. Ami azt illeti már a kapcsolat elejétől fogva érezhető volt, hogy pár tulajdonságunk eltér egymástól, de őszintén szólva az elején inkább több pozitív dolgot tudtam róla elmondani. Ez viszont mostanra már változott. Azt hiszem nem ismertem ki elég jól.

Mindenek előtt ezeket el kell mesélnem. Barátomról röviden annyit, hogy mint említettem, pár tulajdonságunk eltér egymástól, így míg ő elég nagyképű szokott lenni, én inkább visszahúzódóbb és félénkebb vagyok. Egy nagyon jó családból származik, míg én nem és így is elég kellemetlenül szoktam magam érezni ha találkozom a szüleivel, mivel ők is hasonlóképpen viselkednek. Mindezek mellett a barátom általában végtelenül kedves és odafigyelő volt velem, szóval nem az volt, hogy egész kapcsolatunkban jelen volt a nagyképűsége, de azért érezhető volt. Most egyetemre jár mérnöki szakra, de mellette dolgozik is.

Rólam pedig annyit, hogy én idén érettségiztem és eddig csak diákmunkáztam, egyetemre pedig nem mentem, viszont szeretnék szakmát tanulni.

1 éve lakunk együtt egyébként és ezidő alatt jöttek ki a problémák. Lehet paranoiás vagyok, de azt veszem észre, hogy mostanában nem vagyunk együtt olyan sokat, nem töltünk egymással annyi időt. Vagyis ez főleg miatta van, mert mindig kihúzza magát valamivel. Pl nem egyszer volt olyan, hogy később ért haza, mint kellett volna. Általában írt nekem, hogy tovább kell maradnia munka miatt. Alapjáraton barátom mondhatni akármelyik lányt megkaphatná, szóval ezért is gondoltam rá, hogy lehet már nem érdeklem őt, ezért mással van. Lehet nem kellett volna, lehet sértő volt, de egyenesen kertelés nélkül rákérdeztem, hogy szeret-e még engem és hogy nincs-e valakije, mert ha van akkor nyugodtan mondja meg és megbeszéljük ezt a dolgot. De a válasza az volt, hogy sajnálja, hogy nem bízom benne.

Amikor mondom, hogy menjünk valahova, nem akar jönni mondván hogy ő fáradt. Nem is szoktunk már annyit szeretkezni mint régen, mondván most nincs kedve hozzá. Nem akartam túl dulakodó lenni, így békénhagytam, viszont az utóbbi időben túl sokat megy el a barátaival is, ami egyébként nem zavarna, de általában pókerezni szoktak és úgy érzem kicsit túlzásba viszi ezt az egészet.

Elmondtam neki, hogy zavar, hogy kevés időt vagyunk együtt, hogy van, amikor későn jön haza (ezekre az a válasza, hogy csak szeretne a munkahelyén is jól teljesíteni így szokott vállalni plusz órákat is), és hogy nem kéne túlzásba vinnie amit a barátaival csinál. De csak fennhangon közli, hogy hagyjam békén és ne kérdezősködjek semmiről. Mivel keveset vagyunk együtt, így felajánlottan amikor legutoljára ment a barátaihoz, hogy én is megyek vele, mire azt mondta, hogy ők a "magamfajtákkal" nem beszélnek és amúgy sem szeretné, ha együtt látnának minket.

Sőt már szinte nem is beszélgetünk, hiába próbálok valami megoldást találni, ő csak kikerül mindent.