Ha mindkét félnek háza van, akkor mi a szokás párok esetében?

#27

A legtöbb párral nem megoldható, mert rögtön rikácsolni kezdenek, ha azt mondod, hogy "most szeretnék egy kicsit egyedül lenni, utána találozunk mint máskor mindig" és elmész egy kicsit kikapcsolni.

"Azért választottam családi házat, mert lakik a nyavalya panelban, szeretem a csendet és a nyugalmat, nem a szomszédot akarom hallgatni egész hátralévő életemben"

Az igen, nálunk panelban nagyobb csend volt, mint most a kertesben, ahol 24/7 megy a fűnyíró, flex, láncfűrész, traktor, anyám kínja. Visszasírom a nyugis panelt.

#2

Tudod, nem mindenki lóg egész nap a párján. Már alapból ha dolgoztok, akkor az napi 4-5 óra együtt töltött idő, amiből még elmegy a házimunka, stb.

Olyannal meg, akivel nem lehet megbeszélni, hogy "figyi, meló után inkább ülnék nyugiban egy picit, amíg megnézek egy filmet, aztán utána csinálhatunk valamit közösen", olyannal nem tudom, miért akarnál összejönni egyáltalán. Nálunk sose okozott problémát, ha valaki egy kis magányra vágyott... Átment a másik szobába, aztán kész. Nem lógunk folyton egymáson, van, hogy ő filmez, én olvasok a másik szobában, stb. Ettől még jó, hogy fél perc alatt ott tudunk teremni egymás mellett, ha épp ránk jön, nem kell utazgatni egymáshoz.

A kérdésre válaszolva: nyilván ez speciális körülményektől függ. Közlekedés, munkahelyek közelsége, infrastruktúra, bolt, családtervezés esetén ovi/suli, kórház, stb közelsége, a ház mérete, felszereltsége, állapota számít szerintem. Nyilván a nagyobb, jobb állapotú házba van értelme beköltözni.

Vagy pl nálunk egyértelmű volt, én kb bárhol találok munkát, a páromnak meg ott van a családi vállalkozása, amiben komoly szerepe van, ráadásul 2 órával korábban kezd, mint én kb bárhol, ahol dolgozhatnék, akkor nyilván nem ő fog elköltözni onnan és vagy feladni az állást, vagy órákat utazgatni hajnalok hajnalán.

Szóval ez mindig a pár igényeitől és lehetőségeitől függ, a saját dolgaikat kell mérlegelni, nincs erre általános válasz.

A fő kérdésre: összeköltözésnél nálad valószínűleg akkor a kutyák lesznek a fő szempont. Amúgy meg ha minden szempontból a pasié a jobb, és te nem akarod "elveszíteni" a házat, akkor inkább adjátok ki, abból folyamatosan van bevétel és tiéd marad a ház. (Mellesleg egy kicsit irigylem ezt a problémát. Jól fizető szakmám van, de így sem látom még hogy hogyan fogok én összegyűjteni egy házravalót.)

Design témára: nem arról van szó, hogy a férfiaknak nincs érzékük, csak nem érdekli őket, sőt inkább a praktikumra mennek. Hogy egy nagyon egyszerű példát említsek, én például utálom a fehér falat. Valamiért untat, márpedig én nem akarok unalmas szobát, ezért az enyémnek vajszínűek a falai. Na, eddig egy férfinek sem tudtam elmagyarázni hogy miért kell hogy szinesek legyenek a falak, mert mindegyik a praktikus okokban gondolkodik: ha valami miatt festékre lenne szükség, sokkal könnyebb leszaladni a boltba fehér festékért, mint keresni pont ilyen árnyalatot. Amiben egyébként teljesen igazuk van, de én nem tudok létezni egy unalmas szobában. Ennyi.

A magány igényre: Mindenkinek szüksége van a magányra, ezért nem szabad garzonlakásba összeköltözni. :) Legyen egy saját szobád, ahová elvonulhatsz amikor kell, és legyen megbeszélve, hogy akkor lehetőleg ne zavarjon a párod. Apukáméknál bevált, és én is majd így képzelem el az együttélést.

ma 10:24

Tényleg fura, én 15 évet húztam le panelban egyhuzamban, az egyetlen zaj az volt, mikor a szomszédasszony vitte sétálni a kutyáját, ami egy mopsz volt, és elég jellegzetesen röfögött, a hölgy pedig kedvesen biztatta, hogy "gyerreee, már csak két emelet, jólvaaaan" :D Ez volt kb napi 3-szor, és kész. Nagy ritkán még az alattunk lakó szaki állt neki autót szerelni a ház mögött a parkolóban, az meg inkább vicces volt, 5 perc szerszámcsapkodás, 10 perc k..aanyázás, aztán abba is hagyta. :D

Most meg mint írtam, traktor, flex, cross motor, láncfűrész, szomszéd bömbölteti a zenét a kertben miközben gazol, mikor meg jön haza vagy indul el kocsival, akkor nyomja a dudát, a szembeszomszéd két kölke üvölt egész nap (nem, nem az a játék közbeni gyerekhang, ami még aránylag kellemes is tud lenni, hanem mindkettő ordít artikulálatlanul, ahogy a csövön kifér), ettől persze az utca összes kutyája megőrül, és üvölt meg vonyít egész nap. Meg attól is, ha jön egy ló, vagy traktor, vagy kutya, vagy szórólapos, vagy macska, vagy megrezdül a fű egy kis szellőtől. Olyan, mintha egy fűrész- és autószerelő műhelyben levő kutyamenhelyen laknék. Évek óta álmodozom a nyugis panelról.

Nem csak mi lakunk rossz helyen, az összes ismerősünknek kb ugyanezek a gondjai vannak. Sőt, van akinek rosszabb, pl traktorozás a kertben éjjel 1-kor (!!!) a szomszédban, ajtócsapkodás éjfélkor minden nap, fűnyírás éjjel, meg favágás, hasonló finomságok.. másik ismerősnél rendszeresen ütik az ablakot a járdán mászkálók, mert miért ne.. A harmadikkal üvölt a szomszédja, amint kilép az ajtón, hogy fel fogja jelenteni.

Szóval én még életemben nem láttam igazi jó, csendes falusi környéket. :(

Jó lehet neked (és ezt most nem gúnyosan írom, hanem őszintén)

Én is laktam amolyan "félpanel" házban ami nem az a tipikus "kockapanel" hanem "kísérleti jellegű társasáz", de utáltam. Alattunk lakó zeneőrjöngés, felettünk lakó nonstop kopácsolás, és még a szemetet se viheted le anélkül, hogy 1 barommal össze ne futnál. Zajongások mindennaposak voltak, a lépcsőházban állandó étolaj és/vagy cigiszag, az elsőn egy alkesz házaspár ölte egymást, autók őrjöngése a parkolóban, köcsög fiatalok a parkban, kiskoromban csöves a parkban, anyám hajnalban hullát látott a buszmegállóban, "fura" kiabálások.

Aztán elkötöztünk egy öröklés miatt. Ezerszer jobb. Csend van, a szomszéd fűnyírása, favágása, "szerelése" ezerszer jobb, mint a panel-zajok. Ha szomszéd "rádiózgat" itt akkor becsukom az ablakot és már nem is hallani... Panelban hiába csuktam be a falon át jött a zaj... Nem volt védekezés.

Kutyák néha idegesítőek, de ez a ritkább. Macska van 1000 a környéken, nekünk is kettő.

Még a legrosszabb a fűnyírás-gazolás meg ősszel a levélsöprés/diószedés.

De soha többé panelt! Olyan emberekkel zárnak össze akiket amúgy utálnál. Félőrültek, prolik, alkeszek, rossz esetben cigányok... Írok is egy sitcom novellát egy ilyen házról a kiskori (na jó igazából nagykori is) emlékeim alapján :D

Hű, így nehéz dolgod lesz. Olyan férfit találni, aki kibékül 2 benti kutyával, a házkörüli kerti munkával és a reggeli koránkeléssel, hogy beérjen dolgozni a városba egy életen át.

Egyébként a legtöbben gondolnak az életükben bekövetkező változasokra is lakásvételnél. Te magadra alakítottál ki egy életet, mindent fixre. Kíváncsi leszek, hogy tudsz valakit beengedni majd, és változtatni, esetleg olyat találsz, aki városban élne, vagy nem tűri meg a kutyákat a házban, esetleg hoz egy macskát, vagy hátfájós és nem tudja kivenni a részét a kertimunkából, vagy csak nincs jogsija, vagy csak nem akarja ezt a fajta életet még.

Mintha direkt elzárnád magad a férfiaktól, és egyszemélyes életre rendezkednél be.

Egyébként én sem panelben lakok, hanem tégla társasházban, vastagok a falak, nincs zaj. Elkerített zöld udvar, 4 megállóra a belváros, szórakozóhelyek, ismerősök, emberek, kapcsolatépítési lehetőségek. Alacsony rezsi. Elfér itt 2 felnőtt és egy gyerek, ha nagyobba költöznénk könnyű eladni, vagy lehet rá hitelt felvenni, abból venni egy kertes házat a közeli kisvárosban, és megtartani ezt a gyerekek egyetemi éveire, majd az öregkorunkra.

Az életviteledhez lesz nehéz férfit találni nem a házad a gond.