Kinek mi az első gondolata az alábbi néhány félmondatról?

Ragaszkodik hozzád megszojásból.

Nem szeret viszont mefszokta h vagy neki

Én ebből magamra asszociálok. Mármint hogy hasonló lelki sérveket hurcol. Én vagyok ilyen, hogy vágyom a szeretetre, egy őszinte társra, de a családomon belül is olyan játszmák vannak, hogy az ember még a saját anyjába sem mer bízni. És amikor nagyon közel kerül hozzám a párom beindul egy védekező reakció, hogy eltaszítsam magamtól, ne engedjem közel. Még 7 év után is van velem ilyen, hogy egyszer csak elkezdeném marni, hogy távolodjunk, csak ő már tudja, hogy mi a bajom és szól, hogy álljak le, mert ez így nem jó.

Szóval nekem az jött le, hogy vágyik rád, akar téged, de képtelen bízni és megbirkózni azzal, hogy elfogadjon, úgy ahogy kéne és van értelme. Nálam a párommal 1 évig csináltam a poklot, és hol nagyon jó volt minden, hol cirkusz volt. Igen én voltam a problémás. Ő meg türelmes. Nem tudom miért. És mitől érezte, hogy egyszer ez még működőképes is lehet. Mert én is simán otthagytam volna magam, amekkora pitsa voltam.

Valami rémes a szöveg megformálása. Indokolatlan mondatlezárások, pont a mondat közepén, nagybetűk hiánya...

Nem éppen egy értelmes emberre vall ez a megfogalmazás. Ha részegen/belőve írta akkor még elfogadom, de ez így nagyon primitív!