Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házasságon belüli érzelmi labilitás?
8 éve vagyok együtt a párommal, ebből 1,5 éve házasok vagyunk (én vagyok a férj). Alapvetően jól megvagyunk, szeretjük egymást, nincsenek kirívóan nagy vitáink (már), az évek alatt sikerült megtanulnunk egymás hülyeségeit és alkalmazkodtunk hozzá, megtanultuk kezelni a másikat, egyszóval összecsiszolódtunk.
Közben 1 éve megismerkedtünk egy kedves baráti társasággal, ahol az egyik párocska szétment. Én nagyon jóban lettem a szétment pár női felével. Sajnos ez a lány összeveszett mindenkivel ebből a társaságból, viszont velem továbbra is nagyon jó barátságban maradt, így sokszor találkozgatunk, elmélyülten beszélgetünk és nem vagyok benne biztos, de talán ha megtenném az első lépést, akkor lehetne "valami". Nyilván nem próbáltam meg, egyrészt nem tenném kockára a házasságom, másrészt a vele való barátságom sem, de igazából amikor vele vagyok, utána napokig csak rá tudok gondolni, hogy mennyire jól megértjük egymást és hozzá képest a feleségem mennyire "kompromisszum".
Ezt csak így anonim vagyok képes leírni, mert roppant szar embernek tartom magam, hogy ezt mondom életem párjáról, de ez a lány sokkal intelligensebb, mint a kis feleségem, odaadóbb, aktívabb, kreatívabb, ötletesebb és tényleg elképesztő, hogy mennyire egyformán gondolkodunk nagyon sok mindenről.
Iszonyatosan félek ettől az érzéstől és nem tudom megbeszélni senkivel. Van ezen a lányon kívül 2 személy, akiket a legjobb barátomnak mondhatok, ebből az egyik az esküvői tanúm volt. Neki sem merek erről beszélni, mert tudom, hogy ő is józan gondolkodású, mint én és őrültségnek tartaná és tartok attól is, hogy az én érdekemben kitálalna a páromnak, vagy beszélne ezzel a másik lánnyal, hogy hagyjon engem békén. A párommal nyilván nem fogok erről beszélni és a másik lánynak sem mondom el, mert nem akarom kockára tenni a barátságunkat. Gyakorlatilag elsülhet úgy is, hogy azt mondja, hogy az én érdekemben akkor ne találkozzunk egy ideig (vagy soha), vagy amire nyilván kicsi az esély, hogy azt mondaná, hogy hajrá. Nem tudom melyik lenne a rosszabb.
Ti jártatok már hasonló cipőben? Elmúlt idővel a dolog? Mit tettetek, hogy hamarabb helyén kezeljétek a dolgokat és érzelmileg el tudjátok szigetelni az adott személyt?
válasza:"Csak most itt a dilemma, hogy nem biztos, hogy akarom..."
Ez akkor szted mi?
Elolvastam az összes válaszod. Én kérek elnézést, de általában a sorok között olvasok, mert abban rejlik az igazság.
Dehát mondhat itt neked bki bármit. Te jobban tudod. Nézd, a logikus az, hogy leépíted a lánnyal való kapcsolatod, ha átmenetileg is.
Ez a logikus.
Egyszer nagyon régen egy exem megjátszotta ezt, amit te. El volt fáradva a kapcsolatunk és jött egy leány, aki friss volt, üde, vidám, kedves. És én akkor azt mondtam az akkori kedvesemnek, hogy én ezzel nem tudok, de nem is akarok versenyezni.
Adott egy kapcsolat, ahol vannak problémák és a mindennapi taposómalom is öli. És az embernek ilyenkor kajak emlékeztetnie kell rá magát, miért is van az adott emberrel. És akkor jön vki, akivel még nincsenek problémák, kedves, megertő. Vele móka és kacagás minden, otthon pedig gond van.
Én nem akartam egy fantommal versenyezni, aki még tökéletes.
(Bár nyilván ő is izzad, tud hisztizni és reggel neki is büdös a szája, csak ezt ilyenkor nagylelkűen átlépi a másik).
Én elengedtem egy ponton túl, nem küzdöttem tovább. Kemény fél évet volt a lánnyal. Hogy megérte-e? Ő tudja. Mi három évet húztunk le.
Az, hogy te nem látod és nem akarod elfogadni ami történik veled, az a te döntésed.
Ha vki úgy érzem, hogy potenciális veszélyforrás a kapcsolatomra, én nem gondolkozom. Bár én ismerem a saját határaim. És nem azt mondom, h nem hibázom. De én az én hibáimból már tanultam.
A leírásodból pedig arra következtetek, hogy nálad eljött az idő, hogy elkövesd a sajátjaid.
Hát hajrá.
válasza:#39
a 76%-os válaszoló vagyok,
Akkor egy gyors kérdés a válaszodra, úgy amolyan férfiasan leegyszerűsítve:
Nem kell átmászkálni a másik nőhöz a lakására, se menni kávézgatni vele és minden kapcsolatot meg kell szakítani vele. Így valószínűleg előbb el fogod felejteni, mintha mindig valamilyen formában impulzus ér tőle/belőle.
Tessék itt a válasz.
Ha neked ez nem megy, akkor csak most jelenleg nem akarsz elmozdulni a házasságodból, mert vársz a megfelelő időre, míg a másik oldalról is érezni fogod a 100%-os bizonyosságot, hogy akarnak téged és addig erőt tudsz gyűjteni arra, hogy szembemenj a lesajnáló és feletetetek ítélkező ismerősök véleményével.
"Költőnő?":
A mi kapcsolatunk nincs elfáradva, nem jó a párhuzamod, ne rám vetítsd ki a saját rossz tapasztalataid amik hasonló (a hangsúly a "hasonlón" van nagyon erősen) helyzetben történtek. Amit ezzel a másik lánnyal érzek (és elképzelek) az valami egészen MÁS. Nem jobb. A pizza is finom, meg a hambi is, de tök más.
Rosszul következtetsz. Mindegy.
76%-os:
Nem csak hogy sértő, hanem nevetséges is a módszered. Te mindent azzal oldasz meg, hogy kiiktatod az életedből? Csak egy hülye példa: aki úgy akarja letenni a cigit, hogy nem vesz otthonra, az amint kimozdul otthonról és alkalom van rá, akkor egyből négyesével-ötösével tarhálja a cigit másoktól. Megoldás? Szerintem nem.
Ahogy az sem, ha megszakítom vele a kapcsolatot. Mint említettem, emberileg is nagyon szeretem, mint barátot. A barátságára pedig szükségem van amellett, hogy érzelmileg el akarom szigetelni. De látom neked ez a kettő dolog kizárja egymást. Lehet, hogy nem vagyunk egy szinten érzelmi intelligenciában, ha ezt Te elképzelhetetlennek tartod, és ezt most nem sértésnek mondtam. Próbáld meg elképzelni, hogy valaki erre képes.
válasza:43-as..
Várj.. elképzeltem...
Ja, ez nem te vagy ezekszerint, ha te érzel ilyesmit, nem gondolod?
De igazából nekem tökmindegy, hogy éppen milyen érzelmi hullámvölgyben vagy... ez már sokat elárult, hogy neked ez megért egy kérdést, ahogy Költőnő is írta. Csak magadnak próbálod bizonygatni és a kifogásokat gyártani, hogy miért nem akarod vele megszakítani a kapcsolatot.
Mindezt olyan burokba csomagolod, amivel úgy érzed, hogy te magasabb érzelmi intelligenciával rendelkezel mint én.. vagy bárki más. Pedig lehet, hogy pont fordítva van.
Bocsi, én sem sértésnek szánom ezt, hanem ténynek.
De úgy látom tök fölösleges itt bárkinek is írnia bármit, mert minden megoldásra lesz egy kifogásod, amit az érzelmi intelligenciáddal fogsz alátámasztani.
Itt mindenkinek kb. tökmindegy, hogy te hogy sz0rod el vagy hogy dobod fel a házasságod, hogy találkozol e a nővel még vagy sem.
Egyedül ebben a sztoriban te nem látod be azt, amit itt kb tegnap óta ir neked mindenki.
itt az ősznte tanácsom, remélem értessz angolul...
válasza:Annyira tudtam, hogy bele fogsz állni:)
Nagyon kiszamítható vagy. Teljes papírforma.
Viszont tényleg kár beléd a gondolat, nemhogy a szó.
Minden jót! :)
Úgy látom teljesen elbeszélünk egymás mellett. Igazából kicsit unom is, hogy, engem használsz villámhárítónak, hogy levezesd a saját frusztrációd amit a párkapcsolati kudarcaid és dogmatikus prekoncepcióid táplálnak.
Sajnálom, de innentől nem reagálok a további hozzászólásokra, se időm se energiám erre a fingfűrészelésre. Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, ment a zöld kezecske mindenkinek!
válasza:Menjél kávézzál egyet a barinődnél, majd megnyugszol :)
Aztán a d*gást úgy is lerendezheted, hogy "véletlenül" megbotlassz.. arra rá tudod fogni, hogy azért történt, mert rossz helyen volt a szőnyeg :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!