Miért probléma nekem, ha a párom támogatja a testvérét?

Két racionális megoldás lenne erre a problémára.

Az egyik, hogy kedves tesókának kevesebb pénzt adna a párod, vagy nem adna semmit ill. néha.

Ez a folyamatos pénzelés valóban nem megoldás, mert nem oldja meg a problémát, lehet nála megoldja, de nálatok csak generálja.

Nem a párod csinálta a tesójának azt a 3 gyereket (elnézést ha ez túl morbidul hangzik), szóval nem őt kéne terhelje az anyagi felelősség.

Eljön az idő amikor a tesóka hoppon marad, akkor kitől fog kérni?

Valamilyen szinten jogos, de ezzel sajnos te nem tudsz mit kezdeni, ha a párod nem akar.

"A párom azt mondta, miért ne adjon, ha van miből."

Ez az, amiben különbözik a szemléletmódotok. Az írásodat látva én úgy értelmezem, hogy nincs miből, mert igenis hiányzik az a néhány tízezer forint havonta - párod ezek szerint nem így látja.

Nektek kell tehát leülnötök ezt átbeszélni, hogy szép dolog, ha segít, és megérted-elfogadod, de nem akkor, ha a párkapcsolat rovására megy.

Nem írtad, de gondolom, együtt éltek - hacsak nincs szigorú külön kasszátok, akkor igenis van beleszólásod a dologba, még ha nem is a tied a döntés.

Nagyban befolyásolja, hogy milyen módon működik a pénz elosztása nálatok.

Nálunk hasonló szituban (párom az anyját pénzeli havonta úgy, hogy van egy bátyja, aki otthon él, de nem jut eszébe segíteni...) az volt a megoldás, hogy változtattunk a költségvetésen, hiszen azt nyilván nem mondom, hogy ne segítsen. Amolyan "félig közös" kasszánk van - van egy közös számlánk, arra mindkettőnktől megy havonta X összeg, ami fedezi a rezsit, a kaját, megtakarítást és az egyéb kiadásokat. (Nyilván ezt előtte számolgattuk meg írtuk, hogy tudjuk, mennyinek kell lennie ennek az összegnek, és milyen arányban oszoljon meg.) A maradék a zsebpénze mindenkinek, ebből megy nekem a diákhitel, páromnak meg az, amit szintén a szüleinek vett fel... Ebből fizeti mindenki magának, ha pl. melóban kaját rendelne, mert nem jó az otthoni, vagy a barátokkal sörözést/kávézást. És ebből tudja párom kisegíteni az anyját is, ha kell és akarja, természetesen a többi rovására - de nem a közös megélhetésünkére. Ha éppen kevesebb a fizu, akkor kevesebb a "zsebpénz" is, és bizony volt, hogy emiatt kellett nemet mondania, ha kért tőle az anyja vagy a bátyja. De mi megállapodtunk ebben, és nincs belőle vita, hogy de én gonosz vagyok és nem engedem, hogy adjon. (Nyilván, ha nagy gond lenne, akkor a közösből is adnánk, volt is rá példa, pl. téli szezon elején, mikor fát kellett venniük, de többségében így nem a "mi" pénzünk megy el segítség címszóval.)

Szóval, én azt mondom, hogy szép dolog, hogy az ember segíteni akar, és ez a természetes is, de csak addig, amíg nem megy a saját kárára. Esetetekben a kettőtök kárára.

"és persze gyerektartásra nem nagyon számíthat a párom testvére"

Ez az indok miatt nem adnék 1 ft-ot sem. Az állam megelőlegezné és behajtanák emberünkön. Ez így csak egy mese.

#2

Én nő vagyok és egyetértek veled.

Szerintem semmi köze a kérdezőnek a párja pénzéhez. Az meg nem épp a jövőbeni jó rokonságot segíti, ha a tesója ellen áskálódik.

Azt gondolom erről, hogy abszolút nincs igazad. Ha jól értem, a nővére egyedül maradt 3 gyerekkel és bajban van. Ki segítsen, ha nem a testvére?

Gondolom neked nincs tesód, se gyereked. Nem tudod ez milyen érzés. A párod egy nagyon-nagyon rendes ember. Azt teszi, ami a helyes. Te viszont nem vagy igazi párja, nem tartozol őszintén a családhoz. Sajnálom a párodat.