Kicsit más a jövőképünk, merre tovább?

Leszögezem, hogy általánosítás, de én azt vettem észre, hogy a 23 éves "férfiak" gyakran kanyarban sincsenek még a felnőttkorhoz és a házasság/gyerek még távoli hóbortnak tűnik.

A nők ilyen korban már simán tervezgetik az életüket. (kivételek vannak, olyan 24 éveseket is ismerek sajnos akiknél egy 14 éves is érettebb gondolkodású)

A jövőd - és az esetleges leendő közös gyereketek - érdekében kérlek vedd komolyan, hogy ha nem vagytok kompatibilisek akkor nem muszáj erőltetni. Csak válás meg szenvedés lesz belőle, mert előbb-utóbb be fog telni a pohár. Olyan nincs, hogy a párod dönt mindenben és te másodrangú ember vagy a kapcsolatban. Ilyen remegű alapokra nem lehet építkezni.

Ha nem vakulsz meg a szerelemtől és Te is érzed ezeket a dolgokat viszont szeretnél családot, akkor minél hamarabb engeded el ezt a srácot a nagyvilágba, annál hamarabb találhatsz magadnak érettebb párt akivel összehangban vannak az igényeitek. Mert a család, házasság, gyerekek egy nagyon komoly témakör, nem olyan egyszerű mint a lehajtjuk-e a wc ülőkét kérdéskör. Ha ebben nem egyeznek meg az elképzelések, akkor nagyon erős kompromisszumokat kell hoznia MINDKÉT félnek.

Jogosak az igényeid, az övé is.

Miért akkora dolog a házasság? Papír nélkül is lehet együtt élni, normálisan. Ismerek párt, akik már 30 éve együtt vannak, mégsem házasok.

És miért kellene most szakítani, illetve minek ez a 2-3 éves várakozási periódus? Megkér, amikor megkér, ha az általad előírt időn belül nem, akkor szakítasz. Ennyi :)

És az együttélés ezt leszámítva zökkenőmentes? (plusz leszámítva a be nem tartott ígéreteket, bár az már erősen

rosszra utal)

"Miért kellene egymásra erőltetnünk a vágyainkat? Ha nem vagyunk kompatibilisek egymással, akkor nem belekényszerítjük a másikat a házasságba, vagy épp megfosztjuk tőle, hanem békében elválunk és sok szerencsét kívánunk a másiknak."

Pontosan. Sok nagyon szomorú esettel találkoztam, mikor a felek szerették egymást, minden jó volt, de a gyerek kérdésen nem volt egyetértés.

"A napokban én is szemléletmódot váltottam.

Szokása nem betartania az ígéreteit. Minden alkalommal amikor ezt eljátsza (képes 2-3x elfelejteni amiket megígért), felteszem a kérdést magamnak, hogy "tényleg ezt akarom egy életen át?". Persze mikor ezt elmondtam, ő sértődött meg."

Nagyon helyes, eleinte rózsaszín köd van a kapcsolatokban és sokkal engedékenyebbek vagyunk. De van egy határ a feledékenység és a leszarás közt. Én tudom, hogy feledékeny vagyok. De fontos számomra, hogy ne legyek más terhére ezzel tehát pár másodperc alatt bepötyögöm a telefonomba a fontos dolgokat, hogy ha el is felejtem, legalább a kütyü emlékeztet. Nem egy nagy erőfeszítés, ugye? Szerintem aki 2-3x elfelejt dolgokat az egyszerűen csak leszarja. Egyszer elfelejtesz vmit, uhh ciki. Kétszer, lesül a pofámról a bőr. De a háromra nincs mentség. És valami azt súgja, hogy ő nem kért bocsánatokat, hanem még te vagy a nyaggató házisárkány a szemében...

Ne hülyéskedj már kérdező ! A hapsid azt mondja minimum 5 te azt mondod maximum 5. Ennyi kész nincs tovább. Gondolj már bele, ha következetesen végigviszed a logikádat. 3 év eltelik, a pasid beint, szakítatok. 27 leszel. Összejössz valakivel megmondod neki, hogy figyi, mivel az exemel elcsesztünk 3 évet, én pedig fiatal feleség/anyuka szeretnék lenni, ezért neked már csak 3 éved van, hogy elvegyél/gxereket csináljál. Vele mondjuk húzzátok 1 évig, szétmentek, mert a csávó szintén nem ugrana fejest a betonra. Összejössz mással, aztán közlöd vele, haháá csórikám sajna neked már csak 2 évet adok a fenti projekt teljesítésére.....és így tovább. Ugye látod, hogy egyre szűkebb idő áll rendelkezésedre a családalapításra, ha a szempontjaidat most félvállról veszed. Ebbe szerintem ne állj bele, mert a végeredménnyel csumára nem leszel elégedett. Az exemmel mi pl "elcsesztünk" hasonló hülyeségre 7 évet. Én egy önellátó tanyát akartam csinálni, ő meg egy minimum megyeszékhely méretű városban akart volna élni. Kompromisszum ugye mint külváros felmerült, de nekem nincs elég föld, neki nincs elég nyüzsi. Úgy döntöttünk hogy akkor nincs harag, de ennyi. Itt vagyunk 30 évesen na bumm. Gyereket én tudok elég sokáig csinálni, de 10 évet adok magamnak erre, mert szeretném minimum megérni, hogy a gyerekeim betöltik a 20. Évüket. Így azt mondom, ha ezt házasságban tervezem akkor egy, ha élettársi kapcsolatban, akkor is csak 2 dobásom van. Te még fiatal vagy, sokan már hibáztak helyetted, neked már nem kell. Szerintem fixáljátok mégegyszer, aztán, ha nincs kompromisszum, menjetek széjjel.

30/f

Oké, de ezt a 3 évet se töszörögjétek már el, ha nem muszály. Tudom, hogy rossz. Nekünk is jó volt a kapcsolatunk de az is maradt. Annyi, hogy külön lakunk és nem szexelünk. Majd mással, meg máshol, valaki olyannal akivel azonosak a céljaink. Nem akar szerintem it neked senki rosszat, de ezt tényleg alaposan gondold át mégegyszer.

30/f