A konzervatív párkapcsolati modell megbukott/bukásra áll?

bocsáss meg ez troll kategória,rossz helyre tetted a kérdést.

Érdemben meg nincs kedvem hozzászólni mert az sok bill. nyomkodás lenne.

#6 hát akkor így jártam.

Az van, hogy szerintem hosszú távon nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés van. Ha hülyeségben hiszek, akkor ez van. De tisztán hittem benne... tán romantikusnak tartotok, de ez az idézet jutott eszembe erről: "Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány

Volt eszmém, akkor mégis lelkesített,

Emelt, és így nagy és szent eszme volt.

Mindegy, kereszt vagy túdomány, szabadság

Vagy nagyravágy formájában hatott-e,

Előre vitte az embernemet. -"

továbbá amúgy még szerintem abszolút bennem van az a fiatalos világmegváltó kamasz érzet, mert még csak 20 éves vagyok. 3-4 barátnőm volt.

De nagyon-nagyon válogatós vagyok. Ha valakit elveszek feleségül, akkor én bízom annyira a sajátmagamban, hogy képes vagyok olyat választani, aki nem csal majd meg.

Az én személyiségemnek a félelem a legnagyobb mumusa, és ha hagyom uralkodni felettem, akkor hazugságba zuhanok álarcok mögé rejtőzve. Ennek pedig az ellenszere a hit és a bizalom, amivel én őszinteséget és tiszta utat nyerek. Muszáj hinnem és bíznom, különben elbukom. Fiatal vagyok még, de ez a véleményem, és kiállok mellette. Hiszek abban, hogy ha így élek, akkor kihozhatom a legtöbbet abból, amit kaptam. ;) :)

#4 voltam

Érzem, hogy darázsfészekbe nyúlok, mikor erre a kérdésre írok választ.

A kérdező kifejtésében látok némi csúsztatást. " a legtöbb házasság már válással végződik" Biztos ez??? Nincsenek friss adataim erről, és lusta vagyok utána nézni. Tényleg ennyire rossz a helyzet? Amikor még hozzáfértem ilyen adatokhoz, akkor az volt a tendencia, hogy a házasságok harmada végződött válással. Ööö, az azért nem a többség. Elismerem, hogy ma több házasság ér véget válással, mint 100 évvel ezelőtt! De valóban a legtöbb házasság tönkremegy?

A másik: Az nem számít önsorsrontásnak, ha a házastársak benne maradnak egy mérgező, viszálykodó kapcsolatban valami esküre hivatkozva?

A kérdésre: Véleményem szerint a "konzervatív párkapcsolati modell" nem bukott még meg, hiszen nagyon sokan választják ezt. És pont az bizonyítja az életképességét, hogy az elváltak ismét belevágnak!

Sejtésem: Valamennyire beleszól ennek sikerességébe az, ki milyen mintát hozott otthonról. Hasonlóképpen ahhoz, hogy a túlsúlyos szülők gyermeke nagyobb eséllyel válik túlsúlyos felnőtté, mint a normál súlyúaké. Tehát a hagyományos norma szerinti családból nagyobb eséllyel kerülnek ki olyanok, akik maguk is ezt a párkapcsolati formát választják. A feleségem szülei ma is együtt élnek, az én szüleim apám haláláig voltak együtt. Mindkét gyermekem olyan partnert talált magának, akiknek a szülei ma is együtt élnek. (És mindegyik család megküzdött vagy ma is küzd a maga nehézségével.)

Nem azt mondom, hogy minden áron ki kell tartani egy házasságban, de meg kellene tanulni az alkalmazkodást egymáshoz! Ha pedig ennek ellenére sem működik a dolog, akkor válni kell. Van az a határ, mikor a javítási költség meghaladja az új "készülék" árát.

Lehet, bár nem biztos, hogy úgy lehet megoldani ezt a helyzetet, hogy a végsőkig próbáljuk celluxal összetartani a régi modellt.

A probléma az, hogy sok ember egyszerűen borzalmas, és lehetetlen velük együtt élni huzamosabb ideig. Régen persze megtették, mert nem volt más út, de vannak bőven történetek arról, hogy apu évtizedeken át ivott és verte a feleségét, meg a gyerekeket, vagy hogy anyu megmérgezte aput, hogy végre megszabaduljon tőle. Ehhez képest fantasztikus dolog, hogy nem vagy hozzáláncolva egy olyan emberhez, aki bánt, vagy csak simán undorodsz tőle, és az egyetlen jó dolog az életedben a szeretőd. Szerintem ez az életforma jobban megvisel, mint egy válás.

Ne értsd félre, régen is voltak jó házasságok, sőt, ma is vannak, amik tartósak, és a felek valszeg együtt élik majd le az életüket, ami tök jó, csak róluk hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Itt igazából az a kérdés, hogy törődjön-e bele mindenki a helyzetébe, hogy fennmaradjon a család, vagy próbáljon szabadulni, esetleg még boldogságot találni. De megint: ahol nincs gond, ott nem fognak mindenféle csip-csup ügyek miatt válni.

Abszolút fordítva látod a dolgot: az újmódi párkapcsolatok azok, amik vesztésre állnak. Hiszen instabilak, könnyedén végződnek válással, ami ugye... maga az adott párkapcsolat "halála".

Azt most nem is említeném, hogy ebben az instabilitásban jelentős szerepet játszik a fogyasztói társadalom azon szemlélete, hogy nem törekszik a dolgok megjavítására, hanem eldobja és újat keres.

Ez egy konzervatív családmodellben pont fordítva van - és az esetek többségében működik is, hiszen a felek ritkán akarják lehúzni az egész életüket egy problémás kapcsolatban. Szóval már csak kényszerűségből is megjavítják, hát még a maguk örömére.

A konzervatív, házasságalapú családmodell régen sem feltétlenül működött jobban, csak akkor kevésbé volt divat elválni, illetve nagyobb volt a társadalmi kényszer együtt maradni, hiszen ha elváltak volna az emberek "szájára veszi őket a falu". Ezért inkább együtt maradtak egy rossz házasságban, és próbálták javítgatni, több-kevesebb sikerrel.

Szerintem a házasság mint olyan 50-60 év múlva nagyjából el fog tűnni, legfeljebb azok házasodnak, akik ettől emocionális többletet remélnek-kapnak. A többieknek marad az együttélés hivatalosítása valamilyen más formában, esetleg még az lehet, hogy felhígul maga a házasság intézménye is.

Te említetted a konzervatív párkapcsolat kritériumaként a következőt: "együtt vagyunk halálunkig". Nnomost innentől kezdve a definíciód szerint a szétbomló házasságok automatice NEM konzervatív házasságok.

De ha te így akarod látni, akkor így fogod látni. Whatever.

#15 voltam.