Elhagynátok a párotokat ha egy baleset vagy betegség miatt egy egész életre segitségre szorulna?

Kedves 46os

Mivel nem vagyok ferjnel igy a megtakaritasom az az en megtakaritasom ...

A paromnak eppenseggel par milla tartozast koszonhetek...

Szoval hagyuk ezt a kinek a penze dolgot...

Hal istennek kulon kasszan vagyunk pont emiatt is, es ezers sem lesz hazassag (mondjuk alapban sem hazasodok)

Es mint irtam hazavinnem az anyjanak vagy menne otthonba vagy mas speci helyre. Ha ez egy maradando majdnem vegetativ allapot lenne mindenkeppen. Lattam mar csaladot emiatt szetesni es melyszegenysegbe sullyedni. En ezt nem kivanom se a gyerekeimnek se magamnak!

En sem varnam el h belerokkanjon, es azt sem h a gyerekeim rokkanjanak bele. Nekem fobban fajna ha azt latnam h az allapotom miatt nekik nelkulozni kell h gondot okoz a legalapvetobb dolgok is. Vagy emiatt nem tudok gyogyszert venni a gyereknek? Esetleg ho vegen enni sincsen ? Es sorolhatnam.

Mint elottem irtak szamomra fontosabb a szeretteim mint az en eletem ilyen esetben. Es ezt elvarom a paromtol is h igy gondolkodjon.

Attól függ.

0-24-es teljes körű ápolást nem tudnék biztosítani a páromnak, hiszen akkor éhenhalnánk mindketten, valamint nem vagyok képzett egészségügyi dolgozó. Keresnék segítséget (otthon, ápoló, valami), és mindenben igyekeznék ott lenni neki.

Ha csak kisebb dologról van szó (érzékszervi sérülés, kerekesszék, stb), akkor meg nem is értem, miért kéne elhagynom. Ezekkel teljesen jól lehet együtt élni, a párom is volt már kerekesszékes betegség miatt, teljes értékű életet élt akkor is. Lennének kisebb nehézségek, de szépen együtt kitapasztalnánk, hogy könnyű neki, és segítenék neki mindenben. Ilyen esetben egyáltalán meg se fordulna a fejemben, hogy a kapcsolatunkon változtat ez a dolog...