Férjemtől egy doboz csokit, és egy ezer ft-os parfümöt kaptam születésnapomra, egy használt ajándékzacskóban?

#59

Neked hogy a fszba lehet 93%-os az arányod?

Jajj, te drága, te aranyos! Még mindig ezen rágódsz?

Nagyon rossz lehet neked! :) Lazíts, ne görcsölj ennyire! Ne félj: az élet nem nehéz, csak nincs rajta fogás!

Megsimogassam a kis buksidat, mielőtt elsírod magad?

Igazából még nem tűnődtem el.

De így, hogy ilyen közvetlen stílusban felhívtad a figyelmemet: talán azért, mert nem "százalékokban", véletlenszerű pontszámokban mérem a magammal szembeni elvárásaimat és a szeretetet?.... Vagy talán nem a tesco pultjáról kaptak le?....Vagy immár vagyok annyira "kártyafüggetlen", hogy jól viseljem az anyagias és a százalékban méricskélő bírálóimat?...Vagy mert kimondok, leírok olyasmit, amit sokan gondolni sem mernek?... Vagy mert tisztában vagyok nem csupán az értékeimmel, hanem a hiányosságaimmal, néha visszataszító, de mindig szándékos cinizmusommal, arroganciámmal is?...Vagy, mert pl. véleményformálásnál elég "bátor" vagyok nem tagadni, hogy "hivatalos papírjaim (zárójelentések garmadája) van a birtokomban arról, hogy nem vagyok "sosem voltam "százas"?Vagy mert még a melltartó-vásárláskor sem elég a 90-es?...

Vagy, mert csak az étcsokit szeretem, hanem azokat is, akiktől kapom?...Vagy, mert még nem Győzike farkán, brazil ezerrészes gagyisorozatokon és a facebook adathalász oldalain szocializálódtam?...Vagy mert sokan szeretnek a fenti tények ellenére is?...Vagy, mert meg tudom becsülni azokat, akik őszinték, önmagukat adják és nem az aktuális trendhez igazodnak? Vagy...Vagy...Vagy...Mittudomén! A fene se rágódjon olyasmin, amin tényleg nem érdemes meditálni.

Esetleg egyszer, valamikor ezen a válaszon is elgondolkodom... amint nem találok "ízlésesebb csomagolást, értelmesebb és önkifejezőbb tartalmat" a hétköznapjaimhoz.

Nyugodalmas jó éjszakát néked, kedves: reggel talán átérzed, hogy pihent aggyal te is pozitívabban tudnád szemlélni a téged (is) körülvevő anyagias, szellemi mélyszegénységet!

Küzdj és bízva bízzál! Próbáld hinni, hogy a te 72%-od egykor sokkal többet érhet az életed tőzsdéjén, mint az én 93%-okom való kesergés.

Elvégre én nem tudom megértetni ugyanezt a kérdés kiírójával sem!

Te viszont elég félreérthetlen voltál az iménti megnyilvánulásod során is. Köszönöm az közvetlent, az őszintét, jól esik a rám pazarolt figyelmed. Sokaknak ennyire sem telik.

"Nem fussa rája."

Ha lemostad a szádról a csoki-és egyéb maszatot, akkor menj alukálni és csucsujjá nagyon nyugodtan afelöl, hogy nem a "százalék" teszi az embert! :) Jóéjtpussz a homlokodra: aludj mélyen...

Kedves kérdező! Felszáradtak már könnyeid?

Bele mertél gondolni az itt jelzett problémádon túl fontosabb, jelentősebb dolgokba is?

Ha a jövőben valóban súlyos konfliktushelyzetben találod magad, azon hogyan fogsz túllépni?

Ti (elméletileg) már felnőttek vagytok. Ergo: úgy teszitek tönkre a magatok és egymás életét, ahogyan jólesik

De ha pld már van/lesz gyerek, akkor hogy reagálsz le egy félresikerült gesztust?

Egy ilyen kaliberű történet elegendő lesz ahhoz is, hogy félárvát csinálj belőle, hétvégi apukával ? ? ?

Totál depi leszel, magadba fordulsz? Hetedhét országra szóló patáliát csapsz?

Kiszurkálod a szemét, eltöröd a lábát, aztán kedvesen közlöd vele, hogy mehet, amerre lát? [link]

Posztolsz néhány fotót a leendő szeretőinek, hogy nekik is legyen a párodról elrettentő "jövőképe"?

Büntiből selyemnyakkendőt vásárolsz neki, hátha megérti, hogy "selyemzsinórt" kapott: azzal akassza fel magát az eperfára?

Kedvenc kajája helyett minden nap diétás tortabevonóval várod, éjjelente "elvonókúrával" és kaparós sorsjeggyel fogadod?

Kútba ugrasz? Regisztráltatod őt néhány szexpartnerkereső oldalra? Végrendeletet és búcsúlevelet írsz ?

Összeszeded a holmiját, papucsát, ajándékzacskóba pakolod és utánahajítod az utcára? ( [link] )

Hazaköltözöl a párod anyósához ? Bérelsz néhány szekrényméretú, izomagyú, kigyúrt barmot, hogy elégtételt vegyenek a téged ért sérelem miatt? [link] Vérdíjat tűzetsz ki a fejére, teleszórod a települést a fotójával?

Vudubabát készítesz? Beprogramozod a GPS-t úgy, hogy az a Tisza lemélyebb pontján jelezze neki, hogy megérkezett a végcéljához?

Kiátkoztatod azzal a pappal, aki előtt frigyre léptél vele? Naponta kiírod magadból a világfájdalmadat?

Vagy bosszúból, "fogat fogért" alapon tesco gazdaságos autóillatosítót veszel neki?

Hogyan kell majd levezekelnie a félresikerült gesztust?

Azok írására igyekszem (túl)reagálni itt, akik (még) nem látják át, hogy a megértés, a kompromisszumra való képesség,

a harmónia híján a kis sérelmek sokszor előrejelzik a valóban jelentős problémák kimenetelének durvábbik verzióját.

Tipp 1) :

Ha már most békíthetetlen vagy, akkor ( is) próbálj pozitívan hozzáállni a problémához!

Vigasztald magad! Ma még nem sok asszony rendelkezik azzal a képességgel, hogy egy ajándékzacskó rányissa szemét a tényre: immáron válságban van az élete, visszafordíthatatlanul elérkezett a végítélet napja, az apokalipszis maga, nincs tovább!

Légy előrelátó, játsszd el a szellemileg frigid hőstragikát, már most kezdd el keresni a következő férjnek

alkalmas halálraítéltet. ( jelenlegi) párod szülinapjára vegyél mozijegyet a "Dögölj meg édesem" című filmre.

Tégy malacperselyt a konyhaasztalra, mellé felvilágosító pársorost, hogy egy magándetektív és a leendő válóperes ügyvéd díjára indítottál gyűjtést: mindennap minimum 2 sör és három féldecis árát be kell dobja ! (mármint a perselybe)

Tipp 2):

Próbáld derüvel felérni, hogy ti sem maradtatok le Noé bárkájáról :)

Pl. tegyétek el a parfümöt húsvétra, azzal küldd locsolni a párod a környék mindig elégedetlen házisárkányaihoz, tojás-és pálinkagyűjtő körútra: több legyet ütsz egy csapásra ! :)

A sárkányok is kipusztulnak, a parfüm is elfogy.

Aztán vedd meg a néked tetsző illatot, a fürdőszoba polcán tedd jól látható helyre: hidd el, jövő évig úgy megjegyzi a leckét,

hogy álmából felriasztva is fújja a márkanevet.

Tudod, az mekkora csalódás , ha valami 15-20ezer forintos cuccot vesznek, csillivilli dobozban és kiderül, hogy neked nem tetszik az illat, tehát max. paprikaspray- pótlónak alkalmas, betörők ellen ? !

Nem drágának kell lenni az illatnak (sem), hanem hozzád illőnek.

Megtudtad már, hogy merő tapasztatlanságból, tanácstalanság okán taposott ennyire a lelkedbe életed párja?

Meghoztad az ítéletet, hogy tudatosan, tényleg "sértő szándékkal" köszöntött így, és tulajdonképpen a tömény

rosszindulatot, a válóperes ultimátumot "csomagolta" úgy, ahogy azt tette ?

A legnagyobb meglepetéseim egyike lenne, ha az utóbbi esetről lenne szó. Méreteset csalódnék...de elsősorban saját magamban.

Mert szélsőséges esetben, ha szimplán igénytelenség az ok, a neten akkor is hallgatnék a rajtam szánakozók előtt mint az a csokiszínű kupac a fűben.

Gáz van, ha idő múltával is csak annak látnák a hibáit, akinek előtte elrebegték a boldogtalanító igét.

Ugyanakkor az illető esélyt se kapna, hogy időben rádöbbenjen: arájának a "jóban-rosszban" kezdetű " sztorikról" csak egy általa délutáni programnak gondolt, kihagyhatatlan szappanopera jut "eszébe". Ott tényleg elég valakinek az orrába fűzni az aranykarikát, és máris kezdődhet a "mélyenszántó" gondolkodást igénylő félműveltségi "családi" pótcselekvés, a köröm- és chipsrágás, az "izgalmas" találgatás, vajon aznap ki kit kivel csal... mert kb ennyi a háromezredik rész után is ennyi a "tartalom".

Némi sampon-, intimbetét-, óvszer-, mosókapszula-és fejfájáscsillapító tabletta-reklám, "példamutató" intrikába, hazug és kiüresedett kapcsolatokba, rejtett politikai üzenetekbe, könnyes önsajnálatba "csomagolt" tudatmódosítás, gyorstalpaló birka-és feleségképzés, család-és életmód-tanácsadás

Egy a lényeg: a nézőknek meg se forduljon a fejébe, hogy a maga életét is élhetné, alakíthatná, lehetne önálló véleménye, saját stílusa

Fogd fel úgy a dolgot, hogy ideje törődnöd vele, ha eddig nem tetted és neki sem adtál alkalmat! Ha másért nem, hát olyan hátsó szándéktól vezérelve, hogy végre tisztába jöjjön az elvárásaiddal, igényeiddel, szokásaiddal.

Mi lesz a következő reakciód egy hasonló bakira?

Olyasmi, hogy "mit képzelsz te rólam, hát másodszorra is el fogom tűrni az ilyen megalázó arculcsapást"?!....az estéteket pedig a kék foltok, a megrettent gyereketek sírása és a Herendi készlet cserepei színesítik?

Vagy sírva, toporzékolva magadra zárod az ajtót, másnap pedig "jól megmondod őt az anyukádnak"?

Amikor az anyagiakkal nincsenek gondok, akkor sem pótolható a szeretet, az egymásra figyelés. Vagy szerinted már most egyoldalú a történet: te nagyon is odafigyelsz rá, míg ő magasról tesz rád?

Adtál legalább egy puszit, egy ölelést, vagy legalább vagy néhány kocka csokit, amikor felköszöntött?

Ha igen, akkor nem értem a pálfordulást, a hisztit.

Ha nem, akkor el kéne tán gondolkodni....míg van min.

Akárhogy tettél is, akármennyire rosszul esett is, ne későn értsd / értsétek meg, hogy a [link] !

Üdv mindenkinek, szép napot !

Huha,ez nagyon hosszura sikeredettt utolso...

Konyvet is irhatnal...

Kerdezo,vigasztaljon az en esetem...

Az en ferjem 30 ev hazassag utan se tud jo meglepit kitalalni...utoljara,nem is tudom mar mire,egy olyan gagyi parfumot kaptam ( ami meg nem is lett volna baj...)hogy a negyede hianyzott...

Vagy kifolyt,vagy elparolgott,vagy az elado olyat sozott ra,amit mar elfujkaltak a vevok...Azt se tudtam sirjak,vagy nevessek...

A masik gyongyszeme,borotvahabot es borotvat kaptam diszcsomagolasban...ez celzas volt,hogy neha az ovet hasznalom...

Kedves előző!

Akkor a te párod legalább megengedett magának annyi humort, vagy enyhe célzást, kedves élcelődést feléd, amitől más vérig sértve érezné magát. :) És szerintem ez így jó. Bár ne lenne igazam, de bizony úgy veszem észre, hogy a kérdező nem feltétlenül az ajándék és a csomagolás miatt borult csak ki, holott feltehetőleg előző évben sem voltak anyagi gondjaik, akkor mégsem kapott semmi KÉZZEL FOGHATÓT.

( Előfordulhat ugyan, hogy egyebet igen, csak nem vette észre az próbálkozás apró jeleit, amihez csak bátorítás kellett volna : nem tudhatom)

Néhány gyakorlatlan, félénkebb pasinak elég így bevágni a féket, aztán lesnek és zokognak az asszonyok, hogy elijesztették életük párját. Az ajándékozó még magát fogja okolni és levonja a tanulságot: "Bár ne adtam volna semmit, akkor most nem lenne semmi probléma, meglenne a családi béke!" És jövő évben semmit nem kap az asszonypajtás. Lehet, még "nagyölelést puszival" se.

Nem "bosszúból", hanem mert bizonytalan, és nem tudja, mit is "várnak el" tőle. Akkor az lesz probléma?

Meglesz az indok, hogy egy évig miért duzzog, miért bunkózza a párját és az év minden napján legyen kire-mire fogni a mosolyszünetet? Holott lehet, még azt is tudja , hogy nem csak az egész nagyvilágot lehetne okolni a világfájdalmáért, hanem pl. önmagát is?

Persze, hogy az igényesebbje nem örül ilyen ajándéknak, és ez szerintem úgy helyes. De aki nem veszi észre, hogy önnön magával is kibabrál, amikor nem derüvel, önkritikával és a továbbiakban párbeszédesebb formában próbál túllépni egy ilyen történeten, az ne lepődjön meg, ha pl. karácsonykor, vagy a következő szülinapon hasonló "trauma" éri.

Kérjem el a kérdés kiírójától a címét és vigyek neki kárpótlásul én egy ezresből kihozható, egyszerű, de ízléses ajándékcsomagot?

Lehet ajándék akármi drága és puccos, ha még a virág színét sem találom el... nemhogy a hozzá illő illatot és a csokit.

Huuuú! mit kapnék! Egy kényszeredett fogpasztamosolyt, meg egy "köszit"? Vagy következne az "örihari"?

Vagy tán küldjek a kérdező férjének egy illemtan-könyvet? Attól se tudja majd jobban szegényke, mivel fejezze ki a feleségének is tetsző módon szeretetét, a megbecsülésését, a köszönetet. Azonkívül beletaposnék az önérzetébe is.

Aki pedig tényleg átesett a ló hasa alatt, az bevásárlócédulával küldi a párját a "drogériába",...vagy, ahonnan éppen kikerül az aktuális kívánalom ? Akkor már rég nem gesztus, a figyelmesség, az ünnep a lényeg. Leginkább egy dátumra beprogramozott kötelező gyakorlattá silányul a történet, egy papucs alá tett ajándékrobot előadásában.

Nagyon sokaknál az " ünnep fogalmának jelentése: olyan

"naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontosabb eseménynek, személynek állít emléket és rendszeresen megünneplik. "(forrás: Wikipédia)

No, ezek azok a napok, amelyeket valós értékekkel, tartalommal egyedivé, emlékezetessé tehetnek számomra...illetve én azzá tehetem mások számára. A legértékesebbek pedig szerintem azok az ünnepek, amik annak is, akinek szól és annak is, aki adta, egyidőben büszke emlékké válik. Nekem például van olyan szép gyermekkori élményem, ahol nem én voltam az ünnepelt, de ami "ajándékot" onnan magammal hoztam,

egy életen át kedves emlék, tanulságos és maradandó ajándék marad, amíg élek. Az ajándékozó egy nagyon szegény családban született lány volt. Néha megkapta egyik-másikunk otthonról hozott tízóraiját is. Azt az osztálytársát ajándékozta meg, akitől rossz szón, kiközösítésen túl is csak életre szóló kellemetlen emlékei maradhattak volna. Végül pedig ő korrepetálta ugyanazt a lányt (mert más nem segített neki)

és végül kénytelen-kelletlen elismerte, hogy nem ment volna át az évvégi vizsgán, ha a lenézett osztálytársa nem segít neki.

Kedves előző!

Már általánosban ajánlotta a magyartanárom, hogy írjak rövidebb történeteket, de akár könyvet is.

Akkor az önizalmamat, így a kedvemet is elvették azok, akik féltékenyek voltak, mert jobb voltam magyarból.

Most pedig már se helyesírásom, se a magam szerint elvárt kifejező képességem nincs meg.

Ma már időm is annyi lenne, amennyi pénz is elkelne sok nélkülözésre kénytelen háztartásban is.

Csak az nagyon tud bosszantani, ha ott is nélkülözést, igénytelenséget tapasztalok, ahol az egyébként

kiküszöbölhető és indokolatlan. Az írásról pedig annyit, hogy ilyenkor "ide jövök" mérgelődni, és akkor

itt, a Gyik-on még kiidegelem azokat, akik "kaphatók" arra. :) Csak úgy süt belőlem a rosszindulat! :)

De hogy mindez nem önös érdekeket szolgál, bizonyítja, hogy kaptam már hálás hangon írt köszönetet,

felém "megnyíló" emberektől semmi pénzben nem mérhető bizalmat, további kérdést is.

Anyázást is, de azt veszem figyelembe, amire figyelni érdemes, a küldő pedig majd megbékél a maga kenyerén!

Nekem pedig ez több, mint elég : megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy "ennyinek" is örülni tudjak : )

Nagy adomány ám az élettől, magamfajza zakkantnak szellemi muníció, ebben a zaklatott világban némi NYUG-díj kiegészítés! :)

Ráadásul mindenkinek megadatik a képesség, csak nagyon kevesen tudnak/akarnak/mernek élni azzal.

Ha itt sikerül néha úgy kifejeznem magam, hogy néhány ember egy-egy a kihasználatlan, jó pozitív tulajdonságára,

anyagiakban, százalékokban, pénzben nem kifejezhető adottságára rádöbbenjen, már nem voltam itt hiába.

De "írásra" nem adom magam, nincsenek ilyen ambícióim :)))

Nem könnyű, de próbáljatok megbékélni magatokkal, egyébként mással sem tudtok! Ha akármit kaptok ajándékba, akkor sem. Köszi, hogy velem unatkoztatok, üdv mindenkinek: legyen tartalmas és szép napotok! :)

Bocsesz, kedves kérdező! :)))

Nem írtad a kérdésedben, hogy max. három sorban reagálhat valaki, vagy, ha ráér, akkor firkálgathat itt szabadon.

Megértelek, ha nem olvastad a véleményemet, tippjeimet, tanácsaimat, de talán így is feltűnt, hogy egyik válaszomban sem köteleztelek, hogy el is olvassad azokat. :)

Remélem, azóta helyrebillent a lelkivilágod és belátod, hogyha szerinted továbbra is "megéri" számodra a "békés egymás mellett élés", akkor ahelyett, hogy a neten ekézed őt és kiöntöd szíved minden fájdalmát, ahelyett "megneveled, irányítod, segíted" a párodat. :) Különben fabatkát sem érsz azzal, hogy nincsenek "anyagi" gondjaitok, ha ilyen ezer forintos sztorin kiakadsz.

Ha nem is volt a párodnak követendő, pozitív minta otthonról, esetleg gyerekszobája sem, akkor pótold te a "lemaradást". Elvégre ilyennek fogadtátok el egymást, és ha ez ma kiakaszt, annak nem az én válaszom az oka.

Remélem, most is észreveszed, hogy nem a te bosszantásod okán igyekeztem (túl)reagálni. :))) Hátha rájössz, hogy olyasmin akadtál ki, amibe --ha szereti egymást két ember--még akkor sem hal bele, ha előtte már "lepapírozták az összebútorozást"...azaz szerető hitvestársakká nyilvánították őket. Béke legyen veletek...Jóban, rosszban! :)