Hogyan tegyem túl magam ezen?

Tavaly, mikor megismertem barátnőmet, egy visszafogott, zárkózott lánynak tűnt barátok nélkül, gondolkodás terén nagyjából mindenben hasonlítottunk, csak nekem voltak(vannak) barátaim, és a köreimben "alfahím" szerepet töltök be.

Tudtam, hogy régen nagyon bulizós volt, de azt hittem kiélte ezt az időszakát, legalábbis a 8 hónap alatt, amíg együtt voltunk semmi utalást nem tett, hogy menne valami ilyen helyre, vagy inni akarna, még kérdezni se kérdezte.

Amíg együtt voltunk, addig "kölcsönösen kisajátítottunk" egymást, a világ közepe voltunk a másiknak, még azt se tűrte meg, hogy más lányokkal beszélgessek. Engem ez cseppet sem zavart, mert ő volt az egyetlen nő, akire szükségem volt, és jól is esett, hogy ennyire féltékeny.

Majd szerzett új barátokat, és 2-3 hét alatt megváltozott a viselkedése egészen addig a szintig, hogy júliusban szakított velem olyan dolgokat hozzámvágva, hogy megfojtom, unalmas papucs vagyok, antiszociális(??) stb, amiért nem néztem jó szemmel, hogy 4-kor tántorog haza részegen, miután elitta az összes pénzét.

Most vissza akar jönni hozzám, és megígérte, hogy időben ér haza és nem lesz részeg, amit ismerve őt be is tart, és ezzel nekem se lenne bajom, de azt nem tudom jó szemmel nézni, hogy a barátnőivel más férfiakkal akar eljárni szórakozni nélkülem, mert én dolgozok (mindketten egyetemisták vagyunk, csak én passzívon), vagy olyanokkal jön, hogy én úgyse érezném jól magam, mert nem szoktam ilyen helyekre járni.

Nemet mondani nem akarok neki, mert szeretem, és korábban maga mondta, hogy a feleségem akar lenni és családot alapítani velem, és én is így érzek.

Ezelőtt kisebb összekapásokon kívül jól megvoltunk, mindig igyekeztem a legjobbat időtöltést keresni, a szexszel sem volt probléma, mert általában úgy helyben hagytam, hogy felkelni nem volt ereje, és semmi olyan nem történt az életében, ami okot adna ilyen jellegű változásra a személyiségében.

Nem tudom mit tegyek, de rosszul esik, hogy más férfiakra is igényt tart az életében, olyanokra, akiket utánam ismert meg. Ha régi barátok lennének egy szavam se lenne, nem zavarna, de így csak az jár a fejemben, hogy mi az, amit ők tudnak megadni neki, és én nem.

24/F 22/L