Sóher a párom, vagy én reagálom túl?

Nem vagyunk közös kasszán, de együtt fizetjük a dolgokat. Anno, amikor én kerestem többet, sok mindent kifizettem/vettem neki csak úgy, mert neki csak ösztöndíja volt. Most én tanulok és dolgozom, ő keres jobban, illetve jövő évtől 3szor annyi lesz a fennmaradó pénz a keresetéből, mint az én bevételem. Természetesen ez az övé.

Ezen nem is akadok ki, nem várom el, hogy bárki bármit adjon/vegyen nekem, megkeresem én magamnak.

Hanem csak ilyen apróságok, hogy vesz pl 5 doboz üdítőt, amikor mondom, "jé, ezt megkívántam, várj, hozok egyet magamnak is" (a boltban még), akkor ne hozzak, majd ad egyet. Amikor hazaérünk, veszek ki egyet a hűtőből, mondom "Nyuszi, akkor elvettem egyet"

Hebegés-hápogás, melyiket vettem el, jajj, azt ne, vagyis...ő..egyet lehet, de ne pont azt, vagy inkább mi lenne, ha nem....Amikor mondom, oké, holnap suliba menet veszek egyet, nem ügy akkor "Na jó, vedd el, nem irigylem"

De ugyanez minden kajánál. 2 pudingot veszek, akkor automatikus, neki van két pudingja. Vagy a múltkor fél kg banánt, el akartam venni egyet, és "Hagyd a banánomat, úgyis olyan kevés van"

Jól van, hagytam.

Nem éhezünk, sőt. Nem is tudok róla, hogy éhezett volna valaha (ellentétben velem, aki sokszor), talán pici korában voltak szegényebbek, de arra elmondása szerint nem emlékszik, csak töredékekre.

Emiatt lenne?

Nem éheztetem, minden nap főzök.