Mit tegyek ha szipirtyó vagyok a mensim miatt és most zavartam haza a párom?

"annyira kiboritott az, hogy hiába mondtam el neki hogy rosszul esik az a dolog"

De most egy kicsit próbáld meg átgondolni józanul! Egy nyamvadt fellépést akart csak megnézni, ennyi, és semmi több. Szerinted jogos elvárás, hogy csak az nézhesse meg, amit te féltékenységi okokból megengedsz? Fordított esetben te mit szólnál? Ha kidobna, mert olyasmit akarsz megnézni, ami neki nem tetszik?

"ő konkrétan számba se vette mit beszélek, és kihozott a sodromból hogy ennyire nem törődik"

What?? Most őszintén, szerinted ilyenkor mit kéne csinálnia? Miután egy semmiségért leordítod, és szakítasz vele? Leállni vitatkozni, hátha még jobban elküldöd a halál vérveretes micsodájára?? Te most is idegből beszélsz, és cseppet sem racionálisan.

"Tudom, hogy emiatt rossz vagyok"

Nem. Az, hogy valaki rossz, az nem ezt jelenti. De hogy hosszú távon ilyen formán nem vagy elviselhető, az tény.

Neked vagy egy talpnyaló papucs kell (már bocsánat), aki még nézni is csak azt nézi meg, amire előzetesen engedélyt adsz; vagy egy olyan pasi, aki képes arra, hogy MINDENT elengedjen a füle mellett; vagy pedig próbálsz ezen a viselkedéseden változtatni.

"közben meg őrülten szeretem"

Nincs efelől kétségem. Csak a viselkedéseddel elüldözöd őt. Szerintem arra kéne törekednetek, hogy mindent meg tudjatok beszélni. Nem üvöltözve, meg a másikat melegebb éghajlatra küldve, hanem higgadtan, úgy, hogy ne feltétlenül legyen összeveszés a vége. Volt, hogy barátnőm azt hitte, talán azért megyek el egy költőnő ismerősöm előadására, mert hogy tetszik. Rákérdezett. Én átöleltem, és megmondtam, hogy ez butaság, egyszerűen csak érdekel a művészete, ennek semmi köze a szerelemhez, de ha netán valaki tetszene, akkor se jutna eszembe kavarni vele, mert van egy csodálatos barátnőm, akit szeretek. És mindketten megnyugodtunk, pedig máshogyan hozzáállva ebből is lehetett volna egy értelmetlen veszekedés.

"Csak annyira nehéz megállni,hogy ne engedjek azoknak a rossz érzéseknek amik felülkerekednek rajtam...szó szerint olyan, mint mikor egy zsibbasztó injekciót beadnak és kezd szétterjedni, elönt teljesen az érzés és ural."

Most őszinte leszek. Átéltem pár tragikus dolgot. Egy barátnő halála, aztán egyszer elraboltak, fél éven át meg azt hittem, hogy halálos beteg vagyok... meg még ért pár sz** az életben. Nagyon mélyen voltam, és nagyon sokszor éreztem én is azt a bénító érzést. A pszichiáter szerint ez egy enyhe kényszerbetegségnek a nem tipikus megjelenése (lehet, hogy nálad is az), amit az aktuális depresszió felerősített. Elkezdtem járni terápiára, meg eleinte gyógyszert is szedtem (de amint lehetett, elhagytam), é snem azt mondom, hogy tökéletesen stabil és kiegyensúlyozott vagyok, de tudom uralni a negatív gondolatokat. Ha meg kételyem támad, a barátnőm (már ha van éppen, mert most épp "magányoskodok") tudja, hogy mi a helyzet, és tudja, hogy olyankor két megerősítő szóval ki lehet zökkenteni ebből a bénultságból. Oké, ez sem egy tökéletes dolog, de működik... és legutóbbi barátnőm még aranyosnak is találta. :) De ha nem tettem volna azért, hogy felólkerekedjek ezen a bénító érzésen, akkor most is lépten-nyomon mindenen "pánikolnék".

"azt nem értettem, hogy miért olyan fontos neki pont ezt a nőt megnéznie"

Az embernek lehetnek kedvencei. Sőt, neadjisten még olyan is lehet, aki mondjuk külsőre tetszik neki. (Ne mondd, hogy nincs olyan színész vagy énekes, akiről ne gondolnád, hogy hú, de jó pasi.) De ez nem azt jelenti, hogy őt jobbnak tartja nálad. És nem csak azért, mert az a másik megközelíthetetlen... hanem azért, mert téged szeret. Lehet, hogy csodálja másnak a művészi képességét, lehet, hogy odáig van a tehetségéért, de nem fogja azt érezni, hogy "na, ő mennyivel jobb nő, mint a barátnőm"... legalábbis ha szeret, akkor nem. Legutóbbi barátnőm még közös fényképet is csinált a kedvenc együttese énekesével, ráadásul tudom, hogy tetszett neki az a pasi. De egy percig nem gondoltam volna, hogy még ha lenne is lehetősége, akkor lelépne vele. Mert oké, mint férfi, tetszett neki. Mint zenész, tetszik neki. De én voltam az, akibe szerelmes volt. Volt neki egy jó élménye, hogy találkozhatott egy hírességgel, de ennyi.

"Valamiért úgy éreztem, hogy számára különleges ez a nő..."

Lehet.

De nem azért különleges, amiért Te az vagy neki. Az embernek nem csak szerelmi vagy szexuális téren lehet valaki különleges.

Persze, nem azt mondom, hogy soha ne fordulhatna elő, hogy valaki másba habarodjon bele... de egyrészt erre nem az a megoldás, hogy "börtönben" tartod, másrészt meg azért egy ép, harmonikus kapcsolatot nem fenyeget az, hogy most hipp-hopp valaki más jóval fontosabb lesz minden téren.

"hogy valakit jobbnak lásson és érzelmileg neadjisten' tetszedjen neki"

"Ám ez idővel alább hagyott és félek, hogy ezt már nem látja bennem, hanem esetleg másban fogja."

Megint csak nem mondom, hogy ilyen ne létezne... de általában ezt intő jelek sokasága előzi meg. Hosszú távon mint mondtam, az, ha valaki túl sok negatívumot él meg, az bizony le tudja lohasztani a lelkesedését. De ilyenkor sem azért fog lelépni, mert hogy más annyira jobb... hanem azért, mert a jelen kapcsolatában nem boldog. Igen, erre már látod, vannak intő jelek. De még valószínűleg visszafordítható. Csak valahogy el kéne kerülni az ilyen romboló jellegű, menetrendszerű veszekedéseket, illetve ami nagyon fontos: ha úgy érzi bármelyikőtök, hogy baj van, legyetek képesek azt érett emebrek módjára megbeszélni!

kb 10 éve menstruálsz.

ennyi idő alatt ki kellett volna ismerned ezt az állapotot.

ezért ez a viselkedés a szeszélyhez közelebb van.

és csak szeszélyes aki ezt megteheti,akinek van rá módja és a környezete ezt tolerálja,nem torolja meg.

de az elkényeztetett pitsa képet tovább mélyíti,hogy milyen szinten egoista módon magadra és a féltékenységedre vonatkoztatod a másik sima érdeklődését is és a végén még őt teszed hibássá az egészért.

mondjuk a barátod is egy hozzád hasonló tökfej lehet,ha nem nevelte még ki belőled az ilyesmit és asszisztál ilyen buta negatív játékokhoz.

20 éve menstruálok, és mindig voltak szakaszok, mikor megváltozott az egész. Mikor 10 évesen megjött, semmi bajom nem volt. 16 évesen elkezdtem görcsölni, addig semmi. 20-as éveim elején az addig hibátlan bőröm kipattogzott mensi alatt. Pár éve meg a második napon van egy szakasz, mikor annyit vérzek, hogy óránként kell cserélnem.

Ez az egyik. A másik, hogy ez olyan, mint a depresszió. Egy hangulatingadozás, amit nem lehet befolyásolni. Pont mivel hormonok okozzák, NEM lehet irányítani. A pajzsmirigy rendellenességeket lehet akarattal kontrollálni?

A válaszolók tobbsége ezt a kérdést megpróbálná racionálisan megoldani, de ezt ebbol a szemszogbol szerintem nem lehet nézni, mert ez egyáltalán nem egy racionális állapot. Nálam racionálisabb ember kevés van, jéghideg logikával átgondolt racionális dontéseket hozok a hónap 28 napján, de a menstruációm elso két napján magamra sem ismerek. Minden hulyeségen felidegesítem magam, akármi megy a tévében elsírom magam, olyan hangulatingadozásaim vannak, hogy mikor jó kedvem van akkor tele vagyok energiával és végigtakarítom pillanatok alatt a lakást, aztán letargiába esek és legszívesebben meghalnék, akkor megpróbálok veszekedést kezdeményezni a férjemmel. O már ismer és ilyenkor nem hagyja magát, csak átolel, aztán csendben ulunk osszebújva sokáig. Szerinte ez aranyos, mert ilyenkor látja, hogy mennyire sebezheto vagyok, de tény, hogy meg kell tanulni kezelni.

Bocs, tanácsot adni nem tudtam.