Fiúk, ti mágbocsátanátok egy félrelépést a párotoknak ha az érzelem mentesen történne?

Nálam speckó tetézné vele a bajt.

Olyat ugyanis még el tudnék képzelni, hogy valakinek "elcsavarodik a feje", de hogy csak a pnája viszkessen és azért? Hátazért...

Kábé annyira lenne elfogadható, mintha az lenne az indok, hogy "felált rá, hát megdugtam".

Ilyen megbízhatósági szinttel khmmm fáradjon kicsit tőlem távolabb.

Nálam egyértelmű, hogy monogán kapcsolatot szeretnék, sosem kerteltem, nem igérgettem, egyértelmű voltam a kapcsolat elejétől fogva, hogy mi fér bele és mi nem.

Ha ezt nem képes tiszteletben tartani, megcsal, akkor mehet isten hírével.

Nem érdekel, hogy nem volt érzelem, attól még megcsalt, nem lenne egy nappal tovább sem a párom. Vége lenne azonnal ahogy ez kiderül.

Erzelem mentes?

Ahoz is kell erzelem, hogy ,,erzelem mentesen” lepjen felre.

A mas f*s*arara vagyakozas is egyfajta erzelem. :D

Kivagnam mint macskat...

A fiatalok evolúciós okokból nagyon énközpontúan szemlélik a világot. Ezért számukra érthetetlen lesz, ami mondandó vagyok. Nem is tudom, minek erőlködök itt, a tinik-uralta gyk-en. :-))

De azért elmondom a véleményemet, ha másért nem, azért, hogy színesítsem a palettát.

Ha az ÉN párom lép félre, az az ÉN kudarcom. ÉN voltam kevés neki! ÉN nem tudtam olyan szerelembe ejteni, hogy észre se vegye, hogy létezik rajtam kívül más férfi is a bolygón.

Ez többféle okból következhet be. Az egyik legtriviálisabb ok, hogy nem a megfelelő partnert fogtam ki. Nem mindenkivel illünk ugyanis egyformán össze. Nem mindenkit tudunk ugyanolyan hévvel, és minket sem tud mindenki azonos intenzitással szeretni.

A másik hétköznapi ok, ha nem vagyok megfelelő partner, nem vagyok szerethető férfi. Nem tudom széppé tenni a társam életét, csak elvárom, hogy ő tegye széppé az enyémet. Ha nem tudom érzékeltetni a szerelmem mélységét, ha nem tudja igazi nőnek érezni magát mellettem. Ha nem tanulom meg, hogyan legyek számára az IGAZI.

Mint a fentiekből látható, a hűség nem tulajdonság. Hanem döntés. Hűek vagyunk, mert megéri hűnek lennünk. Hűek vagyunk, mert nem látunk a szerelemtől. Hűek vagyunk, mert a párunk megérdemli a hűségünket. De ezért csacskaság lenne féltéglával döngetni a mellünket, mert a hűségünket ő váltotta ki belőlünk! Tehát ha hűséget várunk el valakitől, azt nekünk kell kiváltani, és nekünk kell életben tartani.

Tehát, hogy a kérdésre válaszoljak, megbocsátanám, de szakítanék. Mert nem én vagyok az a személy, akivel ő maradéktalanul boldog tud lenni. Ha pedig nem tud az lenni, engem sem tud azzá tenni.