Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Belefáradtam de nem akarom elhagyni. Mit tegyek?
Dögunalom az életem... Nem mondom, hogy a párom tehet róla, mert nem... de a kapcsolatunk is unalmas.
Nem megyünk soha sehova, mondván nincs ideje vagy pénze. Keveset törődik velem. Ha együtt is töltünk pár napot, minden mással foglalkozik csak éppen velem nem. Ha az utóbbit szóvá teszem azt mondja, hogy legalább ezt ne mondanám. Folyton rohanni kell mindenhová, mindent gyorsan le kell tudni, hogy mielőbb hazaérjünk de nem tudom minek mikor ő kimegy az udvarra én meg nyáron nem akarok napszúrást kapni, télen meg nem akarok megfagyni, így jobb híján ő kint én bent. Az anyukájával szinte többet beszélgetek már mint vele ami alapvetően nem gond, hogy jól kijövünk csak...gondolom értitek. Még nem élünk együtt, szerinte ha összeköltöznénk jobb lenne de szerintem ez nem igaz. Nem tudhatom, de szerintem ugyanez lenne pepitában. Annyi lenne a különbség, hogy minden nap együtt lennénk de tartalom ugyanúgy nem lenne, ráadásul nyakamba szakadna a háztartás amivel önmagában nem lenne semmi gond, de amikor náluk vagyok sokszor azt érzem, hogy maradtam volna inkább itthon. De ha meg itthon maradok akkor hiányzik. Ha nem vagyunk együtt hiányzik. És ez megy egész héten mért soha fel se hív, egész nap nem tudok róla semmit mert dolgozik de nem hiszem el, hogy nincs 5 perce hogy legalább egyszer felhívjon. Este szokott írni a facebookon, akkor se sokat beszélünk mert alszik.
Barátaim sincsenek, szüleimmel élek, nem tudok eljárni sehova. Ezekről nyilván nem ő tehet de ha az ember lányának barátja van, szeretné jól érezni magát. Ezeket leszámítva jól megvagyunk ha mégis együtt vagyunk és beszélünk normális dolgokról is. Ha több időt szánna rám semmi baj nem lenne. De hiába tettem szóvá neki már nem tudom hányszor, mindig felkapja a vizet. Gondolom most azt fogjátok tanacsolni, hogy szakítsak de nem akarok. Azért nem mert ez az egyetlen probléma a kapcsolatunkban. Ha ezen lehetne valahogy változtatni akkor nem lenne baj szerintem. Van valami jó ötletetek, hogy mit tehetnék? Ő nekem az első amúgy, 4 évesek vagyunk.
21/L
válasza:"én meg nyáron nem akarok napszúrást kapni, télen meg nem akarok megfagyni"
Unalmas az életed? Megvan a megoldás!
MENJ KI AZ UDVARRA!
Csupa kaland, kockázat és izgalom: lehet, hogy megfagysz... vagy megsülsz. Veszélyben lesz az életed!
Aztán ott lesz majd az extrém verzió, amikor nem viszel magaddal se sátrat, se háromnapi hidegélelmet! (Ezt csak haladóknak ajánlom!)
Ultraextrém esetben az udvaron még CSINÁLHATSZ IS VALAMIT! Télen hólapátolást, nyáron fűnyírást-locsolást.
Garantálom, hogy megváltozik az életed!
(Horst Fuchs és a NASA ajánlásával.)
Igen, mint írtam az unalmas életről én is tehetek. Viszont.. Egy Isten hátamögötti településen él ő is és én is. Nagyobb város éppen nem a közelben van. Nincs szórakozóhely, közösség, nincs semmi ahova el lehetne menni vagy barátokat szerezni. Mióta nem járok iskolába teljesen lemorzsolódtak a barátok. Elöregedett település az is és ez is. Mert majdnem minden fiatal elhúz a környékről pont a lehetőségek hiánya miatt és azért mert nagy része putris. Csak ő kikötötte, hogy márpedig ő nem fog elköltözni innen így "kénytelen vagyok maradni" én is. Kérdés, hogy később vajon megbánom-e mert nem szeretném öregek életét élni. Sokszor úgy érzem mintha már 60-70 évesek lennénk akik már teljesen megszokták egymást és befásultak. Az a helyzet, hogy ha a pénztárcám engedné akkor nekem is lenne hobbim, például a fotózás. Vannak ötleteim és szeretek fotózni de csak egy telefonom van aminek viszonylag jó a kamerája, normális fényképezőm nincs mert pénzem sincs rá.
Egyébként én nem az életbe vagyok belefáradva 8-as. Mondjuk amúgy az alsó végtagjait elvesztő nagyapámat itthon kellett pelenkázni amikor éppen itthon volt a kórházból és meg nem halt. Nem nekem kellett de mindenkit eléggé megviselt. Szívbeteg is vagyok, bár hálistennek annyira nem vészes de csak ijesztő amikor minden jel nélkül felugrik 180-200-ra a pulzusom.
És nem rá hárítom a dolgokat. Igazából az, hogy az életem unalmas, annak semmi köze nincs a kapcsolathoz, nem tudom miért írtam oda de mindenki fennakad rajta, pedig a kérdés nem az életemről hanem a kapcsolatunkról szól.
Lehet, hogy másnak igen de nekem nem számít normálisnak az, hogy heti 2 napot töltünk együtt (ez a hétvége) ami ugye havonta 8 nap, amivel önmagában talán nem lenne probléma de én kicsit sérelmezem azt, hogy ebből a havi 8 napból nincs olyan nap, hogy éppen ne az udvaron dolgozna valamit amiben mégcsak segíteni sem tudok vagy ne rohanna állandóan. Nyomorult fél órára se hajlandó megállni és beszélgetni vagy bármi. Evés közben is kapkod, hogy mielőbb mehessen aztán egészen este 8-9 órától dolgozik valamit, majd reggel 7 körül már kelni kell mert ő megy csinálni amit akar. Ami egyébként nem létfontosságú dolog. Hangsúlyozom, nem zavarna hogy csinálja csak az zavar, hogy ezek miatt eléggé háttérbe kerülök. Enyém az a 2 óra hossza max amikor este bejön és el nem alszik. De akkor se teljesen mert akkor nézi meg, hogy mi történt egesz nap a facebookon, esetleg hasonló érdeklődésikörű emberekkel csevegés.
Továbbá azt sem tartom normálisnak, hogy 4 év alatt szinte semmi élményünk nincs. Neki nincs kedve sétálni, kirándulni, moziba menni, színházba menni, otthon társasozni, filmet nézni (ez komoly, összesen talán 2 vagy 3 filmet néztünk meg együtt). Pedig azt sem várom el, hogy ő fizessen. Ha néhanapján elmegyünk valahova mindig belefizetek mert úgy érzem helyesnek. Kb kétszer voltunk állatkertben meg szintén kétszer fesztiválon ami úgy nézett ki, hogy unta magát és azt várta mikor megyünk haza. Mint kiderült én sem vagyok bulizós de néha igenis jól esne a kikapcs és ki mással tehetném meg ha nem a barátommal?! Ugyanis arra vágyom, hogy jól érezzük magunkat EGYÜTT, és nem én magam egyedül.
És még azt sem tartom normálisnak, hogy nem keres hétköznap. Az egy dolog, hogy nem tudunk találkozni de ő ingyen is tud beszélni, mégsem hív fel soha, hogy miújság van vagy hogy vagyok. Azt is nekem kell, olyankor visszahív. Beszélünk vagy 3 percet és kész. Onnantól estig megint nem tudok róla semmit hacsak nem felhívom később. De nem is hívom minden nap. Az első 1-2 évben legalább felhívott vagy írt egy sms-t de nekem már sms-re válaszol. Régen beszéltünk skypeon is, na már vagy 2 éve az sem. Este ír a facebookon hogy mennyire elfáradt és alszik. Nagyjából annyit tudok róla hétköznap amennyit ti. Mintha nem is létezne csak a gondolataimban. Viszont nincs neki más, ezt biztosan tudom. Mert amikor dolgozik akkor tényleg dolgozik, ha lejár a munkaidő hazamegy. Eljárni pedig nem nagyon szokott otthonról.
További félreértések elkerülése végett nem azt akarom, hogy körülöttem forogjon a világ és ne foglalkozzon semmivel. Hanem azt akarom, hogy szánjon rám is néha egy kis időt. És pont abba fáradtam bele egy kicsit, hogy ezt nem tudom elérni. Azt érzem, hogy van is barátom meg nincs is. Inkább töltsünk kevesebb de minőségibb időt együtt.
Amúgy szoktam udvaron lenni, szeretek kint lenni. Kivéve ha reggeltől estig kint kéne lenni +40 és -20 fokban vagy viharos szélben, esetleg nyakig érő sárban. Merthogy neki ez se akadály. Én meg baromira fázós vagyok (valószínű keringési probléma a szívbetegségből adódóan, na meg azért hidegek ha vannak) nyáron pedig nem akarok ájuldozni meg rosszul lenni. Még egyszer, ez nem azt jelenti, hogy soha nem megyek ki. Mi a francnak álljak felette amikor úgyis mással van elfoglalva amiben nem tudok neki segíteni mert vagy nem lehet vagy nem értek hozzá illetve azt mondja, hogy most ne zavarjam?!
válasza:Azért engem érdekelne, hogy a barátod mit csinál egész nap az udvaron. Van ott valami hobbija, vagy valami? Mert ha nem valami kerti munka, akkor nem nagyon tudom elképzelni, hogy egész nap az udvaron legyek egyedül, és nézzem a fákat.
Szerintem neked amúgy el kellene járnod. Mondd a barátodnak, hogy ide vagy oda mész. Ha jön jó, ha nem jön, hagyd otthon és érezd jól magad egyedül. Aztán ha megint mehetnéked támad, akkor megint ugyanúgy. Értem, hogy együtt szeretnél, de egyedül szórakozni még mindig jobb, mint otthon punnyadni lényegében ugyanúgy egyedül. Hidd el a többedik alkalommal a barátodnak is feltűnik majd, hogy nem vagytok együtt és te nélküle jól szórakozol. Ha meg nem tűnik fel neki, akkor ez a kapcsolat annyit is ér, de te ráeszmélsz, hogy igenis tudsz te egyedül is szórakozni, és akkor rászánhatod magad végre a szakításra.
válasza:Először is tisztázzunk pár dolgot. Ha egyáltalán nem foglalkozik veled a barátod, valóban nem jártok el sehova (moziba, kirándulni, kajálni, városba mászkálni, vásárolni, stb.) akkor az tényleg nagy baj és meg kell vele beszélni. Azonban, ahogy kivettem az írásodból, ő sokat dolgozik, utána pedig a hobbijának is szeretne élni, ami érthető. Te nem dolgozol, nincs semmi hobbid, nem csinálsz semmit egész nap, így persze, hogy úgy éled meg, hogy nem foglalkozik veled.
"Igazából az, hogy az életem unalmas, annak semmi köze nincs a kapcsolathoz, nem tudom miért írtam oda de mindenki fennakad rajta, pedig a kérdés nem az életemről hanem a kapcsolatunkról szól. "
De igenis, nagyon sok köze van annak a kapcsolatodhoz, hogy unalmas az életed. Te is érzed, hogy ez az alapja mindennek, azért fogalmaztad meg. Unatkozol, nem találod fel magad és ezt kivetíted a kapcsolatotokra. Nem irigylem a barátodat, én is voltam már ilyen kapcsolatban. Elég idegesítő és idegörlő. Találd fel magad, szerezz új barátokat, hobbit. Amíg a saját életeddel nem leszel megelégedve, addig a párkapcsolatoddal sem.
válasza:Nagyon fiatal vagy, rossz olvasni, hogy mennyire szar kapcsolatban ragadtál még is.
Még ha egy 40 éves nő írja, akkor is gáz, de legalább élt valamennyit.
Te most vagy fiatal, nincs még gyereked, bőven lenne időd szórakozni, kirándulni, új hobbikba belekezdeni stb.
Nekem nagyon szomorúan hangzik, hogy semmi programot nem csináltok, egész nap nem keresitek egymást.
Mi értelme van így, ha ennyire borzasztóan lapos és unalmas az egész?
Én megértem, hogy 4 év hosszú idő, ragaszkodsz hozzá
De hány évet akarsz még elrabolni a fiatalságodból?
Ez így nem élés, csak vegetálás.
Elég sok korodbelit ismerek, ha nem is minden nap, de sokat eljárkálnak, buliznak, szórakoznak, moziba mennek, színházba, hajnalig beszélgetnek, nyaralnak , élményeket gyűjtenek.
Nyilván mellette dolgoznak/tanulnak ,de nagyon kevésnek van unalmas élete ahogy látom.
Nem értem neked ez így miért jó?
Ha a barátod már most ilyen, akkor szerinted milyen jövő vár rátok később?
Teszem azt te leszel 27-28, otthon vagy a gyereketekkel, viszed a háztartást stb. És totál ki leszel égve, évek óta semmit nem szórakoztál, nincsen normális társaságod stb..
A te kezedben van a döntés joga..
Nem mondom, hogy egy más kapcsolatban aztán buli lenne az élet, nyilván nem korlátlan a pénzünk és az időnk, biztos más kapcsolatban is előfordulna, hogy épp nem tudtok menni sehova. De akkor is lehet jól érezni magunkat.
Mi pl a párommal ha nem tudunk elmenni sehova és kicsit unatkozunk, akkor közösösen sütünk , főzünk valami különlegeset és megesszük szépen gyertyafény és bor társaságában. Beszélgetünk egy jót , ha úgy van kedvünk akkor kiülünk az udvarra, kifekszünk, nézzük este a csillagokat(leginkább nyáron), de télen is simán kimegyünk az utcára, sétálunk egyet, élvezzük egymás társaságát.
Pénz nélkül is jól lehet érezni magunkat, egymáson múlik.
Ha nem akar romantikázni, nem nagyon foglalkozik veled, akkor nem tudsz mit tenni.
Btw láttam pont egy ilyen kapcsoaltot a környezemben. Azóta szakítottak és a lánynak új párja van.Közös barátaik vannak, jól érzik magukat, csomó új dologba vágott a lány, amiket a korábbi kapcsolatáabn nem tudott megtenni..
De persze nem csak új párral lehetsz boldog, egyedül is jól el lehet lenni, ha megtanulod magad szeretni és jól érezni magad egyedül is.
+ miért ne szerezhetnél barátokat?
Mit csinálsz, tanulsz vagy dolgozol? Csak vannak veled egykorú lányok a környezetedben, nyiss feléjük, hívd el őket valahova munka/suli után. Akár lehet egy kávéra is, beszélgessetek, ismerkedjetek.
Utána majd jön magától.
De akár beiratkozhatsz mondjuk táncolni, ott is tudsz ismerkedni,barátkozni.
Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet. Mert azért csakis magad okolhatod, nem a barátod.
Vidéken élünk, mindig talál valamit amit csinálni lehet odakint és van hobbija is amit szintén odakint tud csinálni (szerelés, építgetés) ami ugye időigényes és egyáltalán nem baj, hogy szereti csinálni de úgy érzem, hogy ez kettőnk rovására megy. Mert a munka (nem munkahely) és hobbi az első, utána jövök én ha van idő és energia. Az zavar, hogy az esetek többségében rám nem jut ideje és energiája, csak amikor szóváteszem azt mondja, hogy ez nem igaz és felkapja a vizet. Azért van ennyi munka egyébként mert rendszertelenül csinálja szerintem. Mindig mindenbe belekezd és így jóhogy nem jut a végére semminek.
Nálunk kimaradtak az éjszakába nyúló beszélgetések, hosszú séták, éjjeli csillaglesés ami nekem nagyon hiányzik mert ezt mind szeretem. Anno beszélgettem neten néhány sráccal és akadt köztük 1-2 olyan akikkel hajnalokig tudtam beszélgetni és nem bántuk, hogy reggel suli meg munka. Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Egy barátnőmmel régebben mindig este, sötétben sétáltunk nyáron és nagyon jó volt. Imádtam. Sokat hülyéskedtünk, komoly dolgokról beszélgettünk és szintén élveztük egymás társaságát meg a kellemes levegőt. Sátorban aludtunk az udvaron. Na a párommal ezeket nem tudom megtenni mert ő már reggel kelne korán és már 9-10 órakor álmos meg fekszik.
Szerintem a mi kapcsolatunk már csak megszokás. Ő megszokta, hogy vagyok neki én pedig hagytam, hogy megszokja. Elég ha kedveskedik kicsit és máris elfelejtem az egészet amiről a kérdés szól.
Korábban én is azt hittem, hogy túlságosan unatkozom de rájöttem, hogy nem. Amíg suliba jártam azt gondoltam túl sok időm van. De aztán 8-10 órákat dolgoztam egy boltban, ahol 30 perced volt pihenni (egybe kellett kivenni) mellette tanultam. Kb 8 hónap telt el így, nagyon fáradt voltam néha de akkor is pont ugyanezt éreztem. Akkor kicsit még rosszabb volt mert örültem volna ha valaki törődik velem miután leszívott a munka. Én is attól tartok, hogy ha egyszer valamelyikünk kilép a kapcsolatból akkor meg fogom bánni az egészet. Vannak az életben más céljaim ami tőle független de nem tudom megvalósítani mert ahhoz mindenképp el kellene költöznöm ha nem akarok reggel-este órákat utazni. Az iskola is messze van és ha elvégezném a környéken nem tudnék dolgozni a szakmában mert nincs lehetőség rá. Ő pedig egyértelműen közölte, hogy nem akar elköltözni sehova.
Lassan egyre jobban ráeszmélek, hogy nem is vagyunk egymásnak valók, de ő meg nem akar erről hallani.
válasza:El sem tudon képzelni, hogy vannak itt olyanok, akik téged hibáztatnak... Tök értelmes lány vagy, kedves, nem kellene így élned!
Ne hagyd, hogy a céljaidat feladd egy ilyen silány kapcsolatért. Egyáltalán nem illetek egymáshoz, neked izgalom kell az életedbe, neki nem.
Lehet, hogy most úgy érzed nem tudnál nélküle élni, de hidd el, hogy utána fel fogsz szabadulni. Én drukkolok neked!
válasza: válasza:"Lassan egyre jobban ráeszmélek, hogy nem is vagyunk egymásnak valók, de ő meg nem akar erről hallani."
Mi az, hogy "nem akar róla hallani?" A kapcsolat létrejöttéhez két ember kell, de a szakításhoz egy is elég. Nem kell a beleegyezése, ha neked a mostani kapcsolat nem jó, akkor szakíts. 17 évesen jöttél össze vele, nem meglepő, ha rájöttél, hogy mégsem vagytok egymáshoz valók. Nagyon kevés ember találja meg az igazit ilyen fiatalon, mert a többségnek még sokat alakul a személyisége ahogy önállósodik.
Akkor viszont nincs értelme húzni egymás idejét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!