Belefáradtam de nem akarom elhagyni. Mit tegyek?

Dögunalom az életem... Nem mondom, hogy a párom tehet róla, mert nem... de a kapcsolatunk is unalmas.

Nem megyünk soha sehova, mondván nincs ideje vagy pénze. Keveset törődik velem. Ha együtt is töltünk pár napot, minden mással foglalkozik csak éppen velem nem. Ha az utóbbit szóvá teszem azt mondja, hogy legalább ezt ne mondanám. Folyton rohanni kell mindenhová, mindent gyorsan le kell tudni, hogy mielőbb hazaérjünk de nem tudom minek mikor ő kimegy az udvarra én meg nyáron nem akarok napszúrást kapni, télen meg nem akarok megfagyni, így jobb híján ő kint én bent. Az anyukájával szinte többet beszélgetek már mint vele ami alapvetően nem gond, hogy jól kijövünk csak...gondolom értitek. Még nem élünk együtt, szerinte ha összeköltöznénk jobb lenne de szerintem ez nem igaz. Nem tudhatom, de szerintem ugyanez lenne pepitában. Annyi lenne a különbség, hogy minden nap együtt lennénk de tartalom ugyanúgy nem lenne, ráadásul nyakamba szakadna a háztartás amivel önmagában nem lenne semmi gond, de amikor náluk vagyok sokszor azt érzem, hogy maradtam volna inkább itthon. De ha meg itthon maradok akkor hiányzik. Ha nem vagyunk együtt hiányzik. És ez megy egész héten mért soha fel se hív, egész nap nem tudok róla semmit mert dolgozik de nem hiszem el, hogy nincs 5 perce hogy legalább egyszer felhívjon. Este szokott írni a facebookon, akkor se sokat beszélünk mert alszik.

Barátaim sincsenek, szüleimmel élek, nem tudok eljárni sehova. Ezekről nyilván nem ő tehet de ha az ember lányának barátja van, szeretné jól érezni magát. Ezeket leszámítva jól megvagyunk ha mégis együtt vagyunk és beszélünk normális dolgokról is. Ha több időt szánna rám semmi baj nem lenne. De hiába tettem szóvá neki már nem tudom hányszor, mindig felkapja a vizet. Gondolom most azt fogjátok tanacsolni, hogy szakítsak de nem akarok. Azért nem mert ez az egyetlen probléma a kapcsolatunkban. Ha ezen lehetne valahogy változtatni akkor nem lenne baj szerintem. Van valami jó ötletetek, hogy mit tehetnék? Ő nekem az első amúgy, 4 évesek vagyunk.

21/L