Miért nem tartja be a megállapodásunkat?

Erre én is gondoltam, hogy az első alkalommal kellett volna komolyabban venni a kibújást. A legelső egy megfázás volt. Azt úgy mond természetes, hogy elnéztem. Utána jött a "túlóráztam, kimerültem, ma ne menjünk". Ha meg én mentem volna, amikor ő fáradt, esetleg rossz kedvű, akkor jön az "itt hagynál egyedül?" Volt olyan is, hogy sűrűn bocsánatot kért, amiért nem tartja be a megállapodást, és ez elaltatta az aggodalmam, de legközelebb ugyanúgy nem tartotta be. Valóban nagyon elvakultam, és akkor kaptam észbe, amikor már 3 hónapja nem láttam a legeslegjobb barátnőmet és még a szülinapja is úgy múlt el, hogy nem gratulálhattam neki személyesen és nem adhattam át azt, amit kézzel csak neki készítettem. Ott telt be a pohár, hogy nem mentünk el a bulijára és magamra is haragudtam, amiért hagytam, hogy ne menjünk el. Másnap reggel felkeltem, ez egy szombat reggel volt, és azt mondtam, hogy én most meghívom a barátnőmet egy kávéra valahol és legalább utólag felköszöntöm. Ha láttatok már férfi hisztit, azt szorozzátok meg kettővel. Kaptam mindent. Olyan vagyok, mint a többi, engem nem is érdekel, hogy ő mit érez, amíg én távol vagyok, nem veszem komolyan a sebeit, nem akarok neki segíteni, fontosabb a barátnőm, mint a kapcsolatunk. Miért nem vele töltöm a szombat délelőttöt, ha már kettesben lehetnénk? Meg hogy nem fair, hogy én nem tartom be a megállapodást, mert nekem nincs rá jó indokom, míg neki volt, hiszen fájt a feje nagyon.... (megj.: játszani a gépen nem fájt a feje) Ezek a mondatok még annyira nem bántottak meg, az fájt, ami utána jött. Ha haragszik, akkor mindent tönkretesz, ami szép a kapcsolatunkban. Vannak kedves emlékeink, dolgok, amiket mindketten szerettünk már akkor, amikor megismerkedtünk, és ezek közelebb hoztak minket egymáshoz. Tudja, hogy ezek fontosak nekem. Például szerettünk nagyon színházba járni, és így adott volt, hogy mit csináljunk egy randin. Mindketten nagyon élveztük. Amikor haragszik, akkor kijelenti, hogy velem ő már komoly helyen nem akar mutatkozni, mert a viselkedésem szerinte gyerekes, és biztos az előadás közepén is csak hisztiznék, (sosem tennék ilyet!). Az ajándékokra, amiket egymásnak vettünk korábban, kijelenti, hogy csak porfogók, minek tartogatjuk őket, nem vagyunk már kamaszok! (nekem fontosak!) Ilyenkor hiába főzök olyat, amit szeret, mindig talál benne valami kivetnivalót, ha mást nem, hát azt, hogy miért vagyok vacsora közben búskomor. (mintha a veszekedés meg sem történt volna, ő nem is érti...) Vagy ha többet eszem, mint szoktam, mert ideges vagyok miatta, akkor jön az el fogsz hízni duma, és hogy egy idő után minden nő igénytelen lesz, mert azt hiszik, semmit sem kell tenni a kapcsolatért. És tudja, hogy ez gyenge pontom, mert könnyen hízó alkat vagyok, örökletes hajlammal a diabéteszre, és nekem rettentő nehéz megtartanom az egészséges súlyt. Középiskolás koromban kifejezetten dagi voltam. Csak orvosi segítséggel tudtam lefogyni, és azóta is nagyon nehéz úgy táplálkozni, hogy az én lassú anyagcserém egy elfogadható szinten működjön. Konkrétan ébresztőt állítok magamnak arra, hogy igyak vizet, mert különben nem tenném, nem érzem magamat szomjasnak. Szóval számomra ez nagyon kényes kérdés.

És ilyenkor teljesen lerombol. Aztán sírok és később meg jön békülni, hogy nem bírja nézni ahogy sírok, és még képes bocsánatot is kérni, meg órákig dumálni, hogy többet nem lesz ilyen stb.