Szeretem, de már nem vonzódom a páromhoz. Mit tegyek?

Köszönöm a normális válaszokat! Felnyitottátok a szemem, hogy nem szabad az első probléma után elhagynom egy ilyen jó embert. Kedves utolsó előtti, neked külön köszönöm, hogy mindezt leírtad. Teljesen igazad van és nagyon hálás vagyok, hogy megerősítettél abban, hogy nem kell elhagynom. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mi a probléma és, hogyan oldhatnám meg, mert annyira szeretem, elképzelni sem tudok jobb fiút nála. Sok a stressz az egyetemen, nekem is neki is, plusz dolgozom is, eléggé ki vagyok merülve, illetve itthon is voltak/vannak problémák a családban, de nem szeretném részletezni. Lényeg, hogy sokat voltam padlón. Voltak hullámvölgyek, mikor úgy éreztem, hogy még a szerelmem sem ért meg, de ez totál hülyeség, csak a rossz érzések beszéltek belőlem. Ahogy a hetes válaszoló írta, van persze a mi kapcsolatunkban is probléma és igaza lehet, hogy ezek lehetnek a kiváltó okai annak, hogy kevésbé van kedvem vele lefeküdni. Hibába imádom a személyiségét, voltak időszakok mikor megbántott, de melyik kapcsolatban nem fordul elő az ilyesmi? Igazából a szülei miatt voltak veszekedések, de ő erről nem tehet, hogy picit furcsa a szülők felfogása, más mint az én szüleimé, ennyi. Ma már ezt is elfogadom, megértem, hiszen nekem is annyi hülyeségem van és mégis feltétel nélkül szeret. Ez a szeretet bennem is továbbra is megvan, imádok odabújni hozzá, megpuszilni, megsimogatni az arcát, annyira jó érzés, mikor összebújunk, akár csak egy fárasztó nap után, beszélgetünk és szorít magához...Szóval a szeretet tényleg abszolút megvan.

Ahogy az ötös írta, valóban nagyon "jófiú". :) De nem bánom, sőt. Kicsit néha nehezen áll ki az igazáért, de szoktam biztatni és magához képest sokat változott szerintem. :) Kevés az önbizalma, de tényleg mindig bátorítom, arra is, hogy védje meg magát, ha úgy adja a helyzet, nem kell félni. Mondta már, hogy ezért is hálás nekem. Megcsalni soha nem csalnám meg. Belehalna a fájdalomba. Megértem azt is, ha valaki továbblép egy ilyen kapcsolatból, mert biztos van olyan, ami menthetetlen. De én továbbra sem érzem ezt...És igen, visszasírnám a következő mellett...Teljesen igaza van, annak is, aki ezt írta.

Az is a baj, hogy nagyon keveset tudunk kettesben lenni. Engem ez zavar, de ezen is próbál javítani, több-kevesebb sikerrel, de majd dolgozunk ezen is, hogy többet tudjunk magunkban lenni és csak egymásra figyelni.

Még egyszer köszönöm a válaszokat, utolsó előtti, nagyon köszönöm, hiszen tényleg egy aranyszívű embert tudhatok magam mellett!

Szia 13. Kommentelő!

Köszönöm, hogy érdeklődsz. Azóta is együtt vagyunk és továbbra is ő a legjobb ember a földön, akire mindig számíthatok. :)