Csak a szolgalelkű nők kellenek manapság a pasiknak? Irreális elvárás, hogy egyenlőek legyenek a felek?

“Középkorban ragadt hőbörgő”..

Mekkora sznob lenéző duma..

Erre is s a kérdezőnek is :

“Csak az üres fejet lehet magasan hordani,a teli az meghajol”..

Nem, hanem egy kapcsolat 2-on mullik. Ugy hivjak hogy Kompromisszum. Ugyanis ha te ilyen eroszakos vagy mar a kerdesben akkor milyen az eletben?

Elkeseredes mindig magunkban kezdodik. A hiba soha nem masnal van hanem velunk es ezt tanuld meg. Masokat okolhatsz de veled van a hiba. Magyarorszagon soha nem az O hibajuk hanem mindig valaki mas miatt szerencsetlenek. Ugyanakkor nem csinalnak semmit ellene csak varjak tatott szajjal hogy valaki majd megoldja a problemajukat.

Ohh, nincsen csak 10 ezer forintom es meg ket het a fizetes, miert nem csinal mar valaki valamit. Nincs munkam, miert nem csinal mar valaki valamit? Mar megint szaraz kenyer volt a boltban, miert nem csinal mar valaki valamit? Felment az ara ennek a ... , miert nem cisnal mar valaki valamit?

Most itt vannak a szavazasok menjetek el szavazni ha valtozast akartok. Csinaljatok valamit.

Drága HÖLGYEIM (így; csupa nagybetűvel), kedves Kérdező!

Engedjék meg, hogy férfiként hozzászóljak a "nem"-es vitához, úgyis, mint az egyetlen, olyan magyar férfi, akinek az Asszony parancsol. Ifjú koromban sportember voltam, hivatásos repülőgépvezetőként tengettük életünket, nem hiszem, hogy nyámnyila lennék. Feleségem mellettem végezte el az orvos egyetemet, így első kézből tudom, hogy mennyire felettem áll; szellemileg, erkölcsileg és minden egyéb. Igaz, hogy tízszer annyit keresek, mint ő, de egy családban egy kassza van, mindegy, ki mennyit tesz bele, és mennyit vesz ki belőle. Mégis nagyságrendekkel felettem (inkább felettünk, férfiak felett) áll. Rejtő Jenőnél jobban nem hiszem, hogy meg lehet fogalmazni, ezért (talán férfitársaim okulására is) álljon itt egy idézet tőle, melyben egyik hölgy mesél a másiknak:

- Ez úgy van, hogy velünk nem lehet szakítani. Vagy kivándorol a férfi, vagy élete végéig velünk marad, szeret bennünket, fél tőlünk, és nem meri megmondani, hogy szívesen elmenne egy zenés kávéházba vagy szivarra gyújtana a szalonban, ahol ezt a függönyök miatt sajnos nem lehet. A mi kapcsolatunk a férfiakhoz, drágám, azon két ténykedésben merül ki, hogy jogosan elítéljük őket és indokolatlanul megbocsátunk nekik. És ők tisztában vannak azzal, hogy mindig igazunk van, tudják, hogy felettük állunk rendességünkkel, erkölcsünkkel és abban, hogy egyedül a világon mi ismerjük igazán hibáikat és pózaikat, tehát kellemetlenek leszünk rájuk nézve, mert szeretnék, ha hibáik ellenére, kerülőúton illetéktelen tiszteletet vívnának ki maguknak, és ez a törekvésük nálunk nevetségesen esélytelen. Ezért kivándorolnak. Beígérik, hogy kivisznek bennünket, és mi tudjuk, hogy ez nem igaz. Nem visznek ki bennünket, mert előlünk menekültek el. Örökké gyerekek maradnak, és mi örökké anyák, ezért ők mindig a rendet rombolják, mi örökké építjük. Ők kegyetlenek lehetnek, és mi megbocsáthatunk. Nekik ez, nekünk amaz elengedhetetlenül fontos. És így most, negyven évünkkel, amely okmányainkon tévesen negyvenkettő, itt ülünk éjszaka a kórházban egy padon, és ha megkérdeznének bennünket, hogy akarjuk-e az egészet elölről kezdeni, azt felelnénk rá, "isten őrizz", de biztos, hogy elkezdenénk elölről mindent. Mert mindig azt mondjuk, hogy "isten őrizz", és azért mindig elkezdtük megint elölről.

Azt azért ne felejtsük el bármely korban is élünk, hogy a férfi dolga agyoncsapni és hazavonszolni a mamutot, a nőé pedig őrizni a tüzet, gondozni a gyereket, és ellátni a házkörül mindent, "őrizni az otthon melegét". Számomra nem Kolombusz és Amerika felfedező társai voltak a hősök, hanem azok a feleségek, akik otthon maradtak a 2-3-4 meg még több gyerekkel, és mindezeket ellátták. (Talán azért, mert az előbbit meg tudom tenni, az utóbbit viszont nem...)

Ha a férfi csak annyit lát egy nőben, hogy (már bocsánat) "keret a p@@a körül", akkor az nem egy komolyan veendő kapcsolat, kár is rá szót vesztegetni.

De azért drága hölgyeim, meg kell kérdeznem, hogy nem az "önmegvalósítás", karrier, több fizetés, stb után futkosnak, készek-e egyáltalán arra, hogy mai korunkban átvegyék egy család irányítását? Ez nem tévesztendő össze a "nőknek a konyhában a helyük" felfogással!!!

Egyébként Szép Heléna óta háborúkat vívunk, hegyet mászunk, át ússzuk a Balatont, több pénz (és mégtöbb pénz) keresünk, csupán azért, hogy az Önök kegyeit elnyerjük (ez nem tévesztendő össze a bugyijukkal; az sem rossz, de az más...). A családon belül réges-régen nőuralom van, csak néhányuk nem veszi észre.

Közöttünk (feleségem és köztem) is van nézeteltérés, sőt; egy pár évtizede odáig fajult, hogy magam vasaltam az ingemet! Negyvenhat percig... Hát persze, hogy kivette a vasalót a kezemből, mikor látta a "levegő hősé"-nek bénázását.

Ha nem így működik, akkor kár erőltetni, tovább kell keresni.

"Apu a tököm tele van azzal, hogy minden kapcsolatomban én vagyok a "férfi"."

Aki rosszul választ, az ne panaszkodjon vazze

24-es szerencse hogy nem utas-szállító repkedő vagy..neked a ruha-vasalás inkább legyen a fő "tevékenységed".

Az hogy e országban sok a "papucs-férj" egy dolog. Ne említsem a távoli országokat de szomszédos országokban is

a férfi irányít !

Ki érti ezt?

Ha egy pasi dugni akar, akkor az a baj, hogy csak AZT akarja.

Ha elvárná, hogy a házban legyen rend, főtt étel, tiszta ruha is akkor mindjárt ott a kérdés: "azt hiszed, hogy csicska vadyok?"