Hogyan tovább, mit tegyek?

A barátommal három éve vagyunk együtt. Én 22 éves vagyok, ő 23. Az elsők voltunk egymásnak mindketten. Mostanában egyre többet beszél arról, hogy mennyire szeretne már családot,meg esküvőről, házasságról, tervekről.

Én ettől tartok, de nem is azért, mert korainak érezném. Inkább a jövőtől félek, mert csak körbe kell nézni, mindenhol azt hangoztatják, hogy már a harminc éves nő is "öreg", már 25 éves kortól nem olyan kívánatos valaki stb.. A félelmem az, hogy mi van ha mondjuk tíz év után ő a fiatal, dögös csajok után szaladgál majd, én pedig, mint akinek leáldozott, otthon nevelem a gyerekeket "öreg", összetört szívű nőként? A megcsalás szerintem nagyon aljas dolog, de legalább ha megmondja valaki, hogy megtette, van hova lépni. De mi van, ha el sem mondja? Egyfolytában aggódni kéne ezen, hogy vajon már megcsalt-e vagy sem? És nem a jelenről beszélek, bízom benne, tudom, hogy nem csalna meg. De mi lesz évtizedek múlva, amikor már unalmas leszek neki, a szülés után megváltozik a testem, nem lesz már olyan feszes a bőröm? Nyilván az emberek azért házasodnak össze, mert szeretik egymást (jobbik esetben) és szerintem sokan nem is gondolják, hogy valaha meg fogják majd csalni a másikat. De ha ez valószínűleg így lesz, mi értelme az egésznek?

Ezt így elmondtam a barátomnak és azt mondta, hogy ő soha nem csalna meg később sem, nyugodjak meg.

Szóval igazából véleményekre lennék kíváncsi, ki hogy látja, mi a tapasztalata, esetleg olyanok kommentjére, akinek hosszú, boldog házassága van. Légyszíves ne offoljátok szét a kérdést, nem szeretnék semmilyen más dologról beszélni, tudom, a nők is félre szoktak menni, de ez most nem kapcsolódik ide, én soha nem tenném meg, inkább elhagynám, nem minden férfi csalfa stb stb.

Köszi, ha válaszoltok! :)

U.i.: azért veszem ezt ennyire komolyan, mert apám elhagyta Anyát, először egy másik nőért, aztán elkezdett csajozni. Jelenleg 52 éves, a barátnője 28. Ez elég mély nyomot hagyott bennem. Gondoltam, leírom, hátha ez is számít valamit. :)