Eldobtam magam mellől azt a lányt, akivel leéltem volna az életem. Most legszívesebben megölném magam. Mit tegyek? Nem akarok tovább élni ezzel a gyásszal.

Nem olvastam vegig. De Csernusrol lattam valaszokat.

Nos. Ha valamilyen fuggoseged van, heroin(kemenydrogok)/gyogyszer stb.....ot ajanlanam. Ha praktizalna. De mar visszavonult. Van egy alapitvanya. A tegy magadert. Jo kis hely, egyetlen hatranya, hogy olyan, hogy van vagy 15-20 ember beulunk egy korbe (voltam 5-6 alkalommal egy alkakom 2 ezer ft) es akkor van 1 vagy 2 “vezeto” akik temat generalnak, es akkor aznap az a tema. En csak hallgatni jartam oda. Jo volt. Egy hatranya van, hogy tulsagosan kozossegi, neked pszichologus kellene. En tudok nagyon jo ingyenes pszichologusokat. Itt is van egy hatrany. Az, hogy tobb honap bekerulni hozzajuk. Mert mivel elg jok, igy nagy a “kereset” ott abban a kozossegben.

A 24. válaszoló vagyok. Azt kérdezted tőlem, hogy nem úgy van-e, hogy egy magadfajta embernek attól jön-e meg az önbizalma, ha végre azt érzi, hogy egy nő szereti, és felnéz rá.

Az a helyzet, hogy szerintem, a saját tapasztalatom szerint (amit mint leírtam a te helyzetedhez meglehetősen hasonlóban szereztem) nem így van. Pontosabban nem így van jól.

Igen, nyilvánvalóan megnő az önbizalmad, ha egy nő szeret és felnéz rád, és ez így rendben is van. A probléma abban rejlik, hogy neked az összes önbizalmad ebből származik. Ezáltal pedig ahhoz, hogy létezni tudj, rá vagy függve a másikra, mint az önbizalomforrásodra. Ez pedig két oldalról sem jó.

Egyrészt te magad abban a hitben élsz, hogy magadban nem érsz semmit, csak a párod által. Pedig ez bolondság. Ha úgy gondolod, hogy egy párkapcsolatban képes lennél olyan férfi lenni, akit a barátnője szeret és felnéz rá, akkor miért gondolod, hogy most nem vagy ugyanolyan értékes? Hiszen ha akkor képes vagy "jó" lenni, akkor most is "jó" vagy. Nem attól leszel értékes, ha valaki szeret és elfogad. Akkor fognak szeretni és elfogadni, ha értékes vagy. És légy benne egészen bizonyos, hogy értékes, szeretni- és elfogadnivaló vagy.

Másrészt pedig a párodat terheled meg ezzel a tévképzettel. Azáltal, hogy tőle várod a megváltást, azt, hogy meghozza az önbizalmadat egy nagyon nagy terhet raksz rá. Nem a társa akarsz lenni ezáltal, pedig ő annak választott téged, nem pedig a gyerekének. Az, hogy ő az ügyeletes önbizalmad, megölöd minden férfiasságodat a szemében, és hiába érzed azt, hogy "végre egy nő szeret és felnéz rám, most már megjött az önbizalmam", ő pont így fogja elveszíteni ezt a csodálatot. Mert lehet, hogy te kívülről egy teljes embernek fogsz tűnni, de ő pont azt az oldaladat fogja látni, amiben egy cseppet sem vagy teljes ember, és nem is akarsz ezen változtatni. Tulajdonképpen a te önbizalmad, a lény, aki vagy, csupán a barátnődből táplálkozna. Viszont egy egészséges lelkületű lány nem önmagát akarja szeretni benned, hanem téged magadat. Ha viszont ilyen dolog, mint te magad, mint megfelelő önbizalommal rendelkező lény nem létezik, akkor nincs kit szeretnie. Egy egészséges lány önmagát önmagában is tudja szeretni (=önbizalom), nem kell ehhez az, hogy visszatükröződjön valaki másban (benned).

Ily módon, ha te egy lánytól várod az önbizalmad, akkor nagyjából két dolog történhet. Az egyik, hogy ő ezt megunja, és véget vet a kapcsolatnak, ahol ő nem más, mint eszköz, a másik variáció, hogy neked mégiscsak bejön ez az önbizalomnövelés, viszont miután megjött az önbizalmad, te vetsz véget a kapcsolatnak, mert addigra a sok sérelem miatt, amit el kellett tűrni a kapcsolatotokban, hogy te végre magabiztos legyél, tulajdonképpen az a kapcsolat már nem működik, és ennél kevésbé macerásat szeretnél.

Az előbbi esettel nem vagy előrébb, az utóbbi esetben pedig csak egy eszköznek használtál egy lányt és az érzéseit, ami elég önző dolog. (Pontosabban az előbbinél is így viselkedtél, csak ő unta meg előbb.)

Ha azt szeretnéd, hogy normális életed legyen, és a következő neked megfelelő lánnyal már ne rontsd el a kapcsolatodat, hanem képes legyél egy életre szóló párkapcsolat kialakítására és fenntartására, akkor nőj fel először. Vállalj felelősséget a saját életedért, a saját tetteidért, azért amit elrontottál, azért, amit jól csináltál, azért amilyen vagy. Ha pedig felvállaltad a felelősséget, akkor bocsáss meg magadnak, azokért a dolgokért, amiket elszúrtál, vagy amiben rossz vagy, de értékeld magad azokért, amiket jól tettél, vagy amiben jó vagy. A jó dolgokat csináld úgy, ahogy eddig is, a rosszakon pedig változtass. De a legfontosabb, hogy akármilyennek is látod ezeknek a dolgoknak az arányát, szeresd önmagad, mert akár rossz vagy akár jó, mindenképpen szerethető. Ha pedig idáig is eljutottál akkor légy büszke is magadra, és te magad is nézz fel magadra, amiért tisztában vagy magaddal, és tudatos vagy.

És ezek után kezdd el keresni az igazit. Ekkor már lesz esélyed rá, hogy meg is találod, és ki is tudtok tartani egymás mellett.

Ne legyél önző. Minek szeretnéd őt visszakapni? Neki az nem lenne jó. Amihez te ragaszkodsz az nem más, mintha egy meséhez ragaszkodnál. Ezek, hogy ti boldogan élnétek együtt, nem mások, mint álmok. Nehéz elfogadni tudom, de senki más nem látja úgy a világot, mint mi magunk. Az, hogyha te azt gondolod, hogy nektek együtt kellene lennetek, miközben ő azt gondolja, hogy nem, az attól fogva csak irracionális mese. Minél inkább eltávolodik egymástól a véleményetek, annál biztosabb lehetsz benne, hogy te egyre több dolgot csak kitalálsz.

Őszintén remélem, hogy hamarosan képes leszel arra, hogy meg akard oldani a problémádat, és utána ezt véghez is fogod tudni vinni.