Mit tehetnék ebben a helyzetben?

19/F 17/L

Barátnőmmel majdnem egy éve együtt vagyunk, az első 2/3 részében minden tökéletesen ment. Aztán belekényelmesedtünk a kapcsolatba.

Ő is egyre inkább többet barátnőzött, jött ment mindenfelé, én pedig mindig gyanakodtam, hogy valami más fiú lehet a dologban, mert egyre kevesebbet is szexeltünk pl.

Egy hónapja kiderült, hogy a legjobb fiú haverja ráhajtott, akitől egyébként én mindig óvtam, és mondtam, hogy szerintem van közöttük valami, de mindig mondta, hogy csak haverja, meg amúgy is leszarja.

Kb 3 hete beleolvastam a beszélgetéseikbe, és ment a szivezgetés, titokban találkozgatás a hátammögött.

Barátnőmmel tudattam, hogy láttam amit láttam, és mivel ott voltam nála, közöltem, hogy most jöttem utoljára, és lelépek.

( Hozzá kell tenni, bizonyítottan fontosak vagyunk egymás számára, családnak bemutatott, mindent megtesz, mindenhova hív magával, amikor teheti és van időnk úgy, akkor egész napot ott töltöm és ott is alszom, tehát a szerelmünk elég erős, mindent tudunk a másikról és ha fél napot nem beszélünk akkor is hiányzik a másik azonnal, és már hív is vagy én őt )

Visszakanyarodva a témához, mondtam neki, hogy csalódtam benne a srác miatt, mert nekem a kapcsolatunk elejétől azt mondta, hogy leszarja, és csak egy haver, de konkrétan a hátammögött találkozgatott vele.

Mint utólag kiderült 50 ember megkérdezésével, minden üzenet végigolvasásával, hogy tényleg nem volt közöttük semmi, csak gyerekkoruk óta haverok, és mivel én féltettem a sráctól, ezért inkább nem szólt ha összefutottak a városban 1-2 órára, hogy ne érezzem magam szarul miatta.

A srác való igaz ráhajtott a barátnőmre, de kivülálló nagyon jó ismerősöm alátámasztotta szemtanuként, hogy a barátnőm mindenki előtt visszautasította.

Na mindegy, ezt lezártuk. Szar kedvem is volt, sok is a munka, egyre kevesebb volt az időnk egymásra, lehangoltan is dumálgattunk, már 3 hete nem is feküdtünk le egymással.

Aztán multhéten rámírt, hogy mostanában nem vagyok valami túl kedves hozzá, majd este menjek hozzá és beszéljük meg.

Ráförmedtem, csunyán nem beszéltem vele, de elég indulatosan.

Szóval na, mondhatjuk, hogy szerettük a másikat nagyon, még így is, de elhidegültünk, pedig tényleg, a szó szoros értelemben minden összeköt minket, és az elmúlt hónapokban minden szálat a jövő felé közösen szőttünk.

Megbeszéltük, csütörtök reggel elviszem suliba, és szombaton beszélünk legközelebb.

Szombat reggel írtam neki, hogy nem birom tovább, szeretem és érdekel mi van vele. Mondta, hogy o sem nagyon birja már és ő is szeret, de meg nem tudja mi legyen kettőnkkel, mert neki fájó volt ez az elmúlt 1-2 hét, hogy ilyen fura és lehangolt voltam hozzá.

Mondtam, hogy akkor 1 hét gondolkodási idő, én is összeszedem magam addig, és akkor MOST hét szombaton beszélünk, de mondta hogy ő ezt nem fogja kibirni és könyörgött hogy néha adjak jelet mi van velem. Rendben.

Eljött a tegnap délután, eddig bírtam a szünetet, írtam neki, hogy mire jutott az egésszel?

Mondta, hogy most elmegy különórára, ha hazajön elmondja.

Nem vártam meg, rózsával csokival elémentem nagy boldogan, ő pedig elsírta magát, és mondta, hogyha kettőnket nézne szem előtt most, akkor együtt maradnánk, és tudja, hogy megbánja, de nem mehet így tovább mert neki ez az elmúlt egy-két hét rengeteg fájdalmat okoztam a bizalmatlanságommal és a kételyeimmel felé.

Sírva kérte. Hogy öleljem meg. Én meg bolintottam némán, hogy nem. Beültem az autóba és elhajtottam.

Ott állt, sírt és nézett.

Visszafordultam, kiszálltam és 2-3 percig el sem engedtük egymást sírva.

Kérte, hogy beszéljünk mindig, mert ő tudni akarja mi van velem, és belehal ha nem lát többé.

Közöltem vele, hogy most látott utoljára, és elmentem.

Este mikor hazaértem, a barátnőjével beszéltem, hogy hiába tűnik úgy, hogy most nem szeret, már egy hete sír, hogy muszáj lesz lépnie mert az elmúlt hetekben csak a lejtőn mentünk le.

Itthon lenyugodtam, és írtam a barátnőmnek, hogy sajnálom amilyen voltam, csak nem erre készültem fel, szeretem őt, és vissza akarom kapni.

Annyit írt vissza, ő is szeret, de ha így viselkedek csak egyre jobban kiölöm belőle.

Barátnője írt, hogy most nagyon sír a lány, adjak neki időt, egy ideig most hagyjam.

Ma éjszaka írtam a barátnőmnek, hogy tudom, hogy szeret, és felvázoltam neki, tudom milyen voltam vele és min változtatnék, ha szép óvatosan újra megpróbálnánk együtt, és sajnálom ha megint írtam neki, de szeretem és nem birom a tétlen várakozást.

Ezt elolvasta 2 órája, azóta nem írt.

Biztosan szeret még, a szívünk lelkünk beletettük ebbe a kapcsolatba. Kérdés, hogy most mit tegyek?

Adjak neki időt és várjam amíg megkeres? Mi van ha már többé nem fog keresni?

Tanácstalan vagyok, de úgy gondolom soha nem kiabáltam vele, vertem át, és nem hazudtam neki. Hatalmasat nem hibáztam, szimplán kicsit elhidegültünk az apró nézeteltérések miatt.

Szeretnék egy őszinte véleményt valakitől, hátha lenne itt olyan, aki jártas az ilyesmiben és a megoldásban.