Nem szeretem a gyerekeket, nem akarok saját, de a feleségem igen. Érdemes bevállalni, vagy nem fogok tudni helytállni apaként, ha eleve kizártnak tartottam mindig is, hogy gyerekem legyen?

16-os vagyok.

Én azt is el tudom képzelni, hogy időközben megváltoztak az igényei vagy ráébredt, hogy ő mégis nagyon szeretne gyereket. Változott. Ellenben veled, aki tartja magát ahhoz, hogy nem szeretne. Ez esetben viszont nincs más választás, mint elengedni őt, mert ha így együtt maradtok, egy életen át bánni fogja, hogy "érted" lemondott erről. És talán idősebb korotokban még a fejedhez is vágja.

Én eddig is értettem, amit írtál.

De így is változhatott. Egy ideig úgy érezte, le tud mondani a gyerekről érted, értetek. Aztán ráébredt, hogy mégsem.

"ő mindig is akart, csak miattam mondott volna le róla"

Dehogy mondott le róla, csak 19-re lapot húzott, hátha. Vagy magának is bizonygatta, mert annyira szeretett téged, csakhogy ezeken az érzéseken nem lehet uralkodni. Ilyesmiről nem lehet csak úgy lemondani, ahogyan meghozni se lehet másnak a kedvét. Kérlek kérdező ne legyél ilyen kis naiv, a feleséged a házasságkötés pillanatában is akarta a gyereket. A kérdés itt csupán az, hogy taktikusan hallgatott erről a változásban reménykedve (de még ez sem rosszindulat), vagy pedig igazán megpróbálta ezt elnyomni magában, még ő maga is elhitte, hogy tényleg le tud erről mondani, de amikor naponta huszonöt ismerőse pakolja fel a facebookra a babafotókat, akkor feltörnek belőle az anyai érzések. Bár igazából ez sem számít, a lényeg az, hogy ha valaki azt mondja szeretne gyereket azt komolyan kell venni és nem szabad abba a hamis ábrándba ringatnod magad, hogy erről olyan könnyű lemondani és soha nem fog bepróbálkozni nálad. Ez az ő szemszögéből teljesen érthető, hiszen kétfelé húzza a szíve. Talán a szavaimból úgy tűnik, hogy valami számító dögnek festem le a feleségedet, de nem ez a szándékom, pusztán magyarázom, amit észlelsz. Még ha tudatosan így tervezte azért sem lehet nagyon elítélni, hiszen természetes az a vágy, hogy az apajelöltet puhítani akarja és nem fogja feladni a dolgot az első kudarcnál.

Hogy mit tegyél? Azt nem akarom neked megmondani, csak ezt tudatosítsd magadban, hogy a lemondása sosem volt igazi, mert ez nem _lehet_ igazi. Kb. a lehetetlent kérted tőle. De téged sem hibáztatlak, nem ilyen hangsúllyal mondom.