Jogosan kérem a páromtól, hogy jövedelmezőbb állás után nézzen?

3 éve vagyunk együtt, ebből 1 éve már együtt is élünk, alapvetően nagyon jó a kapcsolatunk, egymással képzeljük el a jövőt, ő 27/F én 25/N.

Sajnos a barátomnak már 2 db "no name", semmit nem érő végzettsége van, jelenleg is már 4-dik éve jár a BTK-ra egy olyan szakra amivel nem fog tudni semmit kezdeni, és nem is akar.

Amikor már egy ideje együtt voltunk az én unszolásomra kezdett el diákmunkázni, több helyen is dolgozott, és a legutóbbi helyen felvették teljes állásra betanított munkásnak, mellette szeretné befejezni nyáron a btk-t.

Az első fizetéséből az első dolga volt egy Play Station 4-et vásárolni, halkan megjegyezném, hogy tőlem karácsonyra egy PS 3-at kapott.

Beszélünk már esküvőről, pár év múlva gyerekről, de így hogy, ha sokszor úgy érzem nekem kell mindezekről gondoskodni?

Én több, mint egy éve dolgozok, szerencsére jól is keresek (vagy inkább jól tudok takarékoskodni), de nagyon sok munkám és túlórám van abba, hogy egy év alatt félre tudtam tenni egy jelentősebb összeget, és hamarosan autót is szeretnék venni, ami a miénk lenne, de amikor arra kérem a párom, hogy legalább az átírást meg a kocsi árán felüli költségeket fizesse, azt sem tudja.

Többször fordult már elő, egy nagyobb bevásárlás után, hogy azt mondta most ő fizet, de aztán nem volt a kártyáján pénz, és még is én fizethettem, még jó, hogy volt nálam annyi. Oké ez nem nagy dolog, de kellemetlen.

Sajnos a szülei is teszik alá a lovat, még mindig támogatják anyagilag, szoktam is mondani neki, hogy távlati mama hotelben él. (Szülei 100 km-re élnek tőlünk)

Volt már többször is veszekedésünk ezekből, a hétégén újra kibukott belőlem, hogy engem nagyon zavar, hogy ő így jól érzi magát, és keressen valami jövedelmezőbb állást, vagy találjon ki valami olyat amit szívesen tanulna és el is tudna tartani belőle ha gyerekünk lesz, mert minimálbérből nem fog menni. Illetve szeretném ha elkezdene takarékoskodni, mert ha bármi nagyobb dolgot veszünk a jövőben (pl házat), szerintem úgy lenne a jó, ha nagyjából egyenlően adnánk bele. Nem vágnám a fejéhez, hogy "ez az én házam", de nőként nekem kellemetlen ez a helyzet.

Gonosz voltam vele? Jogos a "hisztim"? Mi tévő legyek szerintetek, hogy ez ne okozzon problémát a párkapcsolatunkban?