Akik állítják, hogy őket még nem csalta meg a párjuk, azok honnan olyan nagyon biztosak ebben?

"De ez elég naív dolog, sajnos."

Akkor mi a megoldás? Állandóan gyanakodni?

Magaddal szúrsz ki! Ha szeretsz valakit, alapból nem feltételezed róla, hogy be fog csapni. Mellesleg a párválasztásunk egy kis képet rólunk is fest.

Sosem lehet biztosra menni, mindig benne van a pakliban, hogy valakit megcsalnak. De akkor most tegyük fel, egy házaspár együtt él negyven évig. Negyven éven keresztül mindketten folyamatosan gyanakodjanak egymásra? Felemészti az idejüket, az energiájukat és az idegeiket.

Attól nem lesz jobb senkinek.

Én attól vagyok benne biztos, hogy nagyon jól ismerem a jellemét, a múltját, mert mielőtt összejöttünk volna (húszas éveink elején), évekig egy baráti körben voltunk, tehát gyakorlatilag folyton az orrom előtt volt, de "tét nélkül" viselkedhetett előttem bárhogy. Sose volt egyéjszakás típus, nem kereste az ilyen kalandokat (a társaságban lévő legtöbb pasival ellentétben). Ha volt barátnője, mindig komolyan vette, hűséges volt, ha nem volt épp, akkor elvolt magában, nem csajozott kényszeresen.

Továbbá, nem jön olyan bullshitekkel, minthogy azért nem csalna meg, mert én vagyok élete szerelme, és észre se vesz mást, blablabla. Őszintén beszélünk egymással, már beszéltünk arról is, hogy a hűség szerintünk döntés kérdése. Nem azért hűséges, mert sose látott még olyan nőt, akit szívesen megdöntene, vagy sose lett volna alkalma félrelépni, hanem azért, mert egy kósza numeráért nem éri meg neki eldobni engem, a kapcsolatunkat, az otthonunkat, a gyerekünket (illetve nemsokára gyerekeinket), az egész életét. Merthogy ezt kockáztatja, pontosan tudja, hogy én nem szórakozok, kivágnám, mint macskát szarni, akármennyire is esküdözne, hogy nem teszi meg többet. Mert volt már az előző kapcsolatomban példa megcsalásra, akkor elkövettem azt a rohadt nagy hibát, hogy megbocsátottam, és a férjem tisztában van vele, hogy soha többé nem lennék ilyen hülye. Szóval ő tudja, hogy MINDENT hazavágna, és egy dugás ennyit nem ér számára.

Illetve szerintem számít a hozott minta, és ő nem egy olyan házasságot látott maga előtt, amiben a szülők szarnak egymásra, nulla tisztelet, és apu félrekefél. A szülei 30 éve szeretetben élnek együtt, nagyon tisztelik egymást, és a férjem számára ez tényleg érték. Már 18-19 évesen is azt mondta, hogy reméli, ilyen házassága lesz majd.

Amúgy simán lenne alkalma megcsalni, nem vagyok az a hisztiző feleség, aki veri az asztalt, ha külön programja van. Van hobbija, zenél, jár fellépni, olyan is van így nyáron, hogy 2-3 napig nincs itthon fellépés miatt (kb. 3-4x a szezonban). Szóval megcsalhatna, ha akarna, valószínűleg nem derülne ki. Másrészről az exem hasonló feltételek mellett csalt meg, ráadásul külföldön, mégis lebukott, úgyhogy sosem biztos, hogy titokban marad egy ilyen dolog.

30N

"Illetve szerintem számít a hozott minta, és ő nem egy olyan házasságot látott maga előtt, amiben a szülők szarnak egymásra, nulla tisztelet, és apu félrekefél."

Megint egy idióta általánosítás!

Én pontosan amiatt lettem más, mert apám ezt csinálta, folyamatosan csalta anyámat és már gyerekfejjel eldöntöttem, hogy én teljesen más leszek, mint ő.

"De így meg, mész haza és felkészületlenül ér, hogy az ágyban találod mással (vagy másokkal)."

Még mindig ezerszer inkább ez, mint évekig gyanakodni és ezen agonizálni, aztán szép lassan tönkretenni vele a kapcsolatot (vagy az indokolatlan bizalmatlansággal és féltékenységgel pont valaki más karjába kergetni a párom - bár őszintén szólva szerintem aki ezt teszi az meg is érdemli, ha megcsalják). Talán attól kevésbé fog fájni, ha felkészül az ember? :D Ugyan már. Francokat fáj kevésbé, cserébe sokkal tovább szenved az ember, mert már előre elkezd szenvedni. A "jobb félni, mint megijedni" mondást alapból egy orbitális baromságnak tartom, ami ebben a kontextusban sem kivétel.

"1-2 megcsalás után már eleve gyanakodni fogsz. Engem minden exem megcsalt, ezért nem tudok már naív lenni."

Engem is megcsaltak korábban, mégse gyanakszom. Felismerem az egyértelmű jeleket, ha előjönnek, majd akkor elkezdek aggódni, addig inkább nem cseszek ki magammal. Amúgy meg egyrészt addig nem kezdek új kapcsolatba, amíg maradéktalanul le nem zártam a régit és túl nem léptem minden sérelmen, másrészt nem fogom azért büntetni a párom, mert korábban sikerült két gerinctelen patkányt kifognom. Azokon is túlléptem, egy újabb megcsaláson se lenne olyan nehéz. Nem olyan törékeny az egóm, hogy egy ilyet ne bírna el :)