Miért nem akarja sok férfi a gyerekes nőket?

Mert akinek van az nem akar még többet,akinek nincs az meg nem akar a semmiből "apává" is válni egy kapcsolattal.

Ezenkívül rettenetesen frusztráló amikor az ismerkedés

első pillanataitól a gyerek a téma és az abszolut prioritás a nőnél.

Kétgyerekes elvált nő vagyok.

Nem ütköztem nagyobb akadályokba, mint a szingli, gyermektelen barátnőm.

Egy olyan randiparnerem volt, aki furcsának tartotta, hogy anya vagyok, igyekezett nem tudomást venni róla. Nem volt hosszúéletű a dolog.

De soha nem árultam zsákbamacskát, ők az elsődlegesek az életemben, aki ezt nem tudja elfogadni, azzal nem egymást kerestük.

@26

"...ők az elsődlegesek az életemben, aki ezt nem tudja elfogadni, azzal nem egymást kerestük."

Nagyon helyes,csak akkor laza kapcsolatra kell partnert keresni nem rögtön társat egy életre.

Kieg: örüljetek ha találtok olyat aki elfogadja és megértéssel van felétek.De egy gyakorlatilag eleve statiszta szerepre szánva ne csodálkozzatok ha gyors és kiábrándító vége lesz.

Ezenkívül egy gyerek életébe nem is lehet csak úgy berángatni valakit! Először a nő-férfi kapcsolat kell megszilárduljon kellően a továbblépéshez. Az meg úgy nem megy ha rögtön a nyakába van öntve az anyaságotok minden nyűgje.

Én pepitában nem szeretnék most még gyerekes férfit magamnak, és sztem hasonló okok miatt nem akar maga mellé gyerekes nőt egy férfi.

Manapság Magyarországon a legtöbb ember nem neveli a gyerekét és azt gondolja, akkor tesz neki jót, ha "hagyjuk, hogy kibontakozzon a személyiségr" jeligével mindent ráhagy. Ehhez még hozzájön az, hogy aki egyedül neveli a gyerekét, ahhoz még jár egy ex is általában (jó, van, hogy meghalt az apuka, anyuka, de az ritkább eset). És hát a legtöbb esetben nem épp kulturáltan váltak el, akkor meg a gyereket használják zsarolóeszköznek és még jobban elkényeztetik. Vagy vmelyik részről még vannak érzelmek, amihez az új partner néha kb. csak eszköz vagy kicsinálni való rossz.

Érdemes megnézni itt a kérdéseket, heti 1 olyan eset legalább van, hogy "a párom gyereke szemétkedik velem, a párom meg a gyerek mellé áll, és azt mondja, én kussoljajk"... férfi, női válaszolótól egyaránt. Nem minden gyerekes felnőtt ilyen, de sokuk igen, és én pl. az esélyét nem akarnám ennek megadni. Tehát hogy el legyen várva tőlem, hogy kinyaljam a gyerek popóját, mert "hát ha szeretsz engem, szereted őt is", viszont mivel én nem vagyok biológiai szülője, ezért én nem szólhatok rá, nem nevelhetem. Még akkor se, ha a terhes hasamat rugdalja készakarva vagy leköp. Nincs egy biztos időszak, amikor elmehetünk együtt szórakozni, mert bármelyik pillanatban lepasszolhatják a kölköt, és akkor őt is vinni kell. Persze erőn felül fizessek rá a saját pénzemből.

Hát ezt sokan nem szeretnék átélni, és a legbiztosabb erre, ha gyerektelent keresnek.

26os vagyok.

Fél éve együtt élünk a párommal négyesben.

Azt, hogy ők az elsők az életemben, úgy kell érteni, hogy minden terv, program, stb végiggondolásában az az első, hogy a gyerekekkel hogy legyen. Értük felelősséggel tartozom.

Nem az első randi után mutattam be nekik, illetve szép lassan eresztettem össze őket, és gyönyörűen bevált.