Leb***ta a gyerekemet. Túl lehet ezen lépni?

Egy majdhogynem teljes szülői hatalommal rendelkező felnőtt és egy kiszolgáltatott gyerek kapcsolata sosem lesz olyan, mint öcsi-bátyus testvérsége. Lehet, hogy a pasinak ez testvérszerűség, de a gyereknek ez az ember egy felnőtt; egy olyan, akit tisztelni kell, egy olyan, akiben meg lehet bízni, és akihez lehet fordulni, ha probléma adódik. Felnőtt, úgy, mint a tanító néni, a rendőr bácsi, a szomszéd néni, anyu, stb. Nem gyerek, mint a nyolcadikos Petike, aki néha kigáncsolja a suli folyosóján, ami ijesztő, hiszen van köztük 1-2 év Petike javára, de ez az 1-2 év nem változtat azon, hogy mindketten gyerekek. Ez olyan, mintha a rendőr bácsi menne oda és gáncsolná ki; egy olyan, akitől elvárná, hogy legyen okosabb és megbízhatóbb - felnőttesebb.

Az erőviszonyok kiegyensúlyozatlanok.

Ha a gyerek miatt vannak problémák, azt nem szabad félvállról venni, hogy "oh, ez már csak így megy" mert ez nem így van. A gyerekednek joga van egy olyan otthonhoz, ahol jól bánnak vele, tiszteletben tartják a határait, komolyan veszik a panaszait és őt helyezik az első helyre - hiszen ő a gyerek, ti ketten meg a felnőttek.

Mivel ez egy egyszeri eset, nem mondom, hogy hú most aztán azonnal ki kell dobnod, de légy figyelmes. Ne a párodra figyelj, hanem a gyerekre. Az mindegy, hogy a párod mit csinál, miközben te is ott vagy velük, azt nézd, hogy a fiad hogy viszonyul hozzá. Ha tényleg egy egyszeri eset volt, akkor a fiadnak nem kell sok idő, hogy visszazökkenjen a régi kerékvágásba, viszont ha azt látod rajta, hogy nem bízik meg a párodban, vagy nem érzi jól magát a közelében, akkor már lehet, hogy el kell rajta gondolkodnod, hogy ki fontosabb neked.

14: Tévedsz!

Amikor az új partner először találkozik a gyerekeddel, akkor NEM kell neki szót fogadnia, és te se fogod azt mondani, hogy itt az új apukàd, ma ő vigyáz ràd, szevasz. A suliba első nap beadod, és a tanárbácsiban megbízol, hogy megfelelően ellátja a ràbízott feladatot, hisz képzett tanár, akinek ez a hivatása, az akar lenni.

Nos, abban 100% biztos vagyok, hogy olyan férfi nincs a földön, aki egy kisgyerek nevelőszülője akar lenni, és erre felkészül. Összeteheted a két kezed, ha el tudja fogadni, hogy van gyereked, és vele is együtt fog élni, annak ellenére, hogy nem így tervezte.

Az első pár alkalommal jó esetben haverkodni fognak. Itt már messze nem úgy lép fel, mint egy tanàr, vagy orvos, hanem mint egy új barát. Az erőviszony pedig messze nem kiegyensúlyozott: ha itt konfliktus van, akkor az új pasi repül, mint a győzedelmi zàszló. A gyerek ezt még nem tudja, de a férfi nagyon is.

Ez a haveri-cinkos viszony jó esetben végig meg is marad.

De: Ők 5 éve egy család. A kisfiú élete felèben őt tekintette apának. Szeretik egymàst. Egy ilyen miatt lehet szakítani, de hülyeség, amiben minden fél sérül. Itt jön be, hogy nem az apja: a kérdezőből kijön az anyatigris, amiért csúnyát mond az ő gyerekère. A pasi meg besértődik, hogy fuss "anyádhoz". És beszól. Beszól, mert neki nem a gyereke, hanem a gyerek korú legjobb barátja.

Ilyenkor jön a matriarcha, és elkapja a két fiút. A pasijával megérteti, hogy most illik bocsánatot kérnie, ha szeretné megőrizni a tekintélyét a gyerek előtt. Példát is mutathat egyből, és bocsánatot kér, amiért kiabált. Aztán kicsit megpuszilgatja a csípést, és tisztázza, hogy véletlen volt, nem akarta bántani, és megsérteni se, ezt azért mondta, mert úgy viselkedett, mint egy kislàny. De megsérteni se akarta, csak anyára volt mérges, amiért kiabál.

Őszinte kérdés: ha a kisfiú édesapja mondja ugyanezt, ugyanilyen körülmények között, akkor hányan adjàk be a válást?

Attól, hogy nem ő nemzette a kisfiút, ők most így egy csalàd, öt hosszú éve, és kívànom, hogy ennèl nagyobb konfliktus sose legyen, akkor együtt is maradnak. Családtagokat nem dobálunk el, mert egyszer elborult az agya, és csúnyát mondott.

A gyerek lesz mindig az első. De ez nem azt jelenti, hogy anyuka feje bent a se.ggében, és mindig ki kell dobni a párját, ha csak csúnyán mert nézni, mert akkor annak a gyereknek sose lesz stabil családi háttere, csak anyuka kanjai váltakoznak kéthavonta, a fia meg a "pici cejejme". Ami elég beteg.

Egyből ráordítottál, pedig tudtad, hogy nem direkt bántotta. Ebből a gyerek mit lát? Kitalálhat bármit a férfi ellen, te elhiszed és egyből támadsz. (Gyerekekkel dolgozom, igen, ilyen gonoszak tudnak lenni.) Te pedig elvárod, hogy apaként viselkedjen a családba került férfi, holott ilyen helyzetben gyerekként kezeled.

A fiad meg szerencsés, hogy 10 éves koráig nem hallotta ezt a szót, mert óvodások is simán mondják egymásra.

Szóval annyi, hogy beszélsz mindkét féllel, és legközelebb nem egyből ordítasz, mert annak ez lesz a vége. Ha valaki rámordít nekem sem a megsunyulás az első reakcióm, hanem a visszatámadás, pedig én elég türelmes nő vagyok.

Várjunk csak... szóval 5 éve neveli a TE gyerekedet, amihez kvázi semmi köze. Gondolom eddig jól megvoltak.

Te elvárod, hogy nevelje, keressen rá, szeresse mint a sajátját. Játék közben picit eldurvult a dolog, te meg egyből üvöltesz és a vérét akarod. Na szóval a pasinak lehetnek kötezettségei, hogy nevelje a kölyködet, de pl nem fegyelmezheti, vagy nem lehet elege belőle, ha éppen a gyerek hisztizik... aha értem. Azt javaslom neveld egyedül a gyerekedet. A pasi helyében meg lelépnék, és keresnék egy olyan nőt akinek NINCS gyereke. Nyuszicsibe inkább meg kéne köszönnöd neki, hogy 5 kib...@szott éve neveli a kölyködet amihez semmi köze.