Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Féltékeny vagyok a barátomra minden ok nélkül?
Tudom, hogy nem kéne féltékenynek lennem, és amikor összejöttünk egy éve, még büszke is voltam magamra, hogy milyen szuper barátnő vagyok, hagyom hogy menjen ide meg oda, tök jó volt minden. Aztán egy ideje elkezdtem sopánkodni, ha elment valahova, én sem akartam/akarok kimaradni semmiből, amiben ő benne lehet. Igazából csak az érzést szeretném elnyomni magamban, hogy olyan szomorú vagyok, ha én otthon maradok, ő meg bulizik, vagy ha külön megyünk. Annyira nem értem magamat. Volt már veletek ilyen, hogy nem akartatok féltékenyek lenni, de mégis depresszíven éreztétek magatokat bármi hasonló helyzetben?
Mit tudtok tanácsolni, hogyan tudnék javítani a helyzeten?
válasza:Ennek a kapcsolatnak vége.Attól a pillanattól kezdve ahogy ez az egész elindult benned. Idő kérdése.
Ez nem alap egy normális kapcsolathoz, házassághoz meg végképp.
válasza: válasza: válasza:Ha jól olvastam a kérdést, az a baj, hogy irigy vagy párodra a programjai miatt, illetve fáj, hogy nem veled foglalkozik, igaz? Szóval nem attól félsz, hogy megcsalna, hanem kicsit visszaesett a szociális életed, és mikor nem együtt vagytok, nem találod fel magad.
Ha helyesen értelmeztem, akkor nagyon egyszerű: szocializálódj :) Keress fel régi ismerősöket, szervezzetek programokat, keress esetleg egy hobbit, amit mindig is ki akartál próbálni. Szóval tölts minőségi időt magaddal/másokkal, ne csak pároddal, ne benne lásd az egyedüli lehetőséget ehhez.
válasza: válasza:#4 - pontosan így van. Valahogy én nem szívesen megyek nélküle, tehát én mindig hívom, ha ismeri azokat, akikkel megyek. Akiket nem ismer, azokkal meg fényévente egyszer megyünk bárhova.
Egyébként nagyon jókat írsz, megpróbálom megfogadni.
#5 - Azért, mert nem szeretnék kimaradni az ő öröméből talán... de nehéz megfogalmazni, csak ha egyedül megy/menne, jön ez az érzés...
#6 - Szóltam neki, és igazából megértette valamilyen szinten, de szeretné, ha én is másokkal is mennék, csak ahogy fentebb írtam, én annyira nem akarok úgy. :D Vagyis jelen esetben a csapatba, amiben bekerültem, nem jövök ki olyan jól az emberekkel, és nem szeretnék, hozzájuk csapódni, pedig ugye az lenne a normális. Az ő csapatába meg fura lenne, de otthon maradni végképp nem akarok. :D Én csak attól félek, hogy úgymond egyedül egy ilyen csapatban nem érezném magam olyan jól, és végig csak arra gondolnék, hogy vele mi van, hol jár épp és mikor találkozunk a városban - mindeközben ő nem gondol rám ennyit, mert ő jól érzi magát azokkal az emberekkel mindig, mert több régebbi és új barátja is van. Nekem viszont csak pár napos ismertségem van az enyémben...
válasza:Velem is pont ez van :( Csak nálunk már kezdett elfajulni kicsit a dolog. Minél több időt tölt velem, én annál többet szeretnék vele. Engem általában visz ha megy a haverjaival és ráérek, de hidd el ez egy ördögi kör. :( Én odáig jutottam hogy nekem az sem elég.
De egy ismerősöm szerint, igen a szocializáció a gond. Nekem baromi kevés barátom van, mármint a közvetlen közelemben, így lényegében csak a barátomra tudok hagyatkozni.
Ja és mi is egy éve vagyunk együtt, csak nálunk kb fél évnél kezdődött ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!