Titeket zavar egy párkapcsolatban, ha a párotoknak olyan hobbija van, ami számotokra unalmas és ő túlságosan komolyan veszi?

Attól függ.

Ilyen esetben meg kell beszélni, hogy kinek mennyi igénye van közös programra, saját hobbira, stb. Simán össze lehet szervezni úgy, hogy maradjon mellette idő egymásra is, és akkor szerintem teljesen normális, hogy valakinek van saját hobbija.

Nekem speciel ha "minden szombaton" egész napra lelép, az sok lenne, rengeteg időt venne el a közösből. De hiszek benne, hogy lehet kompromisszumot találni, meg lehet egyezni. Ha ő erre nem lenne hajlandó, akkor az igen, zavarna.

13 vagyok, még pár gondolat:

Mondjuk az is fontos, hogy hogy áll hozzá. Oké, engem nem érdekel a horgászat. Viszont nagyon szeretek a szabadban chillelni egy csendes szép helyen, szóval el tudnék menni vele, és olvasnék, fotóznék, feltalálnám magam mással, amíg ő horgászik. Az unszimpatikus lenne, ha konkrétan lerázna, és nem akarná, hogy így menjek vele.

Nekem fontos ez, hogy mennyire elkülönülős a hobbija.

Nálunk például én imádok barkácsolni, a gyöngyfűzéstől kezdve a famunkáig mindent. Sokat foglalatoskodok ezzel, nagy igényem van rá. Viszont nem érezzük úgy, hogy elvenne a közös időnkből - én kiülök a konyhaasztalhoz bütykölni valamit, a párom meg a nappaliban játszik addig, tudunk beszélgetni, de még ha nem is tesszük (néha ő belemerül a játékba vagy egy könyvbe, én meg felrakom a fejhallgatóm és zenét hallgatok közben), akkor is egyszerűen jó érzés, hogy közel vagyunk egymáshoz, egy légtérben vagyunk.

Vagy (a fentiekből lehet, hogy kitalálható) mindketten könyvmolyok vagyunk, az olvasás pedig eléggé magányos hobbi, egyedül űzhető. Mindketten csináljuk is napi szinten, akár több órán át - közben viszont egymásra fekszünk, néha megsimítjuk egymást, stb.

Lehet ezeket a hobbikat úgy is csinálni, hogy közben van kontakt és mindketten jól érezzük magunkat, meg lehet úgy is, hogy a közös idő rovására megy, és egy irritáló szokás lesz belőle.

Minden attól függ, hogy szervezi a pár.