A párom belém teszi az ideget. Direkt, hiába kérem, hogy beszéljük meg. Kezdek kifordulni magamból. Mit tehetnék?

Köszi a válaszokat.

Most értünk haza. Képzeljetek. Ma betelt a pohár. Ez már tényleg gáz. Ma elkezdte mondani hogy a barátnőm nem vett fel melltartót és úgy flangált a lakásban. Mire én rákérdeztem hogy ez miért zavarta, nem kell odanézni, ő így erezte magát kényelmesen otthon, vasárnap én sem mindig szoktam. Nyilván túl kihívónak tűnt számára. Mondta hogy amúgyis hogy lefogyott a csaj pedig a bő nadrág semmit se engedett láttatni, no mindegy mondom ha már így belekezdett nyilván elkezdett zavarni hogy ezt mondogatja. Rákérdeztem h azért jól néz most ki nem? Keresi a megfelelő választ, ami persze nem jött mert azt hitte megsértődök ha igent mond (pedig tényleg jó alakja lett) és mi jött ki a dologból hogy hag azért egy ilyen alkatnak könnyebb mint nekem meg neki alapból hosszabbak a lábai stb stb. Na mármost én tudom hogy az ideálja nem én vagyok, de hogy ezt miért hozza a tudtomra mindig? És nem úgy hogy nézd bébi jól nézel ki látszik mindent megteszel érte hanem te sose lehetsz olyan mert más az alakod te sose leszel ilyen mert így meg úgy. Majd mikor ezen besértődök akkor előjön azzal a témával hogy nem ez a lényeg ő két év múlva már közel sem fog ilyen sportos maradni és neki nem a tökéletes testű nő kell. Én elhiszem hogy ezt ő így gondolja de akarata ellenére az önbizalmamba akkorát rúgott hogy alig tértem magamhoz. Tényleg ennyire másként kommunikálnánk mi nők?