Korrekt lenne részemről ez az ultimátum?

több, mint 1 éve vagyunk együtt a barátommal. Voltak nekem is és neki is hibái, ami egy szünethez vezetett, én igyekeztem megváltozni, és szerinte sikerült is. Részéről viszont nem érzem ezt. Azt érzem, egykor szeretett, most már nem szeret, csak használ. Ennek egyértelmű jelei vannak, egyáltalán nem találkozok a szüleivel, régebben viszonylag sokat voltunk együtt, mondták, hogy én is a család része vagyok. Lassan féléve nem láttam őket, amióta együtt vagyunk. Visszakér tőlem 1000 forintot is, amit kölcsönadott valamire, valamint extrémen sok időt töltünk külön. Volt egy érdekes megfogalmazása a napokban, hogy milyen jó, hogy a sok tudást, amit egyetemen megszerzett, van kivel megosztania, és hogyha nem is találkozunk mindig, örül, hogy látva van. Értitek? És a csávó szerint minden rendben van közöttünk. Mi az, hogy "látva van?". Szerintem egy normális férfi, aki szereti a barátnőjét, az minél többet akarna együtt lenni vele, és nem kevesebbet. Persze kell az az idő, amikor külön is van a két ember, főleg ha az egyik introvertált, de aki szereti a barátnőjét, nem mondom, hogy végletesen el kell kényeztetnie, de minimum megosztja vele a világát. Ő nem akarja, családjához semmi közöm, lakásához semmi közöm, egyéb dolgokhoz sem nagyon. Pedig szerintem egy párkapcsolat akkor működik jól, ha közös világa van a két embernek. Heti háromszor találkozunk, úgy, hogy egy egyetemre járunk. Mint a barátság extrákkal. De régen nem volt ez így. Az a dolog, ami kiverte nálam a biztosítékot az az, hogy lemegy Balatonra kb minden hétvégén már 1 hónapja. Annak ellenére, hogy egyszer jeleztem felé, hogy tök jó lenne, ha én is lemennék, elegem van a szmogos Budapestből, nyáron különben is sokat voltunk ott a nyaralójukban, de mindig beoffolta. Próbáltam megérteni, de egyszerűen nem megy. Kezdek kiszeretni belőle, nem fogok hozzá jobban ragaszkodni, amiért ilyen hideg. Valódi érzelmekre vágyom, és azokat csak akkor lehet megélni, ha mindkét fél jelen van.

Viszont látom magam előtt, hogy mivel a kapcsolatunk nagyon élményteli volt, jövőbeli tervekkel, és megmondtuk, hogy a szakítás mindig C opció legyen, nem nagyon fogadná el, hogy szakítunk, ragaszkodna a kapcsolathoz, de így hogyan? Valószínűleg úgyis keresne, és ígérgetne, hogy majd ő megváltozik. Ezért az lenne az ultimátum részemről, és ez lenne a B opció, hogy elmegyünk párterápiára. Én szeretném megmenteni a kapcsolatot. De a párterápián kívül nem látok más módszert. Csakhogy nekem nincs annyi anyagi fedezetem, és mivel leginkább ő az, aki miatt nem működik, azt hoznám fel neki, hogy fizesse ő az üléseket. Ha lenne barátnőm és nem működne, de meg szeretném a kapcsolatot menteni, ráadásul miattam nem menne, és a csajomnak nem lenne pénze, én meg úsznék a havi negyedmillás nettó fizetésemben, tuti, hogy befizetnék ilyenre. Ez az én szempontom, mert fordított esetben megtenném. Nem várom el, semmi ilyesmi, mert ha úgy dönt, hogy ez nem korrekt, vagy adjak bele én is, vagy egyáltalán ne is menjünk el, akkor megvan a válasz. Nem akarja ezt a kapcsolatot eléggé, és akkor erőltetni sem kell.

Azért írtam ki a kérdést, mert meg szeretnélek titeket kérdezni, hogy szerintetek korrekt részemről ez a kérés a párterápiával kapcsolatban? Vagy túl sokat akarok?

Köszönöm, aki elolvasta, és próbálna válaszolni.

23/L