Addig voltam jó a barátnőmnek amíg lúzer és depressziós voltam?

Fű... Hallod... Menekülj!!!!!!! Nőként mondom!!!

A csaj egyrészt nagyon sérült nulla önbizalommal, te pedig kiszolgáltatott voltál neki, mert kapaszkodnod kellett valamobe, hogy ne süllyedj el végképp a depresszióba. Ő ezt tudat alatt kihasználta, hogy függtél tőle, uralkodhatott, ez adza neki az önbizalmat.

Most érzi, hogy kicsúszol a kezei közül,elindult a terror.

Lépj ki! Ez a csaj annyira lelakott téged! Leszívta az energiád, bántalmazott, nem kicsit!!!

30n

Én úgy érzem valójában ő a "lúzer, depressziós".

Valószínűleg az önbizalma, önbecsülése, magabiztossága a béka feneke alatt van. Amíg "pátyolgatnivaló" voltál, addig volt egy biztos célja az életben, nem feltétlenül rosszindulatból, de attól érezte a lába alatt a talajt, hogy jobb, magabiztosabb, erősebb lehetett nálad. Eközben valójában ő sem volt bátor, vagy kiegyensúlyozott, mert akkor nem lebeszélt volna a dolgokról (céges bulis, diplomáddal való elhelyezkedés), hanem a lelkesedésével felhúzott volna, biztatott volna, hogy sikerülni fognak a dolgaid.

Most, hogy te már magabiztosabban megállsz a lábadon, szerintem ő hirtelen elveszettnek érzi magát, és szembesült a saját korlátaival, amit nem tud hogyan lereagálni, mint, hogy megpróbál visszahúzni az eddigi, megszokott állapotba. Ő nem mert volna céget alapítani, nagyot lépni, követni az álmait, mert fél a kudarctól. Azzal igazolta ezt az érzését, hogy megtalált téged, és te is ilyen vagy, sőt, még elesettebb, tehát teljesen jól van ez így. Most te változtál, ő pedig úgy érzi elszakad tőled, mert ő viszont nem tartotta veled a lépést (pontosabban, mivel következetesen ellenezte, nem is tudta volna tartani veled a lépést).

Ami segítene szerintem, az rengeteg őszinte beszélgetés közted és a barátnőd között, amikor mindketten elmondjátok a valódi érzéseiteket és félelmeiteket, és reagáltok is a másik gondolataira, együtt próbálva megoldani mindent. Te mondd el neki, hogy úgy gondolod, hogy ez a cég jó befektetés, és mivel örökségből van, azt reméled tőle, hogy mindenképpen pozitívban jössz ki belőle, meg persze, hogy sikerül stabillá tenni, jó alapokat építeni és ez is megbízhatóan fog működni. Mondd el, hogy most végre jól és sikeresnek érzed magad, örülsz, hogy most olyannal foglalkozhatsz, ami a diplomádhoz kapcsolódik(?), inspiráló a környezet, ami körbevesz (ügyelve arra, hogy ne bántsd meg az édesapját vagy más hozzá közelálló embert a foglalkozása miatt, ne tűnjön úgy, hogy lenézel bárkit is). Nagyon fontos, hogy kiemeld, hogy attól még, hogy a munkakörnyezeted megváltozott, és már olyanokkal dolgozol, akiket ő nem ismer, attól még a szeretteid nem változtak meg, ugyanúgy, ha nem jobban szereted őt is, mint eddig. Köszönd meg neki, hogy melletted állt, amikor nem találtad a helyed a világban, hogy ahogy tudott, mindig segített neked, és a legjobbat akarta neked, tudasd vele, hogy ez sokat jelent neked. Valahogy emeld ki, hogy emiatt is sikerülhetett a vállalkozást elindítanod, mert mellette egy biztos jövedelmed, munkád is volt, és ez az ő érdeme is. (Még ha nem egészen így is érzed elsőre, valamit próbálj meg kihozni, ami összeköti a régi énedet, amiben ő is szerepelt, a mostanival, ami neki egyelőre idegen.)

Biztosítsd róla, hogy eszed ágában sincs megunni, és nagyon szereted, támogatod minden lépésében, és a marketinges csajok amúgy sem érnek a nyomába sem (ezt csak akkor hozd fel, ha ő így kimondta, hogy rájuk féltékenykedik, különben még a végén kalkulál, hogy biztos összehasonlítgatod fejben őket.)

Reagálj a félelmeire, mert valahol jogos az is, hogy egy induló vállalkozás bizonytalan, átverhetnek, és ha akkor is melletted kell állnia, inkább átgondolja előre is, hogy vállalni tudja-e ezt. Mondd el, mi a B terved, vagy hogy milyen biztosítékban gondolkodsz (csak egy megszabott határig mész el a befektetést tekintve, évente x összeget/százalékot kiveszel, ha lejtmenetbe indul, meddig próbálkozol fenntartani, stb.), illetve milyen céljaid vannak, mire gyűjtesz, hogyan képzeled a jövőt (lehetőleg kihangsúlyozva, hogy komoly szerepet szánsz neki benne, nem egy elhagyható tényezőként gondolsz rá).

Próbáld rávenni, hogy őszintén, összeszedetten megfogalmazza, mi is bántja igazából, és minden egyes érvét ténylegesen próbáld megérteni, és kompromisszumot kötni benne. Pl. azt mondja, hogy nagyképű lettél, de te kapásból rávágnád, hogy nem, akkor ne tedd, kérdezz inkább rá, hogy miből gondolja ezt. Ha mond egy szituációt, reagálj rá, ha odáig juttok, kérj bocsánatot, jelezd, hogy ne haragudjon, sajnos nem is gondoltad, hogy ez így jöhetett le, köszönd meg neki, hogy szólt, és ígérd meg, hogy figyelsz rá a jövőben (és tartsd is be! Ha nem tudod betartani, inkább ne ígérd meg, valahogy máshogy gyere ki belőle.) Igyekezzetek úgy fogalmazni, hogy saját érzéseiteket mondjátok ki, ne csak egymást minősítsétek. ("Rosszul esett, hogy..." és nem "Nagyképű és bunkó vagy.")

Próbálj annyira támogató környezetet nyújtani neki, hogy ő is magabiztosabbá tudjon válni, és megtalálja a te pátyolgatásod helyetti valódi utat ahhoz, hogy kiegyensúlyozottá váljon.