Szerintetek az rendben van ha egy ideig a nő "tartja el" a férfit és nem kér vissza semennyi pénzt?

Nem èltek együtt, marhára nem kötelessèged pènzelni. Csak egy pár vagytok, nem èlettársak. Az mèg ok, hogy nèha meghívod karjára, de èn se nem ruhaznám, se nem adnèk neki egy fityinget sem. Jó vicc....

Tartsa el az anyja, attól hogy van 3. Gyerek, mèg az első sem "repült ki".

Vagy menjen diákmelózni, ès akkor lesz pènze a hülyesègeire. Más is így tesz.

Tudod mikor fogod te látni az ő segítsègèt, majd szèpen lelèp, mert rájön "nem illetek" össze, vagy majd a fizetèsèt is elveri...

#13:

Mit tanul? A poén kedvéért.

És mi lenne ha te nem lennél? Meg kellene oldania ugyanúgy a helyzetét. Vagy esetleg ráakaszkodna valakire?

Nekem ami nem tetszik a történetben, hogy nem nagyon érződik a hála a részéről, illetve ha én valakitől kénytelen lennék elfogadni dolgokat, akkor igyekeznék a minimumon mozogni. Na most nem úgy fest, hogy ő nagyon igyekezne. Nem ő lenne az első,aki egyetem mellett dolgozik. De hát miért is tegye, neked köszönhetően nem szorul rá. És nincs olyan, hogy nem tud. Rengetegen tudtak, tudnak is jelenleg. Sok ember nehéz körülmények között él, a szülők nem tudják támogatni. Nem ő az első ilyen. Mondjuk a kedves anyuka is érdekes. Szerintem igencsak túlzásban elvárnak dolgokat. Teljesen természetes számukra, hogy te adod a pénz. Sőt! Szerintem felháborodnának, ha nem tennék. Viszont te tudod. Nehogy aztán mikor biztos(abb) lábakra áll, lelépjen. Mit ne mondjak, nem lépne még egy csöppet sem, ha így lenne. Vigyázz, mert könnyen megégetheted magad!

Hát nem tudom nálunk ez mindig természetes dolog volt. Bár nálunk azért nagyban befolyásolta a dolgokat, hogy ez tényleg kölcsönös volt. Mi se éltünk együtt még egyetem alatt, de simán volt olyan amikor csak egyikőnk fizujából költöttünk mert csak neki volt pénze éppen. Azért a kaját meg a mindennapi dolgokat én túlzásnak érzem, ezeket azért mi magunknak vettük. De mondjuk a közös programokat vagy a másiknak a szükséges nagyobb kiadásait simán fizette bármelyikőnk ha neki volt pénze. Következő hónapban meg fizetett a másik.

Igazából te ismered a párodat, te tudod, hogy ő fog-e rád ugyan ennyit költeni ha keresőképes lesz. Bár én azt nehezen hiszem el, hogy semmilyen diák vagy részmunkaidős munkát nem tudna csinálni. Azért egy felnőtt embernek legyen arra igénye, hogy legalább a napi szendvicsét ne a párja fizesse.

Kölcsön csak úgy adj, ha számításba veszed azt, ha esetleg soha nem adja vissza. És nem fog hiányozni.

Ha a férjed lenne, vagy együtt élnétek, akkor oké, de így ne adj neki.

Anyakénk a gyermekemet addig fogom támogatni, amíg tanul és nincs önálló keresete. Szerintem neki is az anyjára kellene támaszkodnia. Ki fog használni mindig, most húzd meg a határokat.

A szociális gondozó pont az a büfé szak, amit le lehet tenni levelezőn is. Meg simán tud mellette dolgozni.

Viszont akkor se fog sokat költeni rád, ha elvégzi, mert nem lesz miből.