Van jövője ennek a kapcsolatnak így? 26/N

Párommal másfél éve vagyunk együtt, nekem ő a második kapcsolatom. Előző párkapcsolatom másfél majdnem 2 évig tartott, ahol én szakítottam. Neki előttem volt egy 7 éves kapcsolata de a lány megcsalta. Meg még azelőtt egy 1 éves és egy fél éves. Mindegyik párkapcsolatát komolyan gondolta de az előttem lévővel tervezett volna akár gyereket is. Egy hónap sem telt el és már velem ismerkedett szóval könnyen továbblépett. Mindketten még otthon lakunk de én szoktam mindig kimenni hozzájuk mivel ők családi házba laknak. Párom és a szülei is arra számítottak, hogy majd odaköltözök és a gyerek is oda fog születni később. Az a baj, hogy a konyha mosógép ilyenek lennt vannak és nincs külön bejárata a tetőtérnek, meg sose tartottam volna egészségesnek, hogy szülőkkel lakjunk együtt. Sajnos az utóbbi időben, amióta elmondtuk, hogy albérletbe szeretnénk költözni hamarosan azóta nagyon megharagudtak. Egyre jobban utálnak, főleg anyukája, mert ők azért költöztek ide hogy többen éljünk ott. Most, hogy elküldtek a munkahelyemről így ugrik az egész albérlet, mert párom egy fizetésből nem akar. Meg akarja várni, hogy leteljen majd a próbaidő ha lesz munkám és utàna költözne. Viszont így csak hétvégére tudok kimenni, hétközben meg mindig jön munka után. Anyukája minden hétvégén vmit beszól és egyre közömbösen üdvözölnek, egyáltalán nem örülnek. Emiatt sincs kedvem már hétvégén se kimenni és csak kényszerből teszem. Párom velem szeretne tervezni, és mostanában mindig mondja hogy már nagyon vágyik gyerekre. Neki valójában kényelmes ott és mikor kérdeztem mégis hova szüljek azt mondta tök mindegy hova a lényeg, hogy ott legyen apa/anya. Ő hozzájuk akarná, de én sose fogok odaköltözni így. 28 éves így értem, hogy benne van a korban, de a feltételek nincsenek meg egy gyerekhez. Meg ami még bosszant hogy akárhányszor kimegyek mindig takarítanom kell a tetőtérben, mert mindig koszt hagy. Ő sose segít, mert nem szeret takarítani. Mindig mondja ne takarítsak, de én meg nagyon rendmániás vagyok. Ha szülők épp nincsenek akkor én mosogatok mindent én csinálok, ő pedig hesszel. Nem tudom, hogy így hogy akar gyereket, ha a házimunkában se segít. Így már az együttéléstől is félek, pedig korábban akartam. Régen sokkal szívesebben boldogabban mentem ki hozzájuk és a kosz se zavart annyira. Szerintetek van értelme hosszú távon így?