Mi volt életetek legrosszabb randija?

Amikor egy 29 éves csajjal randiztam többször. Megvolt a kémia, voltunk vagy 4-5 alkalommal randin (tényleges normális programokon), majd amikor végre feljött, és jött volna az akció, közölte, hogy ő még nincs túl az exén, és befejezettnek nyilvánította az ismerkedésünket, másnap pedig megb@szatta magát az exével.

Annyira átvertnek, megalázottnak és értéktelennek még nem éreztem magam...

Netes ismerkedés majd randi egy nővel.

Mondta hogy van egy lánya, vele lakik.

Második randin kiderült, hogy van egy fia is, a második házasságàból aki az apjánál lakik.

A harmadik randin ..... "ja meg az ikrek egy szerelmi kapcsolatból"

Ekkor besokkoltam ....

Nem azért mert ennyi gyereke van hanem mert titkolta.

Társkeresőn kiírtam hogy: anyagilag rendezett, lelkileg és testileg egészséges, mentálisan kiegyensúlyozott, nőt keresek. Saját friss fényképpel ismerkedőt.

Gyönyörű, csinos nő, minden rendben vele, vágjunk bele ..

Találkoztunk, egy leharcolt, lepukkant nő állt velem szemben. Azt mondta direkt ezèrt ment el egy fotóshoz, aki még retusálta is a képeket.

Kiderült: szolgálati lakásban lakik ahonnan épp ki kell költöznie mert kirugták a munkahelyéröl. Évek óta pszichiáterhez jár. Gyógyszerfüggő.

Ittunk egy kávét és elköszöntem végleg.

A mai napig nem értem hogy ismerkedésnél mèrt kell hazudni.

Az őskorban, 99-ben, az Internettó, a Teveclub és a Hősemberképző korában, (ha van köztünk még ilyen antik darab aki emlékszik 😅) a megboldogult Drávanet fórumon nagyon összekattantam egy sráccal (én 19 ő pár évvel idősebb), osztottuk a trollokat, sziporkázó szövegei és poénjai voltak. Igazából nem randiként, hanem csak haveri alapon elég hamar megdumáltuk fussunk már össze valahol. Digitális fotó még nem volt, csak annyit mondtunk el egymásnak hogy miről ismerjük fel egymást. Nem volt jó pasi (nem is állította), viszont teljesen más volt mint online. Mozdulataiban és a beszédében is lassú volt, nem is beszélt sokat, kifejezéstelen halszemekkel bámult bele a vakvilágba meg az én szemembe, eskü kicsit ijesztő is volt. Csikorgó tél volt, mindenáron sétálni akart. Sokáig caplattunk némán a hóban-fagyban, nem nagyon lehetett szóra bírni, eszméletlen bamba és mulya volt. Megelégeltem, mondtam pisilni kell, menjünk már be valahova. Kábultan estem be a mosdóba és hívtam a barátnőm hogy fél óra múlva, hogy ne legyen annyira feltűnő, hívjon fel visítva hogy akkor is jönnöm kell azonnal ha Brad Pittel hempergek éppen. Nem lett rá szükség, nem húztam odáig 😀

Kimentem, ott várt egy pofa sör (nem kértem, nem is szeretem), meg a vizenyős tekintetű pszicho. Beszélgetni itt se nagyon sikerült, úgyhogy kínomban láncdohányzásba kezdtem. Kb a harmadiknál közölte hogy egyszer lefeküdt egy lánnyal akinek még a szeméremajka is bagószagú volt 😂 No rajtam volt most a sor hogy bambuljak 😂 Aztán felálltam, megfogtam a cuccaim és valami olyasmit tudtam csak kinyögni hogy ööö én most megyek. Lécci ne keress. És kisétáltam. Nem jött utánam. Biztos csak nézett utánam bambán a halszemeivel 😅 A mai napig meg vagyok róla győződve hogy ez egy másik pasas volt, Humor Haroldnak nem kellett se havernő, se csaj, és a kripli haverját küldte, hátha összejön végre valami.

Ez akkora élmény volt hogy egy életre lehozott a netes ismerkedésről. A wiw-en fent voltam a legelején, kb 7 valódi ismerőssel és egy csomó idegennel (akkor még alig volt az embereknek internete, ismeretlenek is jelölgették egymást), de senkivel se találkoztam, mondjuk pasim is volt.

De társkereső-szűz vagyok, semmivel nem tudnának rávenni hogy regisztráljak bármelyikre 😬

Most offolok, de #16-os annyira jót nevettem a történeteden és a leírás is frappáns volt, szóval köszi :D

Btw antik darab lévén bizony nekem is volt tevém (azóta is fagyasztóban), valamint ősemberem is. :)

Én régen sms társkeresőztem, totális vakrandi 3 sor alapján. Hát érdekes volt így randizni. Ha jól emlékszem, rózsa volt a jel. Csak az volt a gond, hogy a sráccal baromi unszimpatikusak voltunk egymásnak. Éreztem rajta a méla undort, ami kölcsönös volt. Azért elkínlódtunk 1 órát a Nyugati pu környékén, megnéztem néhány ruhát a Skálában, közben a fenekemet fogdosta és arról mesélt, hogy miért mentek szét a feleségével. Ja igen, a bemutatkozó sms-e az volt, hogy elhagytak 2 gyerekkel...Ilyen kis karitatív voltam huszonévesen, azonnal megszántam, ezért reagáltam az sms-ére. Elmesélte, hogy beleszeretett egy gyönyörű lányba és írt hozzá egy verset, amit az asszony megtalált a farmerzsebében és ezért rögtön el is költözött a 2 gyerekükkel együtt. És hogy ő rájött, hogy szereti a feleségét, de az nem áll vele szóba és a felesége most bosszúból beregisztrált az sms társkeresőbe Virág81 néven. Szóba került, hogy hívők vagy voltak, azt hiszem Hit gyülisek, de volt valami kapcsolatuk azzal a gyülivel is, ahova én jártam, de akkor már nem, amikor társkeresőztem. Szóval a randi után írtam egy sms-t Virág81-nek, hogy a férje nagyon szereti őt és béküljenek ki.:D

Egy másik ilyen sms randim úgy alakult, hogy miután néhányan épp a farkukat verték a telefonos ismerkedés során, befejeztem az egészet, csak nem tudtam, hogy kell kiregisztrálni és még kaptam az sms-eket a bemutatkozó szöveggel. Így ismerkedtem meg egy sráccal, akivel telefonozni kezdtünk és nagyon tetszett a hangja. Volt benne kellő határozottság, szerintem életem egyik szerelme lehetett volna. Szóval hiába mondtam neki, hogy én már nem keresek párt, teljes erőbedobással próbált rávenni egy randira. Mesélte, hogy padlón van, stb, gondoltam elküldöm a gyülekezetbe evangélizációra, ahova régen én is jártam, hogy jobban legyen. Megírtam neki a dátumot, menjen ide és ide ennyi órára. Iszonyat boldog lett, az evangélizáció napján küldött sms-eket arról, micsoda csoda az első találkozás. Amikor odaért, mindenkitől megkérdezte, ismernek-e ilyen keresztnevű lányt, aztán egy idősebb néni kitalálta, hogy én lehetek és a szárnyai alá vette a fiatalembert, akivel az evangélizáció után egy darabig együtt mentek haza. Utána felhívott a srác, én meg nevetve mondtam neki, hogy én egy szóval se mondtam, hogy elmegyek, már nem járok abba a gyülekezetbe és nem is vagyok hívő. Nem haragudott, csak le volt lombozva, én meg nevettem és nem tudhatta, hogy nagyon közel van ahhoz, hogy nyert ügye legyen nálam. Emesélte, hogy Marika néni rájött, hogy engem keres és nagyon aranyos volt vele. Aztán Marika néni is felhívott nevetve és elmesélte a sztorit, innen is tudom. Utána elkezdtünk többet beszélgetni a sráccal és én elmeséltem neki, hogy az életeim és mindeneim a kutyáim, ő pedig kifejtette, hogy a kutya nem lehet az ember legjobb barátja, mert csak ember lehet a barát. Soha többé nem beszéltem vele, nem reagáltam többé semmire. Sajnálom nagyon, őrülten bele tudtam volna zúgni, de úgyse bírt volna elviselni engem a kutyamániámmal.