Nagyon gáz voltam? Még nagyon a történtek hatása alatt vagyok!

#13

Hát igen, sajnos ez valahogy így történt, rázúdítottam, aztán meg elmenekültem a helyzetből kb. Így azt se tudom hogy tetszett neki, közömbös volt számára, vagy ellenszenves.Bár nem vágott közbe a szavamba és nem küldött el a francba, nem kevert le akkorát hogy leszédültem volna a székről,hanem végighallgatott.

#15

Hát azért felnőtt ember vagyok.37 évesen még jó hogy eljutottam egy szintre.Képes vagyok az önállóságra meg minden.És van élettapasztalatom.Tehát ügyet intézni vagy beülni egy kávéra nem jelent problémát.De nincs lehetetlen az életembe.Csak vannak dolgok amelyek nehezebben mennek másoknál,és a mai napig is vannak olyan helyzetek ahol érezni lehet rajtam a szorongást, hogy gátlásaim vannak.De mondjuk a 18 évvel ezelőtti énemhez képest sokat fejlődtem.

Az valóban egyáltalán nem jellemző hogy én idegenhez odamenjek és kezdeményezzek.Ahogy írtam ilyen helyzetekben nyuszi voltam mindig...nincs mit szépíteni, gyáva.De most ez a nő olyan hatással volt rám, hogy a személyiségem általa dominált és teljesen elnyomta a szorongásom.Én is meglepődtem magamon,és még órákkal később is a történtek hatása alatt voltam.

Na..azért ne úgy képzeljétek el mint egy romantikus filmben amikor rezzenéstelen arccal, higgadtan, nyugodtan szépen lassan és kimérten beszélnek a hasonló jelenetekben :)

Nekem az volt a legjobb érzés, ahogy odamentem határozottan és szó nélkül odafordítottam felé a széket és leültem, semmi tesze-toszaság nélkül! Erre büszke voltam.A mondandómat viszonylag gyorsan adtam elő, de mivel előtte vagy 10 percig figyeltem a nőt,és teljesen a hatása alatt voltam,és maguktól jöttek ezek a gondolatok, így mire odakerültem mellé a székre viszonylag összeszedetten voltak a fejemben.Nyilván mikor ott volt előttem közvetlenül és belenéztem a szemébe akkor lefagytam és teljesen elmerültem benne.De aztán összekaptam magam , ilyenkor nagyon mérges tudok lenni magamra, ha bénázok, vagy úgy érzem bénázok, úgyhogy úgy gondolkodtam hogy most már nincs visszaút, belevágtam akkor végigcsinálom, lesz ami lesz.Elmondtam, igazából összeszedetten jöttek ki a szavak a számon, néha elcsuklott a hangom a mondat végeken.És biztosan látszódott és érződött rajtam hogy nem vagyok teljesen laza,nyugodt és higgadt, kicsit inkább görcsös és feszült.

Végig őt néztem, el se mertem semerre fordítani a fejem, így a barátnője reakcióját nem láttam, ő majdnem háttal volt nekem ahogy a nő felé fordultam.1 perc alatt elmondtam szerintem amit fent írtam.Azalatt megilletődöttséget, meglepettséget láttam a nő arcán.És az a tipikus köpni nyelni nem tud reakciót.Amikor abbahagytam a beszédet akkor elkapott a bizonytalanság, elvettem a tekintetem a nőről, az asztalra néztem, majd fel olyan pontra ahol kicsit mindketten a látószögemben voltak.És egymásra néztek..én ekkora felálltam, köszöntem hogy sziasztok és beviharzottam fizetni :)

Tudom hogy nagy lépés ez egy szociális szorongónak.De mégse érzem magam úgy hogy előrébb léptem.Ilyenkor ha bármi olyan szitu van ahol úgy érzem kellemetlen helyzetben voltam,vagy beégtem, ezerszer végigpörgetem az agyamba a szitut,és keresem a hibákat.

Utólag lehiggadva azt gondolom hogy hülyeség volt...mert nincs helye az ilyesminek idegeneknél és kb. magamból csináltam hülyét.Ha pedig arra gondolok hogy nem tudtam higgadtan és lazán beszélni,és gyakorlatilag elmenekültem a helyzetből.Akkor pedig azt a következtetést vontam le, hogy ugyanolyan elcseszett vagyok :) És hogy nem való nekem az ilyesmi.Egy online ismerkedés során sokkal könnyebben ki tudok bontakozni,és a célzott találkozás miatt a személyes randival sincs gondom.De így spontán idegenekkel nagyon nem az én világom :)