Egyedülállóknak szól a kérdésem. Mióta vagy szingli? Te mit gondolsz miért nem találsz normális párt?

Kb 3 v 4 éve már nem is tudom pontosan miota vagyok egyedül... összefolynak az évek honapok és úgy minden is. Nem keresek már egész egyszerűen. Túlságosan kiégtem és sérültem az utolso alkalmakkal, túlságosan is elment már az eszem ahhoz hogy normális kapcsolatban legyek. Valószinűleg bipolaris is vagyok szorongok képtelen vagyok döntéseket hozni szinte, mindent halogatok nem érdekel semmi.

De nem is vagyok képes már szerelembe esni, mert csak a rosszat látom az egészban hogy milyen lesz és hol fogom elrontani és mit fogok elszenvedni ezután. A libidom is kb eltünt, de ha lenne is és lenne lehetőség is csúnyán leszerepelnék a ,,teljesítményemmel". Ezt nem ragozom...

Nem hiányzik ez az érzelmi hullámvasút, a folyamatos sértődés játszmázás és a többi. Inkább vagyok konstans egyedül/magányos egy elviselhetően fájdalmas szinten mint hogy akkora dózisban szenvedjek újra mint annó. Már nem élném túl, az utolsonál is a határán voltam h mindent feladjak. Már

semmi se tesz boldoggá, semmi se amit valaha is élveztem. Csak az ha otthon lehetek szabadságon a családommal és pár baráttal, és újra gyereknek érezhetem magam amikor minden szép volt egyszerű és nem ilyen mint most. Egyszerűen gyenge vagyok, gyenge vagyok változtatni. Nem tudom mit kezdjek az élettel, haszontalan vagyok. Az értelmi szintem is hatalmasat zuhant az elmult években, a szókincsemről és kifejező képességemről nem is beszélve.

F/30

#19 Melyik az a szülő, aki a saját példáját alapul véve elmagyarázza, beavatja a lányát, hogy hogy is kell pl szülni, szoptatni, akármi? Látsz Te ilyet tömegével? Csak a riogatás megy, hogy így szétszakadsz, így felvágnak és az összes többi egyéb...

Minden oltári fszsággal teletömik a jónép fejét az okos tanárbácsik, nénik, de az élet valóban lényeges dolgairól meg egy nagy kuss van.

Engem általánosban felvilágosított az osztályfőnök néni (diplomás!), biológia órán, hogy hogyan kell tisztán tartani a "fújj, büdös lótetűt". Azt tudta mondani, hogy fogkefével(!) kell dörzsölni a burkolat alatt, hogy tiszta legyen. Ennyit tudott tanácsolni. Hát látszott a válaszából, hogy nincs neki pénisze.

De azt miért nem mondta, hogy a WC ülőkétől nemi betegség is átterjedhet az emberre? Miért nem mondta? Azért, mert fogkefét mondott a péniszre.

Itt tartunk bssza+.

Érdekes módon pl a magömlésről én tudok normális hangvételben beszélni a kamaszodó fiammal. Az abortuszról is és érdekli is a téma, mert a kis 13 éves lány osztálytársának - állítólag - már volt ilyenje. Szuper világ ez kérem!

Mondd el nekem, hogy kell szülni.

"Csak a riogatás megy, hogy így szétszakadsz, így felvágnak és az összes többi egyéb..."

Ez nem riogatás, ez a valóság. Nem a habos-babos hollywoodi szülés, ahol két perc alatt kinn van a tiszta, emberszínű csodaszép baba, nem pedig egy lila, maszatos mazsola.

Elvált férfikén 4 éve vagyok egyedül. Eleinte keresgettem, próbálkoztam, de semmi pozitívum nem volt. Pedig mindenem megvan, megbízható vagyok, a munkám is igen csak komoly, a korosztályomnál kategóriákkal jobban nézek ki, egészségemre, a külsőmre, az életvitelemre adok. Kb. másfél évig próbálkoztam, volt 2 randim, de mint kiderült, azok a nők szó szerint alkoholista idiótákra voltak hangolva, így nem volt bennünk semmi közös. Sértőnek éreztem a kérdéseiket, hogy én milyen vagyok amikor iszom, mennyire vagyok agresszív, mennyit nőzök párkapcsolatban, vertem-e már rommás a volt feleségem. Szóval hagyjuk. Két ilyen nővel találkoztam, a többi válaszra sem méltatott, holott kizárólag csak elvált, gyerekkel rendelkező nőkre fókuszáltam.

Nekem aztán nem lehet beadni hogy a nők csak rendezett férfiakat keresnek, ennyi bőven elég. Ugyan már! Szóval rádöbbentem hogy 45 felett véget ért a párkeresés, teljesen feleslegesen alázom meg magam. Ma már nem keresek senkit, beállt az életem így egyedül, megtaláltam benne önmagam, egyáltalán nem is hiányzik senki. Arra meg esély sincs, hogy akár a szeretetnyelvem, a szexualitásom, libidóm, a pénzügyi gondolkodásom, a világképem, a személyiségem passzoljon vagy azonos legyen egy nővel. Nem hiszek már.

#23 Nekem nem kell bemutatni a szülést, mindkét gyerekünk császáros volt.

Nem bírják kivárni a mai nők, hogy természetes úton jöjjön a világra a gyerek. Nagyszüleink hatot szültek, otthon, a döngölt padlóra, természetes úton.

Hogy van ez? Hát úgy, hogy hülyék mint a szom.

Nézd, ha a szakmám lenne, pl bába lennék, szívesen elmondanám, de egészen másban utazom.

(De pl nem háton fekve kellene eröltetni mindenkinek. Vannak biztosan alternatív módszerek is. Négykézláb, guggolva, kádban, stb.)

Állatok születésénél voltam legtöbbet jelen, az meg egészen más ugye, de képben vagyok a témában, nem úgy mint ez a rengeteg piperkőc itt körülöttünk.

Soha nem volt párkapcsolatom. Szexben csak párszor volt részem.

Nem nézek ki valami jól. Nagyon nem vonzó a testalkatom. Vékony vagyok és nem igazán tudok egy normális testet elérni, akkor sem, ha kondizok és kajálok mellette rendesen. Nem igazán marad meg rajtam semmi. A fejem nem katasztrófa, de nem is hú de jó pasi kategóriás.

A személyiségemről: kissé antiszoc vagyok. Nincs bennem semmi érdekes és semmi különleges, unalmas csávó vagyok és kissé nihilista. Valami humorom azért van, de ez önmagában nem kompenzálja a negatív dolgokat.

Nem volt még olyan nő, aki azt gondolta volna rólam, hogy na igen, ő az akit mindig is kerestem, szívesen lennék a barátnője.

31/F

Kb.:2-3 hónapja vagyok szingli első párkapcsolat. És bár nagyon vágynék a kötődésre a szeretetre és a megértésre. Addig még nem vagyok jól nem merek belemenni más párkapcsolatba. Azt meg nem szeretném, ha fiú azt érezné csak a szükségleteim kielégítésére használom.

Csak ez így elég paradoxon helyzet.

Mert kell egy támasz, hogy meg tudjak erősödni és jól legyek.

De közben még meg nem erősödtem nem szeretnék senkit