Egyszerűen nem értem miért nem mernek leszólítani 1 nőt a pasik utcán? Ennyire félnek a visszautasítástól? Annyira zavaró hogy 1 óráig bámul, de nem tesz semmit pedig én adok visszajelzést ha teszik a fiú

Mi már csak ilyenek vagyunk. Félünk a visszautasítástól. De aki ezen nem tud túllépni, annak annyi egyéb komplexusa is lehet, h szerintem nem érdemes bele gondolni...

szerintem

Ezt én sem értem, és nagyon tudom utálni az ilyen pasikat utána, mert utána napokig rajta jár a fejem, hogy milyen helyes, meg aranyos volt, és rámnézett, és rámmosolygott, stb.:D:D De a leszólításig nagyon ritkán jutnak el...

A leggázabb az volt, mikor éveken át flörtöltünk egymással (egy sráccal), és teljesen egyértelmű volt, hogy bejövök neki, aztán pár év után felvett az egyik haverja, hogy a srác kérdezi, hogy bejön-e nekem.:D:D Persze nem jött össze a dolog... de nem bántam meg, mert egy ilyen gyáva féreggel nem is akarnék járni... aki a haverját kéri meg, hogy kérdezze meg, hogy járnék-e vele.:D:D

rajtatok se lehet kiigazodni :) egyszer aza baj, h odajön az UTCÁN! hozzám mennyire gáz, meg utcán nem ismerkedem stb...most meg ez. pedig én nagyon szívesen odamennék utcán lányokhoz de eddig mindig csak azt hallottam, h gááááz meg pár csajnak csak úgy odamondanám, h gyönyörű segged van mert néha ki kéne mondani ha látok egy olyat, h húú de...

mi legyen?:)

Azért nem, mert (lehet, hogy te nem) a nők nagy része egyenesen bunkóságnak, tolakodásnak tartaná, és egyébként szerintem is az lenne. Gondolj bele: a csaj lehet házas, lehet 1-2-5-8 éve boldog párkapcsolata, lehet frigid, leszbikus, vagy vegyük a legegyszerűbbet: egyszerűen nem jön be neki a pasi. Szerintem sok nőt nagyon zavarna, ha egy pasi csak úgy odamenne hozzá az utcán, hogy "szia, xy vagyok, meghívhatlak egy ..." tökmindegy mire. Ez nagyon kockázatos párkeresés és a kudarc, megaláztatás kockázatát senki sem vállalja szívesen. Szerintem ilyenre döntően csak végső elkeseredésében vagy részegségében vállalkozik egy magára valamit adó férfi. :)

Egyszóval: ez már nem egy olyan világ (ha egyáltalán valaha olyan volt), ahol érdemes az utcán ismerkedni. Az utcán az emberek többsége a lehető legkevesebb interakcióra törekszik a többi emberrel, és nagyon jól teszi. Manapság ha odajön valaki hozzád az utcán, majdnem biztos, hogy valamelyik ezekből igaz rá:

- el akar adni valamit

- ki akar használni

- kérni akar valamit, amit igazából nem szeretnél adni neki

- bele akar keverni valami hülyeségbe.

Szóval jobb az óvatosság, addig örülj, amíg nem szólítanak meg.

Szerintem is, csak a sok bunkó, modortalan és flegma csaj tehet erről.

Ugyanis azt, hogy valaki nem akar ismerkedni az illetővel, azt akár buszon vagy buliban is kultúráltan meg lehet mondani. De nagyon sokszor, ha valaki udvariasan közelít is egy lányhoz, bunkó lekoptatási módot választanak, beszólnak, vagy ha nem, akkor levegőnek nézik, köszönés nélkül elmennek, stb. ami nagyon megalázó a férfiaknak, főleg annak, aki tök normálisan ismerkedni akart.

És utána már nem megy oda ahhoz sem, aki lehet, hogy várná!

Úgyhogy csajok ti akartátok, hogy így legyen, most már nem elég állni és várni, most már lassan nektek kell odamenni leszólítani a férfiakat, hogy ne legyen nekik ciki.

Nemcsak a lányok tehetnek róla, hanem egyébként is egy mogorva, tapló, udvariatlan és kedélytelen nemzet lettünk az utóbbi évtizedekben! Nem normális dolog az, hogy a tömött buszokon, tereken, plázákban majd fellökjük egymást, de mégis kötelező savanyú és közönyös pofát vágni, és utálni a többi embert, és NEM DIVAT a jó szó a másikhoz, a kedvesség, a mosoly, amitől lehet, hogy mi is jobban éreznénk magunkat, ha naponta ezzel szembesülnénk. És ez nem kerül pénzbe, mégis jobblétet teremtene.

Szal szerintem hajrá, mindenki ismerkedjen, barátkozzon az utcán, és ismerjük meg egymást!